Az első ligában: Szlovákiai magyarok a kamera előtt

Először Kassai Csongor mint a kormányzó komornyikja, majd később a szakma nagy öregjei, Dráfi Mátyás és Ropog József mint magyar politikusok. Végül a film fináléjában felbukkan még a Komáromi Jókai Színház ügyelője és alkalmi színésze, Nagy Lacus, egy óriási gépfegyverrel löveti szét a határon rátámadó biciklis Szabadság-szobrot. Mosolygok magamban. Ha valamiben, ebben mindig is jók voltunk. Mármint nem a Szabadságszobor szétlövésére gondolok, hanem a színészeinkre. Jó látni őket a nagy vásznon. 

A pozsonyi Színház és Filmművészeti Egyetemen az elmúlt három évtizedben több mint 50 magyar színész végzett. (Csak összehasonlításképpen: színházi rendezőből, ha jól tudom, négy, filmrendezőből pedig három.) Pozsony tehát évente kitermel 1-2 új szlovákiai magyar színészt, és ehhez még hozzáadódik a 60-as évek nagy generációja, valamint a Magyarországon végzett színészeink. Hogy ez a két szlovákiai magyar színháznak vagy az amatőr színházi mozgalmak és különféle irodalmi és szavalóversenyek mély gyökerű hagyományának köszönhetőe, nem tudom, de annyit biztosan leszögezhetünk, hogy a szlovákiai színművészetben a magyar jelenlét meglehetősen jelentős. 
A 60-as évektől egészen a 80-as évek végéig a mára már színészlegendának számító Dráfi Mátyás és Ropog József szinte elengedhetetlen kelléke volt a szlovák filmeknek, bár mindketten főleg magyarokat alakítottak. Nem akarok átmenni lexikonba, ezért nem fogom felsorolni azt a kismillió filmet, amelyben játszottak, legyen elég annyi, hogy még ma is aktívan szerepelnek. Aztán a 90-es években a politikai tabló és a filmszakma is jelentősen átrendeződött, miközben felnőtt egy új filmes generáció, amely még bátrabban működött együtt magyar színészekkel. Már nagyobb szerepekben is megjelentek olyan nevek, mint Tóbiás Szidi, Mokos Attila, Kassai Csongor vagy Benkő Géza. Generációjának egyik legfontosabb szlovák filmrendezője, Martin Šulík például Cserhalmi Györggyel is forgatott, de az előbb említett színészek is visszatérő vendégek voltak filmjeiben. Az igazi robbanás aztán a kétezres években következett. 

2009-ben bemutatták a Lelki béke (Pokoj v duši) című filmet, amelynek abszolút főszereplője és reklámarca egy szlovákiai magyar színész volt: a Komáromban élő, zselízi születésű Mokos Attila. A film hangos siker lett, a bemutató után pár hét alatt 100 000 feletti nézőszámot ért el. (Csak a miheztartás végett: az önálló Szlovákia létrejötte óta ez rajta kívül 5-6 másik alkotásnak sikerült.) Bár Mokos Attila már korábban is játszott szlovák filmekben, ez a szerep az első ligába helyezte, ismert és elismert filmes színész lett. Kétszer is megkapta a legjobb színészi alakításnak járó, Slnko v sieti szlovák nemzeti filmdíjat: először a Lelki békéért, másodszor pedig Prikler Mátyás Köszönöm, jól című filmjének főszerepéért. Általában komoly drámákban szerepel, emlékezetes alakításokkal hálálta meg olyan rendezők bizalmát, mint Martin Šulík, Stanislav Párnický, Jan Hřebejk, Jiří Chlumský, Juraj Nvota és mások. Magyarországon együtt játszott például az amerikai függetlenfi lmes legenda, Jim Jarmusch egyik kedvenc színészével, Isaach de Bankoléval a Hajdu Szabolcs rendezte Délibáb (Mirage) című filmben, de Mundruczó Kornél felajánlotta neki a Fehér isten egyik főszerepét is. Nagyon nagyra becsült művész, mondjuk ki bátran: körülbelül már most színészlegenda. 

De visszatérve 2009-be: ne gondoljuk, hogy ekkorra már ne lettek volna kimagasló sikereket elért magyarok. Itt van például a Királyhelmecről származó Kassai Csongor. Mikor először felvételizett a pozsonyi színművészetire, nem is beszélt rendesen szlovákul. Ehhez képest néhány évvel később már több mint tíz szlovák filmben játszik, fellép a Szlovák Nemzeti Színházban, és állandó szereplője a Profesionáli című népszerű tévésorozatnak. Nyíltan vállalja magyarságát, kiváló komikusi vénájával kedvelt és ismert színésszé válik, forgat Juraj Nvotával (Muzika, Kruté radosti), Martin Šulíkkal (Slnečný štát, Krajinka), Jan Hřebejkkel (Musíme si pomáhať). 

