Aranypálmás A zongorista

Roman Polanski öröme a cannes-i díjkiosztó gálánTASR/EPA-felvétel A zsűri nagydíját a finn Aki Kaurismäki L’homme sans passé (A múlt nélküli férfi) című művének ítélték oda. A legjobb férfi alakításért a belga Olivier Gourmet kapott díjat a Dardenne fivérek Le fils (A fiú) című filmjében nyújtott teljesítményért, és a finn Kati Outinen nyerte a legjobb színésznőnek járó elismerést honfitársa, Aki Kaurismäki A múlt nélküli férfi című filmjében játszott szerepéért. A rendezésért a dél-koreai Im Kvon-teket díjazták Csihvaszeon, illetve az amerikai Paul Thomas Andersont Punch-drunk love című alkotásáért. A mexikói Carlos Reygadas mozija, a Japon a zsűri különdíjában részesült. A Bowling for Columbine, az amerikai Michael Moore dokumentumfilmje vitte el a Cannes-i Filmfesztivál 55. születésnapja díjat. A zsűri díját a palesztin Elia Szulejmán filmje, az Intervention divine (Isteni beavatkozás) című szerelmi tragikomédia kapta. A rövidfilmek versenyében Mészáros Péter Eső után című hatperces filmje kapta meg a fődíjat. Ebben a kategóriában 11 film vetélkedett az Aranypálmáért.

– Meg vagyok hatva és büszke vagyok a csapatra, amellyel összehoztuk a filmet, és büszke vagyok arra is, hogy olyan zsűritől kaptuk az elismerést, amelyben Martin Scorsese volt az elnök – jelentette ki Mészáros Péter. A fődíjas rövidfilm rendezője elmondta, hogy a vasárnap esti ünnepélyes eredményhirdetés után az első telefonos gratulációkat Grúziából kapta, ahol 1997-ben szerzett diplomát a tbiliszi színház- és filmművészeti egyetemen. Grúziai barátai egyenes adásban követhették a francia Riviéráról közvetített díjkiosztó ünnepséget és a több ezer kilométeres távolságból telefonon és sms-üzeneteket küldve osztoztak örömében. Az Eső utánt egyébként a verseny utolsó napján, szombaton vetítették, így egyelőre kritikák még nem jelentek meg róla. Az egy hónappal ezelőtt elkészült film egy férfi és egy nő balladai hangulatú története, amelyben a valódi történések már a hatperces filmben látható jelenetek előtt lezajlottak, s a végkifejlet is homályban marad, a sztori továbbgondolása a nézőre van bízva. Mészáros Péter hangsúlyozta, nagyon fontosnak tartotta, hogy a legegyszerűbb filmes eszközöket alkalmazza, s külön örömére szolgált, hogy a zsűri ezt értékelte.

Roman Polanski Aranypálma Díja az 55. Cannes-i Filmfesztiválon a lengyel film történetének egyik legnagyobb diadala – állapítják meg egyöntetűen a tegnapi lengyel lapok. A francia–lengyel–német–angol koprodukcióban készült A zongorista című film elkészítésében a legkiválóbb alkotók vettek részt: a forgatókönyvet Ronald Harwood híres brit író, dramaturg írta, a díszleteket Allan Starski, a kosztümöket Anna Sheppard tervezte, az operatőr Pawel Edelman volt, a zenét Wojciech Kilar szerezte. Polanski Cannes-ban külön megköszönte a névtelen lengyel statiszták ezreinek munkáját is, akik nélkül – hangsúlyozta – nem készülhetett volna el ez a műve.

A rendező élete legfontosabb filmjének nevezte A zongoristát. A jeleneteket Berlinben és Varsóban forgatták, a film főszerepét Adrien Brody amerikai színész alakítja. A Kés a vízben óta ez volt Polanski első filmje, amelyet (részben) Lengyelországban forgatott. Nagy vállalkozás volt, a rendező minden egyes forgatási napon csaknem másfél ezer szereplőt foglalkoztatott, és a film mintegy 35 millió dollárba került.

A főhős, Wladyslaw Szpilman (1911–2000) lengyel zsidó családban született kiváló zongorista és zeneszerző. A II. világháború kitörése után a Lengyel Rádió utolsó adásában, 1939. szeptember 23-án Fryderyk Chopin Cisz-moll nocturne-jét játszotta, majd 1945-ben a rádió első adása ugyanezzel a darabbal és ugyancsak az ő előadásában indult meg. A megszállás idején a varsói gettóban koncertezett. Családjából egyedüliként mentették ki a treblinkai transzportból. A varsói felkelés után az elnéptelenedett város romjai között bujkált. Eleinte lengyel barátai segítettek neki, végül egy német tiszt vette pártfogásába. Túlélte a háborút. Később a Lengyel Rádió zenei igazgatójaként dolgozott, több mint 1300 dalt komponált.

A zongorista a „varsói Robinsonnak” is nevezett Szpilman könyvben megjelent visszaemlékezéseit dolgozza fel. Polanski filmje voltaképpen kettős önéletrajz, hiszen a rendező maga is lengyel zsidó családban született. Gyerekfejjel került a krakkói gettóba, csodával határos módon elkerülte, hogy haláltáborba hurcolják. Tanúja volt szülei deportálásának, édesanyja koncentrációs táborban pusztult el. Ahogy Szpilman könyve hálájának kifejeződése mindazok iránt, akik megmentették az életét, hasonló szándékkal készítette el Polanski is a filmet.

A cannes-i Aranypálma-Díjat eddig egyetlen lengyel film hódította el, Andrzej Wajda 1981-ben készült, a Szolidaritás független szakszervezet létrejöttéről szóló A vasember című alkotása. (mti)