Az apa, lánya és szent lelkek nevében

Isabella Rossellini Apám százéves címmel rövidfilmet forgatott Roberto Rossellini, az olasz neorealizmus nagy alakja születésének 100. évfordulójára. Ugyancsak a közelmúltban jelent meg Az apa, lánya és szent lelkek nevében című könyve, amelyet ugyancsak apja emlékének szentelt.

Isabella Rossellini Apám százéves címmel rövidfilmet forgatott Roberto Rossellini, az olasz neorealizmus nagy alakja születésének 100. évfordulójára. Ugyancsak a közelmúltban jelent meg Az apa, lánya és szent lelkek nevében című könyve, amelyet ugyancsak apja emlékének szentelt.

A kötet azokat a rajzokat, feljegyzéseket tartalmazza, amelyeket a színésznő-modell a film forgatása idején készített, továbbá a családi archívumból származó fotókat, édesanyja, Ingrid Bergman és apja közötti levelezést, egy interjút, amelyet Francois Truffaut és Eric Rohmer készített az olasz rendezővel a Cahiers du Cinéma című híres francia szaklap számára. „Elektra-komplexumom volt, lehet, hogy ma is van. Egyáltalán nem akartam megölni az anyámat, de kiskoromban kétségtelenül apám lánya voltam” – mondta Isabella az El País című spanyol napilapnak.

A fekete-fehér kisfilm forgatókönyvét ő írta, leveleket, egyéb dokumentumokat használt fel hozzá. Mint bevallotta, kilenc hónapig dolgozott rajta. A film rendezője a kanadai Guy Maddin és egyetlen szereplője maga Isabella. Ő játssza el a filmben megjelenő összes szereplőt, köztük Alfred Hitchcockot és Charlie Chaplint. Apja pedig egy nagy pocak alakjában van benne jelen, alakját ugyanis lánya gyerekként ehhez hasonlította, mivel Rossellininek óriási hasa volt.

A filmben Isabella sok mindent elmond apjáról, arról, hogy mit tartott a fantáziáról, az álmokról, a film valóságáról, de beavatja a nézőt intim dolgaiba is, például hogy mennyire szerette a szőlőcukrot, hogy szinte minden tevékenységet, az evéstől, ivástól, olvasástól, filmjei kiterveléséig az ágyban fekve végzett. Ő személyesíti meg a filmben Anna Magnanit is, akit apja Bergman kedvéért hagyott el, és édesanyját is, akire amúgy is nagyon hasonlít, és akit apjával való kapcsolatáról faggat.

Roberto Rossellini a II. világháború utáni nagy olasz filmes irányzat, a neorealizmus egyik legkiválóbb képviselője volt. Az ő munkája egyebek közt a Róma, nyílt város (1945), a Paisá (1946) és a Németország, nulla évben (1948). 1950-ben egy valódi szerzetessel a főszerepben rendezte meg a Szent Ferenc, Isten követe című, Assisi Szent Ferenc életét bemutató filmjét. Ingrid Bergmannal készült legnevezetesebb filmjei a Stromboli (1950) és a Jeanne d’Arc a máglyán (1954). 1970-ben a közel-keleti konfliktusról forgatott dokumentumfilmet Jeruzsálemtől Damaszkuszig címmel.

Isabella Rossellini filmjét már bemutatták a torontói fesztiválon, ahol nagy sikert aratott.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?