Álmok, amelyek összeértek

Mindkét film rendezője Sándor Pál, akiről Mándy Iván azt írta: „A saját álmaiból varázsolta elő az én álmaimat.”

Mándy helyzetekről, hangulatokról beszél, de azokról is csak látszólag, állapította meg a Régi idők focija és a Szabadíts meg a gonosztól forgatásakor Sándor Pál. „De ha sorai mélyére nézünk, akkor rájövünk, hogy az a megrendítő az írásaiban, hogy mindig is az ember helyéről beszél: egy szobában, egy házban, egy világban.” Az m1 vasárnapi Garas-műsorában az író felesége, Dr. Simon Judit is ott ül majd a vendégek között. Őt kérdezem: miképpen reagált az író, amikor Sándor Pál felkereste, hogy előbb a Volt egy csapat című novellája, majd a Mélyvíz című színdarabja nyomán szeretne filmet forgatni.

„Amikor először kezdtek beszélni a focifilmről, 1972-ben, én éppen nem voltam itthon. Fél évig egy svájci klinikán dolgoztam. Iván leveleiből tudtam, hogy készülnek erre a filmre. 1973-ban megszületett a forgatókönyv, elkezdtek forgatni, és még ugyanabban az évben be is mutatták a filmet. Iván örült, hogy Sándor Pál a futballról akar filmet készíteni, hiszen az íráson kívül két dolog érdekelte igazán. A foci és a mozi. Dacára annak, hogy a megjelenésekor egy szörnyű kritika is napvilágot látott róla, Iván jó könyvnek tartotta A pálya szélént, amelyből Volt egy csapat címen született meg a filmnovella. Az Élet és irodalom kritikusa Író a pálya szélén címmel jelölte ki Iván helyét, de mint később kiderült, tévedett. Nem lett igaza.”

Mindkét film forgatókönyvét Sándor Pál állandó munkatársa, Tóth Zsuzsa írta. Mándy Iván ezt nem nehezményezte?

Nem szólt bele a dolgok menetébe, bár kicsit furcsának találta, hogy nem ő írja a forgatókönyvet. Ezzel együtt akceptálta Sándor Pál munkamódszerét. Egyébként is, neki az első számú műfaja a novella volt, meg esetleg a regény. Előkerestem tegnap a Svájcba írt leveleit. Ahogy olvastam őket: szerintem abszolút nem izgatta őt, hogy úgy forgatják a filmet, ahogy ők gondolják. Nem akart beleszólni, hogy ez milyen formában valósul meg. A forgatásra ki-kiment, mint máskor is, mert szerette az ottani hangulatot. Figyelt, nézelődött, de nem voltak megjegyzései, hogy mit hogyan csináljanak.

Garas Dezsővel milyen volt a viszonya?

Biztosan váltottak pár szót. Garas már akkor is elismert, meghatározó színész volt, a Madách Színház vezető művésze, jó pár kiváló alakítását láttuk már. Iván is szerette őt. Remek játékintelligenciájával, egyedi, szikár, kicsit kemény stílusával, eredeti humorával, amely inkább a fekete humor felé hajlik, az abszurd iránti fogékonyságával őt is lenyűgözte. Nagyra értékelte a pályafutását, szerepeit, színészi képességeit. Én a kész filmet láttam először, Iván musztereket is nézett, szerette a Régi idők fociját. Nagyon komoly teljesítménynek, sőt egyenesen telitalálatnak érezte az egész stílusát, képi világát, burleszkszerű hangulatát, a némafilm mozijának motívumát. Ebből is lett összegyúrva. A pálya szélén és A régi idők mozija című írásokból. A hetvenes évek filmművészetében nem volt párja Sándor Pál alkotásának, senki nem alkalmazta ezt a stílust. És ami ugyancsak nagy erénye a filmnek: minden szereplője nagyon jól ráérzett a figurára.

Sándor Pál azt nyilatkozta: ő úgy volt hűséges Mándy Ivánhoz, hogy hűtlen volt hozzá.

