Arte et marte

Fotó: MKKIAz előadásokban a hagyományos történelmi és életrajzi megközelítés mellett olyan termékenynek bizonyuló elemzési módok is felvetődtek, mint pl. a Balassi-költészet teológiai átitatottságának vagy a humanista szerelmi dedikációs verskötetekhez való szoros kötődésének vizsgálata.

A konferencia kiemelt helyet foglal el az idei Balassi-év rendezvényei között, ami elsősorban a főszervező Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által kiválasztott helyszínnek köszönhető. A tizenegy előadó (köztük két szlovákiai, Csehy Zoltán és Böszörményi István) irodalom- és történettudományi részproblémákat tárgyaló szakmai bevezetője után a jelenlévő pedagógusok így egy koszorúzással egybekötött tanulmányúton is részt vehettek (Böszörményi István élvezetes kalauzolása mellett), melynek fő állomásai a Balassi-család valamikori birtokai, Kékkő, Divény és Zólyom vára voltak. A rendezvényt szakmai szempontból a májusi sárospataki konferencia testvérrendezvényének is tarthatjuk, hiszen a szakmai rész magyarországi előadói és felmerült témái között több átfedés is volt.

Az első nap két felvezető előadása két radikálisan ellentétes megközelítési szempontot képviselt: az egyik, a filológusi olvasat Balassi szerelmi költészetét állította a középpontba a neolatin erotikus kisköltészetet használva értelmezési alapként, a másik, a történészi megközelítés a költő lengyelországi „bujdosásának” valódi okait próbálta meg feltárni a 16. századi közép-európai viszonyok áttekintéséből kiindulva. A szombati előadások egy határozott ívet alkottak Balassi irodalmi indulásától a költő halálát feldolgozó Rimay-költeményig és a halála utáni kultusz kialakulásáig. Szabó András Balassi németből készült prózafordítását, a Beteg lelkeknek való füves kertecskét a reformációhoz való kapcsolata, valamint a német eredetihez való viszonya alapján és a kiadástörténet szempontjait figyelembe véve ismertette. Kiemelte a rendelkezésünkre álló szöveg filológiai problémáit (a teljes szöveget nem ismerjük, hiszen az 1572-es kiadás egyetlen fennmaradt példánya a 2. világháború után tisztázatlan körülmények között a Szovjetunióba került, s máig nem kutatható) és a kertmetafora fontosságát, melyet a fordítást dogmatikai szempontból is átdolgozó Bornemissza Péter a későbbi kiadásból eltüntetett.

A Balassi és a teológia címmel előadó Kőszeghy Péter az ülésvezető felvezető szavait megcáfolva nem az istenes versek elemzését adta, hanem arra a kérdésre adott meggyőző választ, hogy hogyan hatja át a teológia Balassi szerelmes verseit is. A teológia a poétika része; Balassinál az isten szemtől szembe látása (visio beatifica – „boldogító látás”) és a szerelmi üdv azonos szintre kerül. Ebből a szempontból tehát, ahogy Kőszeghy hangsúlyozta, Dante és Petrarca a Balassi-költészet forrása, nem pedig a trubadúr líra. A Kőszeghy felvetette ötleteket is továbbgondolta, sőt, radikalizálta Szentmártoni Szabó Géza, aki a Balassi-biográfia elemeit is bevonta a Julia-versek értelmezésébe. ĺgy adnak pl. a Losonczy Annához írott versekhez egy értelmezői kulcsot a Szent Anna-legenda egyes elemei. Szentmártoni a versek referenciális hátterét illusztrálva előadását egy feltételezhetően Losonczy Annát ábrázoló zöldmázas kályhaoromdísz kivetítésével zárta. A címben ígért verselemzés helyett Kovács Sándor Iván a „nagy tenger morotvájá”-ból kiindulva egzotikusabb vizekre evezett, és a spanyol konkvisztádor, Cortez állítólagos verseinek problematikusságát taglalta. Nem okozott csalódást viszont a hallgatóknak a címe alapján (Losonczy Anna ékszerei) a hölgyek érdeklődését kiváltképpen felcsigázó előadás, melyet a füleki gimnázium tanára, Böszörményi István tartott, még annak ellenére sem, hogy a losonci református templomban a város felgyújtását követő 1851-es építkezés során felfedezett, ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található ékszereknek éppen a Balassi szerelmével való kapcsolata a leginkább kérdéses. Vadai István a Balassa-kódex szerkezetének ismertetését és a nagy crux megoldására tett javaslatát filológiai felbuzdulásában kissé hosszabbra nyújtotta a kelleténél, ám ezt látványos előadói fogásokkal, afféle „filológus-performance”-okkal (pl. a Balassa-kódex facsimile kiadásának széttépésével) igyekezett kompenzálni. A Balassi-mű tanításainak nehézségeiről lendületesen előadó Horváth Iván ezúttal is az udvari szerelem és Balassi szerelmi költészetének kapcsolatát igyekezett igazolni, miközben a hazai pedagógusközönség bevonásával próbálta meg egy okszitán vers nyersfordítását elkészíteni. A két záró előadás, Ács Pálé és Szőnyi György Endréé Balassi apoteózisával és a Balassi-kultusszal foglalkozott. Ács Pál Rimay János Epicédiumát elemezve hangsúlyozta, hogy a történelemből kibúvó allegória a lényeges, nem a történeti hitelesség. Szerkezetileg az Epicédium egy sírképszoborból, egy koporsóból és allegorikus alakokból megkomponált síremlékre emlékeztet. Szőnyi György Endre „Arte et marte” (művészettel és harccal) című előadása abból indult ki, hogy nincs olyan nagy különbség a történelmi és irodalmi beszédmód között, hiszen amit a történelemről tudunk, azok szövegek – a fikció historizálása és a történelem fikcionálása elválaszthatatlan.

A szakmai rész egyéb programokkal is kiegészült: az első nap ökumenikus istentisztelettel, valamint a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Balassi-vándorkiállításának megnyitásával indult, és a füleki Apropó Kisszínpad rendkívül eleven, kamaszos humorú előadásával, valamint a Besztercebányai Megyei Önkormányzat alelnöke, Csúsz Péter által adott elegáns fogadással zárult. A legsikeresebb kultúrprogram azonban Csörsz Rumen István és Szabó András énekelt Balassi-versekkel, dokumentumokkal, levélrészletekkel fűszerezett zenés irodalmi estje volt. A nagyszerű szervezés Ádám Zita és Jókai Tibor érdeme.