Az igekötős szerkezetek helyesírási vonatkozásai

MISAD KATALIN

A Gramma Nyelvi Iroda közönségszolgálatához az utóbbi időben több, az igekötők helyesírására vonatkozó kérdés érkezett, pl.: „Milyen szabály alapján írjuk különféleképpen a meg-megnéz, illetve az ide-oda néz szerkezeteket?”, „Hogy írjuk helyesen: össze-vissza beszél vagy összevissza beszél?”, „Miért nem azonos az aláírásgyűjtés, illetve az aláírás-hamisítás szavak helyesírása?”

Az igekötő nyelvtani értelemben olyan rendhagyóan viselkedő összetételi elem, amely – mint ahogy a neve is mutatja – igével vagy igéből képzett más szófajú szóval alkot ún. alaktani természetű összetételt, pl.: ad –→felad, feladat. Ha közvetlenül az ige vagy az igéből képzett más szó előtt áll, egybeírjuk vele: elad, odautazik, egybeír; eladó, odautazni, egybeírás stb., ám amennyiben követi az igét vagy az igéből képzett igenevet, különírjuk tőle: add el, nem utazhatnak oda, nem írható egybe. Az igekötő akkor is különírandó, ha közé és az igéje vagy igei származékszava közé más szó ékelődik: el ne adja, oda sem utazott; egybe is írható.

Az igekötők helyesírására azonban a fenti alapszabályokon kívül számos más szabálypont vonatkozik, többek között az, mely szerint a megismételt igekötők közé kötőjelet kell tenni, miközben az igét vagy igenevet egybe kell írni az igekötővel, pl.: meg-megnéz, bele-belelapoz; fel-felbukkanó stb. Az ellentétes jelentésű igekötőket ugyancsak kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz, de a hozzájuk tartozó igét, ritkábban igei származékszót ilyenkor különírjuk tőlük, pl.: ide-oda néz, föl-le járkál; oda-vissza utazás.

Nyelvünkben vannak olyan igekötők, amelyek határozószóként is használatosak. A szabály ez esetben egyszerűnek tűnik: igekötőként egybe-, határozószóként különírjuk őket, pl.: fenn maradt (az emeleten), de: fennmaradt (a neve); ide jött (nem oda), de: idejött (hozzám). Az írásgyakorlatban ennek ellenére sokszor gondot okoz a standard alak rögzítése, hiszen az alakilag azonos igekötők és határozószók több szempontból is rokonságot mutatnak egymással, ezért nem egyszerű eldönteni, milyen minőségükben vannak éppen jelen a szerkezetben. Az összevissza, szerteszét, szerteszéjjel szavak azonban szófajukat tekintve ma már egyértelműen határozószók, így különírjuk őket az igétől, pl.: összevissza beszél, szerteszét dobál, szerteszéjjel szór stb. Ez a tény azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szóban forgó határozószók összetételi elemei egymástól különválva igekötőként is funkcionáljanak. Írásmódjuk ilyenkor követi az igekötők helyesírására vonatkozó szabálypontok utalásait, pl.: összebeszél (valakivel), visszabeszél (valakinek), szétnéz (valahol), széjjelszór (valamit) stb.

S hogy miért írjuk egybe az aláírásgyűjtés szót, miközben az azonos előtagot tartalmazó aláírás-hamisítás főnevet már kötőjelezni kell? Erre az ún. szótagszámlálási szabály adja meg a választ: a kettőnél több összetételi tagot számláló összetételeket általában hat szótagig egybeírjuk, az ennél hosszabbakat viszont már kötőjellel tagoljuk, pl.: rendőregyenruha (6 szótag), de: tűzoltó-egyenruha (7 szótag). A szótagszámlálási szabály értelmében az egy szótagú igekötőket nem, de a két szótagúakat már összetételi tagnak kell tekinteni, így a három összetételi tagot és hat szótagot számláló aláírásgyűjtés főnevet még egybeírjuk, a nyolc szótagból álló aláírás-hamisítás szerkezetet azonban már kötőjellel.

Az igekötők írásmódjára vonatkozó további szabálypontokat A magyar helyesírás szabályaiban (Akadémiai Kiadó, Budapest), részletes kifejtésüket pedig az Osiris Kiadó Helyesírás című kötetében találják meg az érdeklődők.