Érdekes megállapítás, de elfogadom. Amikor ez a két film készült, a rendező azt is nyilatkozta, hogy érti és érzi Iván gondolatvilágát, hiszen ők ketten szellemi sziámi ikrek. S ez valóban így lehetett, ha az első közös filmjük után ismét együtt dolgoztak. Végül is az író az, aki a cselekménnyel kiássa az árkot. Utána már mindenki végzi a maga dolgát, a saját ízlésével, a saját ötleteivel. Csak a rendező az, aki ezt az egészet egybefogja, szintetizálja, de az írói anyag nélkül biztosan más lenne a film. Tóth Zsuzsa mindkét filmben nagyon sok dialógot átírt, sok kis jelenetet beékeltek Sándor Pállal, kibővítették a párbeszédeket, az alapmotívumot azonban követni lehet. Iván legjobb jelenetei alkotják a két film gerincét.

Stílusosan fogalmazva: övé volt a kezdőrúgás, amelyből aztán gól született.

Kijárt a „pályára”, a forgatás helyszíneire, mert szeretett dumálgatni a különböző figurákkal. Ő élvezte ezt a számára kicsit szokatlan, nyüzsgő, zűrzavaros világot, amit egy filmrendező átlát. Garas Dezsőt, a Szabadíts meg a gonosztól kicsit keserű, rosszindulatú, családtagjaival nem éppen jó viszonyban levő Svédként is lelkesen nézte. Nyilván találkoztak más helyeken is, nemcsak a forgatáson. Iván sokat járt eszpresszókba, mindennap az éppen kinevezett törzshelyén üldögélt. Itta a kávéját, és sokszor ott dolgozott. Talán ilyen helyzetekből is ismerték egymást.

A Szabadíts meg a gonosztól alapjául szolgáló Mélyvíz című darabot Szinetár Miklós rendezésében 1961 decemberében mutatta be a Petőfi Színház. „Mándy Iván speciális művészete nem volt még akkor olyan egyértelműen elfogadott – vélekedik Szinetár Miklós –, mint manapság. Mi azonban nagyon szerettük az írásait, és úgy éreztük, ő az, aki a valóság feletti lebegésével – amely mélyen a valóságban gyökerezik –, egészen ellentmondásos művészetével – amely egyszerre humoros és tragikus, egyszerre lírai és drámai, egyszerre igaz és nem igaz – új művet teremtett egy új műfaj számára.” Tizenkét előadást élt meg a darab, aztán az egyik főszereplője váratlan halála miatt levették műsorról. Tizenhét évvel később új formát ölt a történet. Mozifilmként kerül közönség elé. Mándy Iván esetében nincs még egy példa erre.

Tudjuk az okát. Amennyire szeretett hangjátékot írni, született is a tollából vagy harminc, annyira nem vonzódott a drámához. Ő ezt nem is erőltette. Ami azért elgondolkoztató, mert a hangjátékhoz is kell egyfajta dramaturgiai érzék.

Garas Dezső a hangjátékaiban is szerepet kapott.

A kritikusok díjával jutalmazott Ha köztünk vagy, Holman Endre címűben ő volt a főszereplő, de van még két-három más hangjáték is, amelyben hallható.

Sándor Pál filmjei ma már egyenesen elképzelhetetlenek nélküle.

Sándor Pál tehetséges rendező, Garas Dezső zseniális színész, ezt el kell ismerni. Mindkettőjüknek egyéni hangja, stílusa van, amit Iván íróként is nagyon becsült náluk. Garas Dezső színészi játékában azonnal megjelenik a senkihez sem hasonlítható egyénisége. Mindig beilleszkedik a figurába, mindig remekül alakít, mégis egy nagyon színes egyéniség van mögötte. Ez úgy átsugárzik minden szerepén. Rokonlelkek ők hárman, Iván, Sándor Pál és Garas Dezső. Hármas ikrek, még ha külsőleg nem is hasonlítanak egymásra.