Angyalok szállnak szüntelen

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Kushner műve tehát túllép Amerika határán. Itt és most ugyanolyan időszerű, mint a bemutató évében, 1991-ben. A San Franciscó-i premier után Londonban és Düsseldorfban is műsorra tűzték a darabot, pontosabban csak az első részét (Közeleg az ezredforduló), amely 1993-ban a legjobb dráma Pulitzer-díját nyerte el. Ez alapján készült a film Meryl Streep, Emma Thompson és Al Pacino főszereplésével. A második rész (Peresztrojka) bemutatója 1992-ben volt, a következő évben pedig már a Broadway is műsorára tűzte, s a Tony-díj sem maradt el.

Alföldi Róbert az 1969 óta Amerikában élő, és most már korunk egyik meghatározó színházi alkotójaként jegyzett román Andrei Serbant hívta meg a Nemzeti Színházba, hogy Kushner két művét egy este adja a közönségnek. Raritást kínál tehát az est, ám nemcsak ínyenceknek. Összevonva két színdarabot, este héttől csaknem tizenegyig egyetlen szünettel, drámai egységben. Serban rendezői kvalitásaihoz nem fér kétség. Nem véletlenül dolgozott olyan helyeken, mint a New York-i Metropolitan, a párizsi Opéra Bastille és a londoni Covent Garden. Rendezett már a budapesti Nemzetiben is: Csehov Három nővérét vitte színre maradandó értéket létrehozva. Az Angyalok Amerikában bátor vállalás tőle is, akárcsak a Nemzetitől, nevezetesen Alföldi Róberttől. Mint ismeretes: évad végén lejár az igazgatói megbízása. Támadták már őt sok mindenért eddig is – gyengék, hozzá nem értők, más tüzet fújók, más parton állók. Nem tört meg, nem adta fel, nem tért le a saját maga választotta (helyes) útról. Pályázatát a következő időszakra most is megírta, de történjék bármi, az Angyalok Amerikában sikere az ő emberi tartásának és szakmai tudásának egyik fényes jele. Ahogy Serban a bemutató előtt mondta: őt nem is annyira a darab társadalmi, szexuális vagy politikai vonatkozása érdekli, hanem az emberi oldala. Ami a Nemzeti jelenlegi igazgatóját is. Az identitásunk felvállalásáért folytatott küzdelem. Alföldiről pedig elismerően, mély tisztelettel beszélt. „Példát statuál az eltökéltségével, azzal, ahogy a hihetetlen nagy nyomás alatt, ellenséges környezetben is kitartóan folytatja a munkáját. A színház iránti szenvedélye olyan erős, hogy képes leküzdeni a lehetetlen akadályokat. Éppen olyan, mint Prior, akit az Angyalokban játszik: túlél és folyamatosan harcol. Mintha csak azt üzenné: Dolgozzunk, amíg be nem zárják a színházat. Semmi nem vész el, minden tapasztalat a hasznunkra lesz. És igaza van. Előbb vagy utóbb úgyis a művészet győz.”

Kushner művében Amerika a kegyetlen valóság és a csodás fantázia keveréke. Angyalok és valós történelmi alakok szerepelnek benne. Melegek, mormonok, zsidók, életerősek és halálraítéltek. De a körhintában mindegyiküknek helye van. Csak nem egyforma gyorsasággal pörögnek. Prior Walter (Alföldi Róbert lenyűgözően tiszta, megejtő játékában) a végelgyengülés határán jár, amikor megjelenik előtte az angyal, kórházi nővérének égi mása (Söptei Andrea), és prófétává avanzsálja. Roy Cohn, a gonosz ügyvéd (Kulka János), a mindenen és mindenkin átgázoló gazember nem sokkal a halála előtt vallja csak be élete főbűnét. Louis (László Zsolt) erkölcsi dilemmája: elhagyja-e Priort, halálosan beteg szerelmét, aki Istent hiába keresi, csak az Angyallal köthet égi-földi szövetséget. Louis végül úgy dönt, megteszi az első lépéseket Joe (a most is hibátlan Stohl András) felé, aki Roy Cohn pártfogoltjaként, ám megkérdőjelezhetetlen tehetségének köszönhetően, szívesen épülne be a legfelsőbb bírósági körökbe. Louis és Joe kapcsolata hirtelen fellángoló kaland csupán, amelyben az előbbi nem egy hosszú távú kapcsolatra éhes, utóbbinak pedig csak a tovább nem titkolható melegségét jelenti, amelyet felesége (Tenki Réka) amúgy is régóta sejtett már. Van öreg rabbi is a darabban, meg eszement bolsevik és keresztény anya is (Udvaros Dorottya remekbeszabott alakításai), és kórházi ápoló, aki a halál meleg angyala (Szabó Kimmel Tamás szinte lubickol a szerepben). Totális őrület a világ, tébolyító gyorsasággal forgó körhinta, amelyből sok mindent elmosódva látunk, a lényeg azonban, a veszélyben lévő ember képe tisztán látszik. Kár, hogy Serban nem rövidítette meg a két darabból írt egész estés egyet. Kushner műve fölött ugyanis egy kicsit eljárt az idő. Ami a kilencvenes évek Amerikájában bátor műnek minősült, az ma, Kelet-Európában már nem olyan eget rengetően nagy dolog. Ennyit változott a világ. Csak a sebek a régiek. Azok még mindig fájnak. A Nemzeti csapata azonban mindent megtesz a gyógyulás érdekében.