Állásfoglalásra ingerlő hazardőr

A szép női tekintetek örökös foglya, egyébként író, pap, Homérosz-fordító, matematikus, színházi hegedűs, besúgó, kalandor, diplomata, hazardőr, tiszt, feltaláló, a cseh földben örök nyugalmat lelő velencei úr alakja napjainkig élénken foglalkoztatja az írókat, filmeseket.

Természetesen a fentebb felsoroltakon túl sok más szerző is tollára tűzte a XVIII. század méltán hírhedt kalandorának viselt dolgait, magam igyekeztem a közép-európai olvasó számára valószínűleg nyelvileg elérhetőbb, illetve már lefordított szerzők közül szemezgetni. Casanova szépirodalmi továbbéléséről viszonylag teljes képet nyújt a komparatisztika megkerülhetetlen kézikönyve, az ismert német irodalomtörténész, Elizabeth Frenzel által írt-szerkesztett Stoffe der Weltliteratur; s mondanom sem kell, a Casanova-kutatás az elmúlt két évszázad során „kitermelte” a maga szakirodalmát is, mely megközelíti egy kisebb vidéki könyvtár könyvállományát.

A budapesti Atlantisz Kiadó jóvoltából a közelmúltban napvilágot látott Casanova emlékiratainak második kötete is, törlesztve ezzel a magyar nyelvű könyvkiadás régi adósságát. (Aki pedig az eredeti, 3675 (!) oldalas változatra kíváncsi, nos, az tanuljon meg franciául...) Casanova olvasótábora nagy. Talán azért, mert korunk lenézi a szélhámosokat. Ezért szereti anynyira Casanovát. Benne ugyanis testet öltenek a kor erkölcsösen elfojtott vágyai, bőrébe bújva az olvasólámpa diszkrét fényénél át lehet élni a legizgalmasabb kalandokat, s közben mélységesen lenézni a XVIII. századi jöttment alakot. Ki tudja, mennyire etikus, de mindenesetre nagyon kellemes szórakozás.

E helyen nem feladatom vitatni, miért ingerli Casanova állásfoglalásra a művészeket, miért akarja mindenki elmondani a saját Casanova-interpretációját, s miért van az, hogy az interpretálók szinte kivétel nélkül férfiak... De nemcsak az irodalom, a társművészetek alkotóit is megihlette ez a regényes jellem, az olasz film nagymestere, Federico Fellini pl. 1976-ban filmet forgatott Casanováról, saját állítása szerint alkotásai közül számára ez volt a legkedvesebb, ennek ellenére mégsem tartozik a „felkapott” Fellini-filmek sorába.

A szlovéniai illetőségű Hagymás István azonban mégis ennek a filmnek adózik figyelemre méltó kötettel. Azt írtuk, figyelemre méltó, és ezt a zsurnálkritika napi gyakorlatától eltérően – ahol szinte minden „figyelemre méltó” – komolyan is gondoljuk, ugyanis Hagymás István könyve sajátos, mások által még nem érvényesített szempontrendszer alapján vizsgálja Fellini művét: Fellini Casanovájának asztrálmítoszi vonatkozásai – ez 126 oldalas tanulmánykötetének alcíme.

„Történetünk főhőse Casanova Naphérosz, aki testi-lelki fejlettségétől függően vándorol földi-égi útjain, hol anyját, hol önmagát, hol futó kalandot, hol szerelmet, hol testi gyönyört, hol szellemi bukfenceket, hol halált, hol újjászületést keresvén segítőtársának, a Holdnak, aki mindig ugyanaz és mindig más. Vándorlása közben megküzd saját magával, legyőzi ellenségeit, de megfelelő helyeken őt is legyőzik a sötétség erői. Megjárja a mindenkori és mindenhoni valóság létrétegeit: az anyaméhet, a poklot, a mennyországot, a Tejutat...” – helyezi ezt a rövid, olvasási irányt meghatározó textust kötete elé a fiatal szerző, s a magamfajta, csillagjóslást és asztrológiát „vajákos” intézménynek gondoló, szkeptikus olvasó számára is tud újat, érdekeset mondani.

Nem feltétlenül kell egyetértenünk vele, de mindenképpen továbbgondolásra érdemes mű.

(Hagymás István: Casanova napja, Hazánk Kiadó, Győr)