Amerikából a szlovák hegyekbe

Nagyváros késő éjjel, hangos kutyaugatás. A környékbeli lakók már nem bírják tovább. Figyelmeztetni akarják a kutya gazdáját, hogy amennyiben... csakhogy a házban kiderül: ez az éktelen ugatás nem egy kutyától, hanem egy vonzó megjelenésű, szőke feleségtől ered. Aki akkor is kutyának képzeli magát, amikor nem álmodik. Ez a különös lelki állapot már több hete tart nála, férje pedig nem tudja, mitévő legyen. A pszichiáterek ugyanis vagy értetlenül (és tehetetlenül), vagy érdektelenül nézik a nőt, egyikük végül is arra a megállapításra jut, hogy az ugatás nem is olyan rossz védekezés a világ kegyetlenségével szemben. Peter, a férj pedig ugyanúgy szereti a feleségét, ahogy a gazdik szeretik hűséges kutyájukat. Hosszú távon azonban nem könnyű elviselni egy nő kitartó ugatását.

Bizarr téma, eredeti ötlet egy harmincéves rendezőnőtől. A film forgatókönyvét a film főszereplője, Heather Morgan írta, s nem véletlen, hogy Kasia Adamik épp egy ilyen szokatlan történettel indult el rendezői pályáján. A mama, Agnieszka Holland is a maga taposta úton jutott el az amerikai filmgyártás sűrűjébe.

Kasia Adamik Varsóban született (édesapja Laco Adamik szlovák színházi rendező, akivel a mama a prágai filmművészeti főiskolán ismerkedett meg), Brüsszelben végezte filmes tanulmányait, s hol Franciaországban, hol az Egyesült Államokban él és dolgozik. Édesanyja több filmjében (Titkok kertje, Oliver, Oliver, Teljes napfogyatkozás, A harmadik csoda) asszisztensként működött közre, de munkatársa volt Baz Luhrmann-nak, Jonathan Demme-nek, Luis Mandokinak és Mark Rydellnek is.

Legújabb munkája ismét az édesanyjához köti: októberben kezdik el forgatni a Jánošík – Egy igaz történet című filmet, amelynek főszerepét a prágai Václav Jiráček alakítja. Kiemelkedő szerepet kapott a produkcióban Michal Žebrowski is, akit Andrzej Wajda fedezett fel a lengyel filmnek.

Varsó, Brüsszel, New York. Kasia Adamik pályája most ível felfelé. Ugatás című filmjével a legrangosabb fesztiválokon teszi le a névjegyét. Mint például a nyáron, Karlovy Varyban.

Mit gondoljak én erről az ugató nőről? ĺgy akarja tudtára adni a világnak, hogy mennyire elege van már a sok rosszból, hazugságból, kegyetlenségből?

Mondjuk ki bátran! Ez a nő megbolondult. A férjének el kell fogadnia ezt az állapotot. Voltaképpen most, ezekben a hirtelen előállt, egyszer riasztó, máskor nevetséges helyzetekben vizsgázik önmaga előtt. Szereti-e annyira a feleségét, hogy ezt a zavaró „megnyilvánulását” is képes megbocsátani neki. Ez a film nem egy felkavaró dráma, hanem épp ellenkezőleg: abszurd vígjáték, vagy ha úgy tetszik, fekete komédia. Eleinte döbbenten nézi a közönség, aztán hirtelen ráhangolódik, és nagyokat kacag a történet láttán.

New Yorkban, az amerikai független filmek fesztiválján komoly sikert aratott a mű. Ön elégedett minden kockájával?

Ha valaki annyi energiát fektet egy munkába, mint én az Ugatásba, akkor nyugodt kell, hogy legyen. Én úgy érzem, mindent megtettem, amit ezért a filmért meg kellett tennem.

Egy független filmes valójában mitől érzi magát függetlennek?

A „mindent jobban tudó” hollywoodi producerektől, akik nem sok szabadságot adnak a rendezőnek. Teljes függetlenség természetesen a mi köreinkben sem létezik. A megalkuvás számunkra sem ismeretlen fogalom. De a lényeges dolgokban mégiscsak döntő szavam van.

Van azonban egy nagy hátránya is annak, ha valaki független filmrendező. Jóval kevesebben látják a munkáját, mint a nagy stúdiók leggyengébb produkcióit.

Ez sajnos igaz. A független filmeket általában csak fesztiválokon vetítik. A nagy forgalmazók le sem fütyülik. Nekik olyan filmekre van szükségük, amelyekkel milliókat kereshetnek, mert a lehető legszélesebb közönségréteghez szólnak. Én mégsem vagyok elkeseredett. A fiatal értelmiségiek mindig megtalálják a mi filmjeinket. Tehát tudnak rólunk. Nagy az érdeklődés irántunk. A független film ugyanis értelmes kérdéseket tesz fel a nézőknek, elgondolkoztatja, nemcsak szórakoztatja őket.

Október közepétől az Alacsony-Tátrában dolgozik az édesanyjával. Két nő és egy igaz történet. Bevallom, én sosem gondoltam volna, hogy Agnieszka Hollandot, a politikai töltetű, nagy, humánus alkotások rendezőjét valaha is érdekelni fogja egy szlovák legenda.

Erre csak azt tudom válaszolni, hogy édesanyámat és engem is a legenda valós tartalma fogott meg. Eva Borušovičová izgalmas forgatókönyvet írt. Az ő „nyomozásának” eredményeként a szlovák néző is most ismeri majd meg Jánošík valódi arcát. Gazdag, látványos, nagyszabású filmet szeretnénk forgatni, amely a szlovák folklór szépségét is megmutatja.

Gondolja, hogy például az amerikaiak kíváncsiak erre?

Szerintem igen. Ahogy az európai nézőt még mindig érdeklik a cowboyok, úgy a tengerentúlon is érdekes lehet egy legendás szlovák hős kalandos élete.

Jánošík mint Kelet-Európa cowboya?

Jaj, dehogy! A karizmája, a híressége, az ereje, a hatalma teszi izgalmassá a témát. Eva Borušovičová nagyon sok meglepő, eddig elhallgatott tényre építette forgatókönyvét.

Pozitív vagy negatív hőst kap a néző?

Mi nem akarunk „bíráskodni”. A döntés jogát a nézőre bízzuk.