Hogy a színésznők se maradjanak háttérben, folytassuk az áttekintést egy következő fontos állomással. Két évvel a Lelki béke bemutatója után egy újabb, szlovák-magyar szinten véleményem szerint vízválasztónak számító film következett. 2011-ben debütált Peter Bebjak filmrendező a Barackligettel (Marhuľový ostrov). A főszerepet alakító, királyhelmeci Tóbiás Szidi nem ezzel a filmmel kezdte pályáját, a Barackliget idejére már többszörösen díjazott, ismert előadóművész, sorozatokban, tévéfi lmekben és moziban is szerepel. Ez a film mégis különleges számára és számunkra is, mert Dél-Szlovákiában játszódik, és hangsúlyos elem a történetben a magyarok és a szlovákok együttélése. A dráma három magyar férfi és az életükben a végzet asszonyaként felbukkanó Tóbiás Szidi szenvedélyes története, a főbb szerepekben láthatjuk Mokos Attilát, Cserhalmi Györgyöt és Nádasdi Pétert, valamint – kisebb szerepekben, a dél-szlovákiai falucska lakosai között – megjelenik Molnár Xénia, Nagy Lacus és Dráfi Mátyás is. A mozit a kritikusok vegyesen fogadták, abban viszont nagyrészt egyetértettek, hogy az alakítások meggyőzők, s Mokos mellett külön kiemelték a nagyjátékfi lmben ekkor bemutatkozó Nádasdi Péter játékát. A fiatal színész ezzel felkerült a szlovák filmes szakma térképére, azóta több filmben is játszott (Babie leto, Miluj ma alebo odíď), egyébként pedig most kapott díjat az Igric-gálán, a Lépés a sötétbe (Krok do tmy) című filmben nyújtott alakításáért. 
Ha van valaki, akiről igazán elmondható, hogy klasszikus értelemben véve filmszínésznő, vagyis színészi pályáját nem a színházi és filmes szerepek között egyensúlyozza, hanem idejét főleg filmes szerepeknek szenteli, akkor az a füleki Kerekes Vica. Bő tíz évvel ezelőtt Csehországban valósággal berobbant a filmes szakmába, és azóta is őrzi ott kialakított, mármár sztárstátusát. 2004-ben mutatták be első filmjét, Jiří Chlumský Végállomás (Konečná stanica) című moziját, majd négy évvel később Hřebejk Szégyentelen (Nestyda) című filmjében játszotta Jiří Macháček szeretőjét, 2011-ben Macháček és Bolek Polívka mellett a Férfi remény (Muži v nádeji) című komédia női főszerepében tűnt fel, s ezzel országos ismertségre tett szert. Az elmúlt években közel 40 filmben, tévéfi lmben vagy sorozatban szerepelt, mindenekelőtt Csehországban, de Magyarországon is. A Mokos Attilával közösen forgatott A bűn hét napja (7 dní hříchů) című cseh történelmi filmdrámában nyújtott alakításáért jelölték a rangos cseh szakmai díjra, a Cseh Oroszlánra a legjobb női főszereplő kategóriában. A jelenleg harmincnégy éves színésznő Budapesten él, továbbra is aktívan dolgozik, csak a jövő évben öt filmjét fogják bemutatni Csehországban. 

2009-ben, a Lelki béke bemutatásának évében történt még valami érdekes. Egy újabb ígéretes filmszínészi karrier indult el, bár a fent említett film sikere ezt kissé elhomályosította. Bemutatták a Nők a férjem életéből (Ženy môjho muža) című, cseh-szlovák-magyar koprodukcióban készült filmet, melynek egyik főszerepét Bandor Éva játszotta. A film, nagy ambíciói ellenére sajnos elég egyenetlenre sikerült (Éva jeleneteiből is sokat kivágtak), kritikai és közönségsiker hiányában gyorsan eltűnt a sülylyesztőben. Viszont három évvel később, 2012-ben bemutatták Mariana Čengelová-Solčanská Szeress vagy menj el (Miluj ma alebo odíď) című drámáját, amelyben Bandor Éva már abszolút főszerepet játszott. A siker ezúttal már nem kerülte el a színésznőt, felfi gyeltek alakítására. Azóta hat szlovák filmben szerepelt, számos szakmai elismerést, alakításdíjat kapott, köztük a legjobb női mellékszereplő díját a Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon. Prikler Mátyás mellett rendezte Jaro Vojtek, Peter Bebjak, Ondrej Šulaj, legutóbb pedig Jan Hřebejk. Feltűnt egyébkéntaz Üvegtigris harmadik részében is (a benzinkutas jelenetben). 

