Kultúra

Az öndefiníció évada következik

Varga Emese Gál Tamás csapatában, művészeti vezetőként tér vissza a Komáromi Jókai Színházba. A jövő évad dramaturgiai tervéről kérdeztük.
Lakatos Krisztina

2020. július 17. 17:02

Varga Emese
Hosszabb távon abban bízunk, hogy a szlovákiai magyar színházak még inkább megtalálják, megfogalmazzák és felépítik a sajátos arculatukat (Dömötör Kristóf felvétele)  

Varga Emese 2000-ben végzett a pozsonyi Színművészeti Egyetemen, 2018-ig a Jókai Színház dramaturgjaként dolgozott. Akkor (ki)lépett: a Dialóg nonprofit szervezet egyik alapítójaként, immár független terepen olyan műfajokat, formákat, kezdeményezéseket segített a színpadig, amelyek rendre kiszorulnak a kőszínház falai közül. Most Gál Tamás csapatában, művészeti vezetőként tér vissza a Komáromi Jókai Színházba. A jövő évad dramaturgiai tervéről kérdeztük.

 

Ez a visszatérés – plusz az új igazgató által meghirdetett program, mely szerint ki szeretné nyitni a kapukat a független csoportosulások és az amatőr mozgalom előtt – azt jelzi, hogy a jövőben „alternatívabb” lesz a Jókai Színház?

Gál Tamás is a független színházi világból jön: sokkal korábban kezdte és sokkal tovább csinálta, mint én. Matusek Attilának, a stúdió vezetőjének és Garajszki Margit dramaturgnak is van ilyen tapasztalata. Az alternatív színházi gondolkodás másféle ritmust diktál, másféle rugalmasságot ad. Amikor a kőszínházban éppen beáll a helyzet, az alternatív színház megtalálja a kiskapukat, a megoldást keresi. Hogy csak egy példát mondjak: az, hogy a Jókai Színház bérleteseinek fel tudtuk kínálni a Csavar Színház és a City Reboot egy-egy produkcióját a koronavírus miatt elmaradt bemutatók helyett, nagyjából 60 ezer eurós veszteségtől mentette meg az intézményt. Emellett az alternatív közegben a kommunikáció nem annyira hierarchikus, a helyzettől függően újraosztódnak a feladatok... – ez a szemlélet már most érezteti a hatását. De visszatérve a konkrét kérdésre: jó dolgokat, érdekes kezdeményezéseket szeretnénk bevinni a színházba, éppen ezért kap nagyobb hangsúlyt a stúdió. Ugyanakkor azt gondolom, az sem lenne jó, ha az alternatív kezdeményezések teljesen beolvadnának. A magam részéről a kooperációban, adott esetben a koprodukcióban hiszek. Abban, hogy a színház adhat teret, felajánlhat szakmai segítséget, de az alternatív résznek meg kell hagyni a maga levegőjét.

A Dialóg tevékenységének központi része volt a szlovákiai magyar dráma felmutatása; emlékezetes, sikeres széria született például a februárban elhunyt Soóky László műveiből. Ez a projekt mennyire kompatibilis a kőszínházi keretekkel?

A 2020/2021-es évadban a stúdióban két előadás tartozik ebbe a körbe. Bevesszük bérletbe Laboda Róbert és Matusek Attila Pillanat, amely kilóg az időből című „szlovákiai magyar sci-fi monodrámáját” – ez egy kész produkció, tavaly decemberben volt a bemutatója, és elsősorban a fiatal nézők számára izgalmas, részben nyilván a műfaji kísérlet miatt. A stúdióban lesz a bemutatója az Assziszi Szent védőbeszédének is: Culka Ottó játssza, Telihay Péter rendezi. Már lezárult a Trilógia, amikor Soóky László ezt a szöveget írta, de ahhoz tartozik. A szlovákiai magyar túlélési mechanizmusoknak a kritikája, azoknak a lehetőségeknek a görbe tükre, amelyeket száz év alatt gyönyörűen kihagytunk. Egy picit talán befejezetlen – olyan, mint a szlovákiai magyar történetünk... A jövőt tekintve aztán rengeteg további tervünk is van: két-három éven belül valamelyik Grendel-művet biztosan bemutatjuk, és Hunčík Péter Határesetének is nekilátunk. Persze, ez hosszabb folyamat, hiszen meg kell írni a színpadi változatot. De ez a másik módja a szlovákiai magyar dráma erősítésének: hogy fontos prózai műveket viszünk színpadra.

Közbevetőleg: hol egyik, hol másik színházunk időről időre próbálkozott szlovákiai magyar drámapályázat meghirdetésével; a Dialóg tavaly zárt le egyet. Várható ennek valamilyen folytatása?

Őszre terveztük, de a kialakult helyzetben jövő februárra tolódik az Alternatíva fesztivál megrendezése. Ott lesz a bemutatója a Dialóg tavalyi pályázatán díjazott Gerendás Beáta Reunion című drámájának. Fontos lépés, hogy ez a szöveg így ténylegesen eljut a színpadig. Terveink szerint a fesztiválon hirdetjük meg a következő drámapályázatot, amelyet, ha minden jól megy, már együtt ír ki a Dialóg és a Jókai Színház, és reményeim szerint a Thália Színház is bekapcsolható a projektbe. Ha a két intézmény is mögé áll, meg lehet duplázni az eredményt.

