Isabella Rossellini Apám százéves címmel rövidfilmet forgatott Roberto Rossellini, az olasz neorealizmus nagy alakja születésének 100. évfordulójára. Ugyancsak a közelmúltban jelent meg Az apa, lánya és szent lelkek nevében című könyve, amelyet ugyancsak apja emlékének szentelt.
Az apa, lánya és szent lelkek nevében
A kötet azokat a rajzokat, feljegyzéseket tartalmazza, amelyeket a színésznő-modell a film forgatása idején készített, továbbá a családi archívumból származó fotókat, édesanyja, Ingrid Bergman és apja közötti levelezést, egy interjút, amelyet Francois Truffaut és Eric Rohmer készített az olasz rendezővel a Cahiers du Cinéma című híres francia szaklap számára. „Elektra-komplexumom volt, lehet, hogy ma is van. Egyáltalán nem akartam megölni az anyámat, de kiskoromban kétségtelenül apám lánya voltam” – mondta Isabella az El País című spanyol napilapnak.
A fekete-fehér kisfilm forgatókönyvét ő írta, leveleket, egyéb dokumentumokat használt fel hozzá. Mint bevallotta, kilenc hónapig dolgozott rajta. A film rendezője a kanadai Guy Maddin és egyetlen szereplője maga Isabella. Ő játssza el a filmben megjelenő összes szereplőt, köztük Alfred Hitchcockot és Charlie Chaplint. Apja pedig egy nagy pocak alakjában van benne jelen, alakját ugyanis lánya gyerekként ehhez hasonlította, mivel Rossellininek óriási hasa volt.
A filmben Isabella sok mindent elmond apjáról, arról, hogy mit tartott a fantáziáról, az álmokról, a film valóságáról, de beavatja a nézőt intim dolgaiba is, például hogy mennyire szerette a szőlőcukrot, hogy szinte minden tevékenységet, az evéstől, ivástól, olvasástól, filmjei kiterveléséig az ágyban fekve végzett. Ő személyesíti meg a filmben Anna Magnanit is, akit apja Bergman kedvéért hagyott el, és édesanyját is, akire amúgy is nagyon hasonlít, és akit apjával való kapcsolatáról faggat.
Roberto Rossellini a II. világháború utáni nagy olasz filmes irányzat, a neorealizmus egyik legkiválóbb képviselője volt. Az ő munkája egyebek közt a Róma, nyílt város (1945), a Paisá (1946) és a Németország, nulla évben (1948). 1950-ben egy valódi szerzetessel a főszerepben rendezte meg a Szent Ferenc, Isten követe című, Assisi Szent Ferenc életét bemutató filmjét. Ingrid Bergmannal készült legnevezetesebb filmjei a Stromboli (1950) és a Jeanne d’Arc a máglyán (1954). 1970-ben a közel-keleti konfliktusról forgatott dokumentumfilmet Jeruzsálemtől Damaszkuszig címmel.
Isabella Rossellini filmjét már bemutatták a torontói fesztiválon, ahol nagy sikert aratott.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.