Az Itt már mindenki Petőfi Sándor pályázat értékelése

Nem vertük nagy dobra, de nyilván sokan rájöttek, honnét kölcsönöztük pályázatunk címét. Tavaly került fel a YouTube-ra Lil G és Nemazalány közös dala, amely így kezdődik: „Itt már mindenki Petőfi Sándor, / Lopják a rímet a Wiz Khalifától”. A rappelő debreceni tinilányok videója elképesztő sebességgel terjedt a neten, és év végére a legnépszerűbb slágerek egyike lett, anélkül, hogy a kereskedelmi rádiók tudomást vettek volna róla. 

Szellemes, kortárs, aktuális szövegeket vártunk, az egyetlen megkötés az volt, hogy a pályamű kötődjön egyik legnagyobb ünnepünk, március 15. szabadságvágyához. Nyolcvannál is több küldemény érkezett, nemcsak Dél-Szlovákiából, hanem Magyarországról, sőt Erdélyből is. Tanulságos volt olvasni a szövegeket. 
A szabadságvágy, vagy éppen a szabadság hiányának kifejezési módjai mellett arról is képet kaphattunk, mit gondolnak a versről azok, akik tollat ragadtak. Úgy tűnik, Petőfi szóképei, hasonlatai, tónusa, struktúrái mélyen beleégtek pályázóink lelkébe. Olyan mélyen, hogy legtöbben nem is tudtak szabadulni a szabadságharc költőjének hatása alól. Emiatt viszont a legtöbb mű „petőfieskedő” lett, jobb esetben patetikus, rosszabb esetben parodisztikus. 
Minden művészeti ágnak saját nyelve van. Attól, hogy beszéljük az anyanyelvünket, az irodalom nyelvét még nem beszéljük automatikusan. 

Sokan a hétköznapitól elemelt nyelvet szépnek, érzelmesnek gondolt szavak használatával szeretnék megteremteni, (csók, lélek, könny, fájdalom stb.) Valaha gyönyörű, füves ösvényen termettek ezek a szavak. Csakhogy épp ezért sokan jártak arra, letépkedték a virágokat, letaposták a füvet, és most az ösvény kopár, terméketlen. Ez persze nem jelenti azt, hogy a sokat használt szavak tabunak számítanak. Egy ügyes kertész (de nagyon ügyesnek kell lennie!) ilyen földből is ki tud növeszteni valami értékeset. 

Mi azt kerestük, akinek van saját hangja, érdekes mondanivalója és ízlése.

1. helyezés

Kozmann Krisztina és János "Itt már mindenki egy Petőfi Sándor"

Én vagyok a Kiki,
itt látod Janit.
Negyedikbe járunk,
rímeket hányunk. 

Minden nap csenget a postás:
- Megjött az újság!
Szalad a kutyánk, ugat rá:
- Hé, ez az ember itt mit ordibál?

Egy napon mit lát a szemünk?
Pályázat indul nekünk.
Szól a cím a hirdetőlapon:
„Itt már mindenki Petőfi Sándor!”

Ki az a Petőfi Sándor?
170 éve a szabadságért harcolt.
Ő a legnagyobb magyar költő.
– Hisz tudod, a János vitéz kötelező!

Szabadságharcban elbuktak,
De az ő hitük tovább tart.
Mottójuk örökké él:
„Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

2. helyezés

Müller István

Talpra magyar, hív a haza
itt az idő de most is soha
Magam mögött számlálok tizennyolc évet
De csak a képernyőn látom milyen
egy élhető élet
tizenkét pont kevés mint az átlagkereset
két műszak után is azon töröd a fejedet
hogyan fizesd a lakbért és etesd a gyereked
hogy tízóraira a kifli közé valahogy
nem elég a szeretet és a padban
sem a neveket olvassák hanem a zsebeket
hogy hátrány a bőrszín de előny a színbőr
hogy a barna és a fehér
nem a legjobb kombináció színből
a származás egyenlő számadás
és ha három a magyar igazság
akkor egy a ráadás
és bár társ a dalom
mégsem fogad be a társadalom
mert nemzetem szerint magyar nem vagyok
szlovák állampolgárként
átlag polgárként viszont szlovák sem
mustárral eszem a párkyt
és hovatartozásról való öntudatom
szlováktanárom szerint semmit sem számít
a magyartanárom szerint az a fontos miben hiszek
én hiszem hogy magyar vagyok hiszen
ahányszor meghallom hazám himuszát kiráz a hideg 

3. helyezés

Lelkes Péter - Nem vagyok egy Sándor

Amit Petőfi papírra vetett, az bizony örök.
Közben mindenkit kinevetett, mint a börtönőrök
Magyar karddal kaszabolt, röpültek a bőrök,
Ha vér vagyok, csorgok, ha fém vagyok, csörgök.

Nem vagyok egy Sándor, de én is múzsára működöm,
elég egy szép lány, és nem kell hozzá műköröm,
Amit adok az boldogság, nem csupán műöröm
A dallamot dúdolom, az eszméket kürtölöm.

Meghatódva nézem a lobogó zászlót,
Büszke szívvel én most leírok pár szót.
Szlovák földön élve harcosabb a magyar,
Nem állítja meg radar, és nem baj, hogy ha hadar.

Nem borozgatok apámmal, és nem hí a haza,
Nem egy gondolat bánt engem, hogy kinek van igaza,
Ez nem is a Pilvax, de hiszek a magyar földben
Ha füstbe megy a terv, én is eltűnök a ködben.