Az ezerarcú színésznő 90 éves lett

A Virginia állambeli Richmondban született, öccse pedig a szintén Oscar-díjas színész-rendező, Warren Beatty. Négyévesen már önálló táncprodukciókkal szórakoztatta a családját. Balerina szeretett volna lenni, de hamar rájött, hogy magassága és testalkata miatt nem igazán alkalmas erre a pályára. Ekkor eldöntötte, hogy színésznőként próbál szerencsét.

A középiskola után a Broadway felé vette az irányt. Az egyik előadásban neki kellett beugrania a megsérült főszereplő helyett – a nézőtéren pedig történetesen ott ült egy producer, aki nyomban leszerződtette egy Hitchcock-film női főszerepére. Ebből a találkozásból igazi hollywoodi álomtörténet alakult: Shirley MacLaine több sikeres hollywoodi filmben bizonyította tehetségét, mindeközben pedig élő legendává formálódott.

A következő évben hindu hercegnőt játszott a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című Verne-regény filmváltozatában, 1958-ban pedig már Oscar-díjra jelölték a Rohanva jöttek című alkotásban. A Vincente Min-nelli rendezte film, amelyben partnere Frank Sinatra volt, találóan adta vissza egy kor hangulatát és a háború utáni „elveszett nemzedék” életérzését. Két évvel később ismét esélyes volt az Oscar-díjra a Legénylakás című, Billy Wilder rendezte komédiában Jack Lemmon oldalán nyújtott alakításáért, de a kitüntetést végül Elizabeth Taylor halászta el előle a Modern kaméliás hölgy (Butterfield 8) című alkotásért, míg ő egy újabb Golden Globe-, valamint a brit film-akadémia BAFTA-díjával vigasztalódhatott.

Wilder 1961-es, A gyerekek órája  című filmdrámájában egy tanárnő szerepét osztotta rá, akit egy diák ármánykodása miatt elbocsátanak. Az akkoriban merész témájúnak számító filmben a másik tanárnőt Audrey Hepburn alakította. 1963-ban az Irma, te édesben újra együtt dolgozott Jack Lemmonnal és Billy Wilderrel, jutalma egy újabb Golden Globe-díj volt. 1967-ben Vittorio de Sica kérésére elvállalta A nő hétszer című  komédia főszerepét.

MacLaine 1972 és 1977 között nem filmezett, inkább utazgatott. Bejárta Kínát, Kubát, Pakisztánt, Indiát és Japánt (japánul kiválóan beszél), az általa rendezett Az ég másik fele: Kínai emlékirat (1975) című dokumentumfilmjéért Oscarra jelölték. 1976-ban a Gypsy in My Soul című tévéfilmért Emmy-díjjal tüntették ki. A filmvászonra visszatérve az 1977-es Fordulópont című drámában kiöregedett balett-táncosnőt alakított, a szerepbe saját élettapasztalata alapján teljesen bele tudott helyezkedni.

A csúcsra 1983-ban a Becéző szavakkal ért fel, amely meghozta számára hatoodik nominálását, amelyet végre djra váltott: átvehette az Oscar-díjat a legjobb női főszereplő kategóriában. Később Golden Globe-díjat kapott a Madame Sousatzka című zenés darabért. 1989-ben az Acélmagnóliákban Julia Roberts oldalán egy állandóan rosszkedvű és folyvást gyanakvó idősödő nőt játszott.

2000-ben rendezőként is bemutatkozott a Bruno című filmmel, amelynek hőse egy kisfiú, aki nem akar olyan lenni, mint a többiek. MacLaine túl a hetvenedik évén is keresett maradt, korának megfelelően idősödő asszonyokat játszik.

Szerepet vállalt a Downton Abbey brit tévésorozatban is, majd a Ben Stiller-féle Walter Mitty titkos életében. 2016-ban a Wild Oats című vígjátéban sziporkázott Jessica Lange és Demi Moore oldalán. Az utolsó szóban pedig egy nyugdíjas üzletasszony ruháit mossa. Legutóbbi filmjét, az American Dreamer című fekete komédiát néhány hete mutatták be az amerikai mozik, és remek kritikákat kapott.

A színésznő filmszerepein kívül nagy feltűnést keltett spirituális utazásaival, az ufók és a New Age iránti érdeklődésével, valamint azzal, hogy rendíthetetlenül hisz a meditációban és az újjászületésben - e témákban több könyvet is írt.