Az emlékezet borostyánjai

A novemberi Kalligram két hangadó tanulmánya világirodalmi komparatisztikai jellegű, s közös vonásuk a női elem hangsúlyozott jelenléte. Az italianista Madarász Imre a bibliai Judit történetének irodalmi feldolgozásait tekinti át, s két reprezentatív példát elemez, a 16. századi Federico Della Valle és a 19. századi Friedrich Christian Hebbel drámáját. Hangsúlyozza, hogy a bibliai alapszöveg háromféle lehetőséget kínál: a szó szerinti értelmezést (Isten egy nő keze által tesz csodát), a hazafias értelmezést (Judit megmenti a népét) és az individualista hősfelfogást (Judit mint nő bosszút áll egy férfin). A szent vagy a profán Judit alakjának megrajzolását elsősorban a korabeli befogadói eljárások befolyásolták. Ladányi-Turóczy Csilla két feminin regénynek tartható alkotást vizsgál, s tanulmányában Madarász Imréhez hasonlóan ugyanannak a két kornak, a 16. és a 19. századnak az irodalmi ízlését ütközteti. A 19. századot nála Emily Bronte Üvöltő szelek című ismert regénye, a 16.-at pedig a költőként is jelentős portugál Bernardim Ribeiro egyetlen prózai műve, A sóvárgás könyve képviseli. A legszembetűnőbb párhuzam a regénystruktúrákban és a narráció jellegében érhető tetten. Mindkét mű narrátora a szerzővel ellentétes nemű, továbbá a kerettörténet megadása után másik narrátornak adja át szerepét. Hasonlóságok fedezhetők fel azonban a motívumok szintjén is: a kőris például mindkét műben a halál jelképe.

A két összehasonlító irodalomtudományi jellegű tanulmány közé egy izgalmas költészeti blokk ékelődik, mely ezúttal az olvasónak kínál lehetőséget a komparatisztikai vizsgálódásra. A svéd Lars Gustafsson egyetlen versét nyolc költő-fordító tolmácsolásában vethetjük össze. Az azonos pretextus alapján íródott költemények egymásra vetítésének szellemi kalandját csupán egy jelentős tényező zavarhatja: a lap épp Gustafsson kiinduló szövegét nem közli. Intertextuális játékokként is olvashatók Tőzsér Árpád verses „tanulmányai”, melyekben a szerző kortárs költőkről rajzol eleven és líratörténeti szempontból is jelentős portrékat.

A számot Almási J. Csaba képei illusztrálják, akit Szabó G. László a vele készült interjú címében „a kifutók fotósának” nevez, s akinek művészetét egyszerre jellemzi az extravagancia és a bensőségesség. Az ő modelljeihez hasonlíthatók Jóry Judit Ágyban, tükörben című regényrészletének női szereplői is, akik állandóan mintha a fényképész lencséje vagy a filmfelvevő kamera előtt mozognának. Bodor Béla Városablak című prózája (mely szintén egy készülő regény fejezete) Milne Micimackóját „urbánus” látószögből írja felül; a szöveghez mellékelt lábjegyzetek az értekező próza tudálékosságát parodizálják. Az emlékezés a kulcsfogalma Bárczi Zsófia leheletnyi iróniával elbeszélt, a hétköznapok misztikumára rávilágító történetének (Az emlékezés borostyánjai), valamint Béla von Goffa memoire-jellegű prozájának is, mely Talamon Alfonz–Samuel Borkopf regényét folytatja, ill. az egyik szereplő nézőpontjából írja felül.