Visszatérve a stúdióba: a további bemutatókban is tetten érhető valamilyen hozzáadott érték. Jön például egy főiskolás előadás.

Matusek Attila egy színjátszó-táboros workshopon kezdett el dolgozni a pozsonyi színművészeti magyar hallgatóival a Hamleten, ezt formálják most tovább. Nem klasszikus, jelmezes, a teljes drámát felölelő előadás készül, hanem kísérlet a hamleti kérdések újraértelmezésére, miközben játsszanak a különböző fordításokkal, a hamleti nyelvvel is. Az új évadban ez lesz az első bemutatónk a stúdiószínpadon, és részben ide tartozik, hogy a stúdiót a premierrel párhuzamosan átnevezzük: a család előzetes jóváhagyásával Benkő Géza nevét veszi fel. Komáromban a rendszerváltás után az első stúdió-előadás a Godot-ra várva volt, Géza főiskolásként abban már játszott, és utána – színházon belül és kívül – rengeteg ilyen jellegű produkcióban szerepelt, nagy híve volt a műfajnak. A szlovákiai magyar színház kontextusában a kísérletezésnek, az útkeresésnek Benkő Géza az emblematikus alakja. Gyakran beszélt arról, hogy nincs értelme színházat csinálni ott, ahol elfogy a vízió. Ez egy nagyon erős gondolat.

A június végi évadzárón Rastislav Ballek neve már elhangzott, de hogy mit rendez a stúdióban, még kérdéses volt. Azóta megszületett a döntés?

Nádas Péter Temetését rendezi, és már az is biztos, hogy Kassai Csongor és Bárdos Judit játssza a két szerepet. A nagyszínpadon lesz egy Pirandello-bemutatónk, a Hat szereplő szerzőt keres, ez pedig a másik színházi téma az évadban, hiszen a Színész és a Színésznő a színház létjogosultságáról, a játék lehetőségéről, formáiról, szabályairól, ugyanakkor lehetetlenségéről beszél. A rendezővel folytatott első egyeztetések során felmerült, hogy az előadás nemcsak a pici stúdiótérben működhet, hanem a rituális, „vonulós” színház eszközeivel élve kiléphet a színház más tereibe. Komáromban ilyen jellegű előadás eddig nem volt, ezért is izgalmasnak ígérkezik a munka. És az is nagyon izgalmas kérdés, hogy Ballek nem realisztikus rendezői világa, különleges poetikája hogyan termékenyítheti meg az itteni közeget.

A dramaturgiai terv felől nézve hol vannak a főbb hangsúlyok a nagyszínpadon?

Március 21-én lett volna a bemutatója a Szeretkezz, ne háborúzz! című zenés vígjátéknak. Ez akkor elmaradt, éppen zajlanak a próbák, a napokban tartjuk a házi bemutatót, aztán szeptembertől műsorra tűzzük az előadást, és bekerül a következő felnőtt bérletbe is. A Lüszisztraté-átirat még az előző rendszer gyermeke, így az első szigorúan véve saját bemutatónk Tadeusz Slobodzianek kortárs lengyel szerző A mi osztályunk című drámája lesz Czajlik József rendezésében. A történet az 1920-as években kezdődik, és nagyjából a 20. század végéig követi egy osztály, egy generáció történetét. A történelmi helyzetek, a konfliktusok számunkra is ismerősek, és bár nem a mi nemzedékünk sorsfordulói, a mai napig ránk is árnyékot vetnek. A második világháború, a zsidókérdés, a kommunizmus évtizedei, ki kit hogyan árult el, ki kin hogyan állt bosszút... Végső soron a dráma – vagy ahogy a szerző írja: történelmi lecke 14 órában – az önpusztító mechanizmusainkra világít rá, annak a jelenségnek tart tükröt, miként darálja be magát egy közösség nagyjából száz év alatt. Azt hiszem, a 20. század történetében bőven vannak olyan témák, amelyeket nem emésztettünk meg kellőképpen, és emiatt visszük őket magunkkal valamiféle szellemi örökség gyanánt. Ilyen szempontból A mi osztályunk első állomása egy hosszabb távú folyamatnak. Az a tervünk, hogy minden évben előveszünk egy darabot, amely hozzájárulhat a közösségi traumafeldolgozáshoz, a saját történelmünk megismeréséhez, megértéséhez. A továbbiakban például mindenképpen fontos lesz beszélni a kitelepítésekről mint „helyi specialitásról”. Az, hogy az előadást Czajlik József rendezi, természetes döntés volt, de egyben nyilatkozat is – fontos az új művészeti vezetésnek, hogy a hazai magyar alkotóknak nagyobb terepet adjon, és a kassai színházzal való együttműködés sem mellékes kérdés. Emellett összeáll egy olyan színészcsapat, amelyben vannak régi és új arcok, különböző generációk – Skronka Tibortól, Mokos Attilától kezdve Béhr Mártonig –, Lucskay Róbert pedig Londonból jön vissza vendégként erre a munkára. Ő az Amadeusban mutatkozott be Komáromban, pillanatnyilag a Globe és a Royal Shakespeare Company előadásaiban játszik. Ez is jó impulzus lehet egy társulat életében.

