Az év első filmes gálája

A vörös szőnyeges divatbemutatóval egybekötött ceremónia, amelyet nagyon ügyesen  az Oscar előszobájaként ültettek el az agyakban a szervezők – mivel a gála a naptárban tényleg megelőzi az Amerikai Filmakadémia díjkiosztóját –, sokat veszített presztízséből, miután a Holly-wood Foreign Press Association (HFPA) működésével kapcsolatban számos etikai kérdés merült fel.

Botrányok tömkelege

A korrupciós vádak, a tagság sokszínűségének hiánya, a befolyásolhatóság, illetve az a tény, hogy legjobb esetben is mindössze 300-an voksolnak a 27 kategória jelöltjeire (köztük évek óta sehová sem író egyének, illetve olyan kaliberek, mint a magyar Návai Anikó, akit csak nemrég penderítettek ki az elit társaságból), megannyi kérdést indukálhatnak. Csak az összehasonlítás kedvéért: az Oscar-díjakra kb. 9500 akadémiai tag jogosult voksolni. Ennyi szakmabelit sokkal nehezebb megvesztegetni, ezt a stúdiók is jól tudják, ezért vetették vigyázó szemeiket inkább az HFPA tagjaira, akiket luxushotelekben láttak vendégül, exkluzív partikra invitálták őket, interjúkat szerveztek számukra A listás sztárokkal, drága ajándékokkal kedveskedtek nekik satöbbi. Az HFPA kínos ügyeivel sokat foglalkoztunk e hasábokon, tessenek utánakeresni. Lényeg, hogy egy rövid ideig úgy tűnt, a filmipar hátat fordít az idei, 81. Golden Globe szervezőinek, aztán mégis sikerült túlélniük a botrányt. Ehhez elég volt bejelenteni, hogy a szervezet új tagokkal bővül, köztük fekete újságírókkal, illetve nőkkel (sőt fekete nőkkel is!), és alaposan megreformálta etikai kódexét. Az HFPPA tavaly nyáron addigi formájában megszűnt létezni és nonprofit szervezetté alakult, a Golden Globe jogait pedig a milliárdos Todd Boehly (többek között a Chelsea focicsapat új tulajdonosa) vásárolta meg. A tavalyi alacsony nézettség miatt a NBC csatorna nem vállalta a közvetítést, úgyhogy idén a CBS televízió ugrott be – egyelőre nem tudni, megérte-e nekik fizetni az exkluzív jogokért, hiszen például a legtöbb európai fogyasztó – már csak az időeltolódás miatt is – tegnap reggel nézte meg a közösségi oldalakon a gála legfontosabb pillanatait, vagyis nem ülték végig a háromórás közvetítést.

Indián vér becsorgatása

Mindez kissé ünneprontónak tűnhet, de talán még mindig tart az önvizsgálat, legalább is kifelé prezentálva. Ezt sugallja többek közt az a döntés, mely szerint a legjobb színésznőnek járó díjat a Golden Globe-történelem folyamán először egy „őslakos”, azaz indián gyökerekkel rendelkező művész, Lily Gladstone kapta, Martin Scorsese Megfojtott virágok című filmjében nyújtott alakításáért. Egy szavunk sem lehet, az elismerés megérdemelt, már csak azért is, mert ő mentette meg ezt a vontatott, unalmas filmet, amelyben a legendás rendező két kedvenc színésze,  Leonardo DiCaprio és Robert De Niro végig biztonsági játékot játszik.

Az álló ováció után Gladstone Feketeláb (blackfeet) indián nyelven kezdte beszédét, majd angolra váltva köszönetet mondott édesanyjának. Bár édesanyja nem blackfeet, de mint mondta, „fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy a nyelvünk bekerüljön az osztálytermekbe, így nekem is volt egy blackfeet nyelvtanárom gyerekkoromban.”

Sokak szerint azonban akadt a színésznők jelöltlistán egy ennél is jobb teljesítmény, amelyet Sandra Hüller nyújtott a legjobb külföldi film díját, illetve a legjobb forgatókönyv díját elnyerő Egy zuhanás anatómiája című francia alkotásban, amely nem mellesleg Cannes-ból is elhozta a fődíjat. (Őt egyébként a Sisi és én-ben is érdemes megnézni). Szóval talán nem járunk messze az igazságtól, ha kimondjuk: Sandra Hüller simán nyerte volna ezt a kategóriát, ha a döntnökök idén nem akarták volna megragadni a ritkán kínálkozó alkalmat egy kis indián vér becsorgatására, a faji színességet demonstrálandó.

Oppenheimer vs. Barbie

Sokak nagy meglepetésére Greta Gerwig Barbie-ja, amely a legtöbb (kilenc) jelölést szedte össze, csupán két díjat kapott – és hát ezek közül az egyik az idén meghonosított kasszasiker díj volt, ami vajmi keveset mond el az adott film valódi értékeiről. A másikat pedig a két csodagyerek, Billie Eilish és bátyja, Finneas vihette haza a legjobb filmbetétdalért. A What Was I Made For? tényleg remek dal, nagyot lendített a filmen, még akkor is, ha csak a legvégén hangzik el. De a tavalyi nyár legnagyobb csatájában (Oppenheimer kontra Barbie) sokáig a Barbie vezetett, ezért az alkotók nyilván számítottak legalább egy „komolyabb” díjra is a Golden Globe-gálán. Nos, csalódniuk kellett. Christoper Nolan nyolc jelölést begyűjtő Oppenheimere elvitte a legfontosabb glóbuszokat, beleértve a legjobb rendezés és a legjobb film díját. A címszereplő Cillian Murphy lett a legjobb férfi főszereplő, Robert Downey Jr. a legjobb férfi mellékszereplő, és az atombomba feltalálójáról szóló film zenéje (Ludwig Göransson) lett a győztes saját kategóriájában.

Aratott az Utódlás

Az idei gála másik nagy győztese az Utódlás (Succesion) című sorozat lett. A médiamogulról és gyermekeiről szóló széria negyedik, utolsó évada megnyerte a legjobb limitált szériás sorozat és a legjobb drámai sorozat díját, mindkét legjobb főszereplő díját (Sarah Snook és Kieran Culkin), míg Matthew Macfadyen lett a legjobb mellékszereplő, szintén az Utódlásban nyújtott alakításáért. A legjobb férfi szereplők díjának döntőséből egyébként három-három az Utódlás színésze volt: Kieran Culkin mellett Jeremy Strong és Brian Cox került a legjobb ötbe a főszereplők mezőnyében, míg Macfadyen mellett Alexander Skarsgård és Alan Ruck volt ott a mellékszereplői díjra jelöltek végső, ötös listáján.