A Szeress vagy menj elben Bandor mellett feltűnt a vásznon Nádasdi Péter, Molnár Xénia és Varsányi Mari is. Az igazi meglepetés azonban Varga Anikó szereplése, a szakma figyelmét is felkeltő kiváló játéka és komikusi vénája volt. A színésznő előtte főleg Magyarországon forgatott, Szlovákiában inkább csak tévéfi lmekben tűnt fel, ez után a film után viszont megindul a karrierje, azóta minden évben játszott legalább egy szlovák mozifi lmben. Ha már a fiatal szlovákiai magyar színésznőknél tartunk, szintén 2009-ben mutatkozott be első mozis főszerepével egy Kassáról indult szlovákiai magyar színésznő, Kanócz Zsuzsa, aki azóta inkább csak tévéfi lmekben és sorozatokban látható. A Menny, pokol… föld (Nebo, peklo... zem) című filmben egy fiatal, magabiztos baletttáncost alakított. Ugyanebben az évben játszotta el Mira Fornay első, Kisrókák (Líštičky) című filmjének főszerepét Derzsi Réka. A színésznő a szereppel alakításdíjat is nyert Franciaországban. Játszott német tévésorozatban, amerikai reklámfi lmben, cseh színházban. Csehországban él, ott építgeti tovább a karrierjét. Juraj Krasnohorský 2012-ben mozikba került, Tigrisek a városban (Tigre v meste) címűelső filmjének egyik főszerepében szintén egy tehetséges magyar színésznőt láthattunk, külön érdekesség, hogy Tóth Krisztina egy férfi t játszik a filmben – illetve annak lelkét. Kíváncsian várom, hogyan alakul tovább filmes karrierjük. 

A feltörekvő szlovákiai magyar színészgeneráció jelenleg legsikeresebb tagja a szenci Bárdos Judit, aki a Ház (Dom) című cseh-szlovák koprodukcióban mutatkozott be 2011-ben, s rögtön bezsebelt érte pár alakításdíjat. 20 év után ez lett az első szlovák játékfi lm, amelyet bemutatnak a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Bárdos Judit karrierjében ezt a hangos sikert további szerepek követték, a legfontosabb a Csehországban forgatott egészestés nagyjátékfi lm, Andrea Sedláčková Fair Play című mozija, tavaly ezt az alkotást nevezte be az Oscar-versenybe Csehország. 

Sorolhatnánk tovább a vásznon egyelőre nem befutott vagy csak kisebb szerepekben felbukkanó színészeinket, az idősebb generáció képviselőit, a Magyarországon forgató, dolgozó színészeinket, de az ő bemutatásukra most nem jutott hely. Ami viszont ez nélkül, csakaz utóbbi másfél évtized szlovák és cseh mozitermését áttekintve is bátran állítható: van őszülő szakállú színészlegendánk, ötvenes színészlegendánk, színész-énekesnőnk, szexszimbólumunk, nemzetközi díjat nyert drámai színésznőnk, vannak nagyreményű feltörekvő tehetségeink, lehet válogatni. 

Nemrég belógtam egy új szlovák film, A takarító (Čistič) premierjére. Amikor a multiplex mozi óriásvásznát a huszonhat éves újvári főszereplő srác, Noël Czuczor arca töltötte be, elgondolkodtam az ő identitásán. A bemutató utáni fogadáson váltottam is vele pár szót, s amikor már csak ketten álltunk az étterem előtti nyirkos utcán, hirtelen átváltottunk magyarra. Aztán, ahogy visszament az étterembe,az őt ünneplő szlovák filmesek közé, elgondolkodtam, vajon hogyan alakul majd tovább az élete, fontosak maradnak-e számára a magyar gyökerek. Illetve, hogy fontosabb lehetne-e számára az a kétnyelvű közeg, amelyből származik, ha létezne egy szlovákiai magyar közönség, amely a sajátjaként tekintene rá, amely úgy ünnepelné őt, mint akkor és ott, az étteremben a szlovák szakmabeliek és színészkollégák. 

Akárhogy is, azoknak, akiknek öröm, ha szlovákiai magyart láthatnak a filmvásznon, szólok, hogy megint lesz kinek örülnünk. Varga Anikó kapott egy nagyon jó szerepet, Emília Vášáryovával jászik együtt az Eva Novában, amely már megkapta a filmkritikusok nemzetközi szövetségének díját az idei torontói filmfesztiválon. Itthon november 19-től vetítik a mozik. 

Molnár Csaba

A szerző szlovákiai magyar filmrendező