Pion István első kötete több, mint szokásos indulás: egy kész és belakott világ tárul elénk, mely gömbszerűen kerek, s melyet a „görög erőművész”, Atlasz tart a vállán.
Atlasz súlyzója
Pion István első kötete több, mint szokásos indulás: egy kész és belakott világ tárul elénk, mely gömbszerűen kerek, s melyet a „görög erőművész”, Atlasz tart a vállán. A borítón szereplő, talapzatra illesztett világsúlyzó azt a benyomást kelti, mintha Atlasz a lét feltérképezhető tereit megragadva edzeni szeretne.
„Rend van, a rendetlenség nem létezik” – írja Pion egyik versében, s ez a szótagokra kiterjedő rend több, mint szövegszervező szabály: egzisztenciális kategóriává válik. „Az is hazamegy, aki sír esténként, / a könnyel megtelik a párna, / könnyzsák lesz, haza kell cipelni, mindenki szeme láttára” – írja két sorral lejjebb, s az olvasó azonnal érzi, a szerző az intimitás olyan mélységeit ismeri, mint kevesen. A gyerekkor, a család hagyományos témáknak számítanak, de nem ebben a költői megközelítésmódban. A létezés olyan, mint a bebábozódás, a környezet kényszerítő ereje és az érzelmek kiszámíthatatlansága egyre határozottabban veszi körbe az átalakuló ént. A gyermekkor azonban nem önmagába zárt világként jelenik meg, hanem szembeállítva a közelmúlttal, a változással („én már nem lehettem úttörő (...) én már Kennel játszottam, / az asztal alatt dugásra kényszerítettem Barbie-val”), de változás-e a változás abban az univerzumban, melyet egy gyerek megérezhet a mindenkori „rendből”?
A kötet legjobb darabja a Téged tanuljalak című verses családregény: Pion szereti a belakható, nagy tereket, nem gyötri se klausztrofóbia, se horror vacui, laza prózanyelve finom rezdülések révén változik kifejezetten érzékeny költészetté, például a vers elején, ahol a nagyapa leírását látjuk: „mert nagydarab ember volt, / uszkve százötven kiló, / de azt nem tudom, hogy ebből / mennyit nyomott a szíve”.
(Pion István, Atlasz bírja, Budapest, Helikon, 2013.)
Értékelés: llllllllmm
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.