Hogyan illeszkedik a sorba A vén bakancsos és fia, a huszár című zenés népszínmű, amelyet Eperjes Károly rendezésében láthatunk az évad közepe táján?

Szigeti József népszínműve az 1850-es években íródott. Kicsit le kell porolni, kicsit maivá kell tenni, de működő, érthető, már-már népmesei történet: két nemzedék katona egy családban, az apa és a fiú is meghozta a maga áldozatát, közben áldozatai lettek azoknak is, akik otthon maradtak, kivonták magukat a háborúból. És csak akkor tudnak győzni, ha kígyóvá lesznek a kígyók között. A nyolcvanas években tévéfilm is készült a műből Gobbi Hildával, Páger Antallal a főszerepben, és játszott benne Eperjes Károly is – részben innen jött az ötlet. Nem mellesleg a darabnak nagyon jó a humora, remek karakterszerepek vannak benne, tehát igazi színészkoncertnek ígérkezik.

Már szóba került a Pirandello-darab. Ennek mi a tétje 2021-ben?

A színháziak érthető okokból szeretik azokat a darabokat, amelyek által a saját művészetükről beszélhetnek. A nézőnek mindig bizsergető érzés, ha betekinthet kicsit a kulisszák mögé, a társulatnak fontos, mert az önreflexiót fejleszti, a színházvezetés számára pedig az öndefiníció, az ars poetica megfogalmazásának a lehetőségét kínálja. Nem véletlen, hogy ha csak nincs vészhelyzet, Gál Tamás az egész évadban nem fog játszani más előadásban, csak ebben, tehát színészként, egy kisebb szerepben ő is beleáll. Tétnek érzem Michal Vajdička meghívását is. Mind a szlovák, mind a magyar szakma részéről gyakran felmerül a kérdés, hogy a szlovák színházkultúrához képest hogyan határozzuk meg önmagunkat. Az erdélyi magyar színházakon látszik a román hatás, a szerb is nyomot hagy a vajdaságin, és a beregszásziakon, Vidnyánszkyékon is ott a kijevi, a moszkvai iskola lenyomata. Rajtunk semmi hasonló nem látszik, legfeljebb a diákok hozzák magukkal a pozsonyi műhely hatásait. A Jókai Színházban az elmúlt nagyjából két évtizedben Martin Huba volt a szlovák szakma. Fontos előadások születtek a keze alatt, ez kétségtelen, de úgy gondolom, a szlovák szakmával szembeni kapcsolatot is érdemes több pillérre építeni. Huba ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyet máig erősen kísért Sztanyiszlavszkij szelleme; Emília Vášáryovával együtt a pozsonyi színművészetin is ezt a hagyományt adta át a következő színészgenerációknak. A Hat szereplő szerzőt keresben reményeink szerint ott a lehetőség, hogy Michal Vajdička személyében a fiatal szlovák színház rajtunk keresztül találkozzon a mai magyar színházzal, amelyet egyébként ennek az újabb nemzedéknek a tagjai ismernek, szeretnek, érdeklődéssel figyelnek. Közben pedig ki-ki mérlegre teheti a saját konvencióit. El tud-e indulni egy intenzívebb szakmai párbeszéd? Hozzáteszem, nem elszlovákosítani akarjuk a magyar színházat, csak szeretnénk olyan alkotókat Komáromba hozni, akik inspirálni tudják ezt a közeget. Hosszabb távon pedig abban bízunk, hogy a szlovákiai magyar színházak még inkább megtalálják, megfogalmazzák és felépítik a sajátos arculatukat.

 

 

Támogassa az ujszo.com-ot

Rengeteg hírrel bombáznak minket különböző portálok, s nem könnyű felismerni a valódi- és álhíreket. Ezért is fontos, hogy olyan weboldalakról tájékozódjunk, amelyek megbízható, korrekt információkat nyújtanak.

Az ujszo.com szerkesztőségében minden nap azért dolgozunk, hogy Önök kizárólag ellenőrzött, valós híreket kapjanak weboldalunkon. Ennek biztosítása meglehetősen költséges. Mi viszont szeretnénk, hogy minden kedves olvasónk hozzájuthasson az ellenőrzött információkhoz, ez azonban az Önök anyagi segítsége nélkül hosszú távon nem lehetséges.

Ezért kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
RegioJet k
Frissítve

December közepétől az osztrák és a szlovák vasúttársaság váltja a RegioJetet

Marian Kotleba

Kotleba is vallott az 1488-as perben

gyászhír

40-re nőtt a koronavírus hazai áldozatainak száma

BMW X5M Competition

Elsőként próbáltuk ki az országban az új BMW X5M Competition járgányt

zebra k

Halálra gázoltak egy 18 éves lányt a zebrán

Almási László

Almási: Tudtam, hogy jönni fog a harmadik gól

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.