Jókai Mária az 1960-as évek elejétől kíséri figyelemmel Nyitra környéke falusi életének hagyományait, szokásrendszerét, viseletét, étkezési kultúráját, kulturális örökségét.
András-naptól farsangig Nyitra vidékén
Jókai Mária az 1960-as évek elejétől kíséri figyelemmel Nyitra környéke falusi életének hagyományait, szokásrendszerét, viseletét, étkezési kultúráját, kulturális örökségét. A közel negyven év során végzett gyűjtéseit elsősorban hagyományőrző és iskolai folklórcsoportok számára készített összeállításokban, néprajzi kiállítások rendezésében kamatoztatta. A gyűjtés, rendszerezés, megőrzés szükségszerű voltát mindezen munkák során kényszerítő erővel érezte. De mivel együtt élt az adott területen az „adatközlőkkel”, nem volt nehéz dolog részletekbe menően kikérdezni őket olyan dolgokról is, amit idegennek nem szívesen mond el az ember.
Gyűjtéseit hatalmas jegyzetanyag, hangkazetták s ma már számítógéplemezek is őrzik. Az AB-ART Kiadónál pedig éppen most jelent meg annak a sorozatnak az első kötete, amely ezt az anyagot kívánja közkinccsé tenni. „Mivel az évek során összegyűjtött anyag elég tetemes, s úgy vélem, az egész területen eléggé alapos munkát végeztem az elmúlt közel negyven év alatt, nem érzem szerénytelenségnek, hogy a gyűjtés eredményei napvilágot lássanak, már csak azért sem, mert tudomásom szerint erről a területről nem jelent még meg átfogó, összefoglaló közös publikáció, bár külön-külön falvanként a kis falumonográfiákban mindenhol kitérnek a hagyományokra, szokásokra is” – vallja előszavában Jókai Mária.
Az András-naptól farsangig Nyitra vidékén című munka a téli időszak szokásait, babonáit, kisebb és nagy jelentőséggel bíró ünnepeit veszi sorra a Zoboralján, valamint a Zsitva folyó középső részén és a Nyitrától délnyugatra fekvő területen. A téli időszak fontosabb férfi- és asszonymunkáit, családi eseményeit is rendszerezi, a munkafolyamatok leírása mellett még néhány jellegzetes alkalmi étel vagy édesség leírását sem sajnálja az olvasótól, sőt néhány ízes történet, sejtelmes monda és mese is helyet kapott a kötet lapjain.
Jókai Mária könyve ugyanolyan gazdag az időközben sok helyütt már letűnt vagy felejtésre ítélt hagyományok leírásában, akárcsak maguk a falusi hétköznapok. A fejezetek olvasása közben az emberben felidéződnek saját élményei, a ropogó kályha mellett félelmetes történetekkel, tréfálkozásokkal, adomákkal töltött esték, a névnapok hangulata, a disznóölések hajnali vacogásai, a sistergő pecsenye illata, az ünnepvárás felfokozott izgalma, szertartásos rendje, hangulatai és ízei. S legyen az ember bármilyen rohanástól harcedzett, időhiányban szenvedő városi vagy városba szakadt ember, bizony meghatódik, amikor a hagyomány és a hit egyszerűségében is szívet szorító erejével találkozik. Késztetést érez, hogy bárhol él is, valamit visszalopjon a hagyományokból a saját családja szokásaiba, a gyermekei életébe. Persze sokkal könynyebb ezt olyan közösségben megtenni, ahol még él valami az adventi kántálás, az András- meg Miklós-nap szokásaiból. Ha a tollfosztás, a közös kukoricamorzsolás, a nagyrokonságot összefogó disznóölések szokása már a múlté is, Ahán, Kolonban és Béden még meg tudta őrizni a közösség a Szentcsalád-járás hagyományát, amelynek Jókai Mária a teljes leírását közli. Érdekes a gímesi és a gesztei betlehemezés leírása is, akárcsak a csija-bujázás szokása, a pásztorok vesszőhordásának felelevenítése, a pászlizás menete, a pimbor-adás szokásának ismertetése.
A karácsonyi ünnepek rontás-elhárító, termékenységvarázsoló jellege sok helyütt ment már feledésbe, de a könyvben közölt elemek közül számos olyannyira beépült hagyományainkba, hogy okát, eredetét újra jó felidéznünk.
Olvasás közben az az érzésünk támad, mintha a vakító neonok hirtelen a gyertyák, a lobogó kályhatüzek meleg fényével cserélődnének fel, és megérint az összetartozás, a közösségi lét élménye, igénye, hogy aztán a szerző lassan ki is vezessen bennünket ebből a téli élményvilágból a tavaszvárás vidámabb, felszabadultabb, bohókásabb szokásai felé. Persze az adott vidéken sem csak a talanajozás, talajkázás, sardózás jellemző a tél végére, hanem a komoly és nagyon nehéz szapulási munkák is, amelyek pedig szerencsénkre már valóban csak a könyvek lapjain próbálják az asszonyok erejét. (him)
(Jókai Mária: András-naptól farsangig Nyitra vidékén, AB-ART, 2001)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.