Aduász lett Putyin kezében

Ünnepelt a stáb, és ünnepelt a címszereplő családja, de ünnepelt a film megszületésében részt vállaló amerikai CNN is, hiszen harminchárom éves történetében ez az első Oscar-díj. A dokumentum értékét növeli, hogy nemcsak Navalnij megmérgezésének körülményeit tárja fel, hanem bemutatja Putyin Oroszországát is. Azt az országot, ahol minden megtörténhet. Még ma is.

Alekszej Navalnij legnagyobb s talán utolsó politikai ellenfele, napjaink leghíresebb orosz ellenzéki vezetője, akinek sikerült lelepleznie a Kreml hazugságait, és túlélte az ellene elkövetett merényletkísérletet.

A dokumentum első fejezete 2020 augusztusában, a moszkvai repülőtéren kezdődik, ahol Navalnij felesége telefonon kapja a hírt: férje mesterséges kómában fekszik a Moszkvától meglehetősen távol lévő omszki kórházban. Korrupciós botrányokról forgatott Tomszkban, amikor hazafelé rosszul lett a repülőn, és azonnal orvosi segítségre szorult. Julija Navalnaja (46 éves közgazdász) négy órával később már ott állt mellette, és kiharcolta, hogy a lehető leggyorsabban Németországba szállítsák. Attól tartott ugyanis, hogy az oroszok mindent megtesznek, hogy eltussolják az ügyet. Azt a két orvost azonban, aki az omszki kórházban az előírásoknak megfelelően cselekedett, és az eszméletlen páciensnek beadta a mérgezés atropin nevű ellenanyagát, hozzásegítve őt ezzel ahhoz, hogy német kollégáik megmenthessék az életét, fél évvel a történtek után már halottnak nyilvánították.

A film első része Navalnijt és családját mutatja be, aztán a merénylet előzményeit taglalja, majd a megmérgezéstől a hazaérkezésig és bebörtönzésig tartó öt hónap eseményeit meséli el.

Navalnij a moszkvai terület Butiny nevű helységében született, de a nyári szünidőket a nagymamájánál, Ukrajnában töltötte. 1993-ban, amikor felvették a moszkvai jogi egyetemre, még előnytelenül öltözködő, rossz testtartású, csetlő-botló fiú volt. A nála sokkal műveltebb társai között figyelt fel a nemzetközi kapcsolatok szakon végzett későbbi feleségére, Julijára, és mindent megtett, hogy a lehető leggyorsabban kikupálódjon. Az azóta eltelt évtizedek alatt szellemes, intelligens, jó kiállású férfiember lett, aki olyan hatást képes gyakorolni követőire, akár egy rock-sztár. Mindez a felesége érdeme is, aki nemcsak az ízlését, megjelenését formálta, hanem kockázatos politikai döntéseiben is befolyásolni tudta. Robbanékony természete sokszor sodorta veszélyes helyzetbe Navalnijt. Sértő megjegyzéseiért nem kér bocsánatot, Oroszország szomszédairól nem mindig van jó véleménnyel. „Üzbegisztánban nem ismerik Puskint” – állítja. Garri Kapszparov, a hétszeres sakkolimpiai bajnok azért neheztel rá, mert azt nyilatkozta, a Krím félsziget sorsáról az ott élőknek kellene dönteniük referendumban. Sokan kétségbe is vonták emiatt korábbi állítását, hogy kiáll Ukrajna mellett.

A film talán legizgalmasabb jelenetében Navalnij telefonbeszélgetést folytat a megmérgezésével gyanúsított személyek egyikével. Kormányhivatalnoknak kiadva magát kipréseli az illetőből, kik vettek részt a merényletkísérletben. De látjuk őt 2021 januárjában is, miután megérkezik Berlinből, és letartóztatják a moszkvai repülőtéren. Negyvenhat éves, amikor több mint tíz év börtönbüntetésre ítélik. A fővárostól kétszázhatvan kilométerre, a vlagyimiri körzet büntetőtelepén magánzárkában tartják fogva.

Egészen addig, amíg az idegméreg hatni nem kezdett a szervezetében, Navalnij azt hitte, hírneve védelmet biztosít számára a halállal szemben. „Tévedtem – mondja. – A Novicsok nem okoz fájdalmat, de biztos jelét adja annak, hogy közeledik a vég.” Családtagjai, barátai, közeli ismerősei tudták, ha túléli a mérgezést, visszatér hazájába, mert nem törődik a rá leselkedő halálos veszéllyel. Így is történt. Alighogy felépült, folytatta a harcát. „Putyin egy pusztulásra ítélt őrült – mondta. – Többen vagyunk, mint a korrupt bírák, hazug propagandisták és a Kreml tolvajai.”

Öccse, Oleg Navalnij ez év januárjában Berlinben, az orosz nagykövetség épülete előtt mutatta meg Alekszej börtöncellájának pontos mását. Egyáltalán nem takarhatja be a fejét pokróccal, mert az őrök folyamatosan látni akarják az arcát, adta hírül a világnak. Ha ellenszegül, büntetésben részesül. Két és félszer három méteres celláját egyáltalán nem fűtik. Az alvás csak este kilenc és hajnali öt óra között engedélyezett számára, máskor nem is használhatja a falról lenyitható ágyát, csak állhat vagy ülhet. Rengeteg turista, köztük több orosz állampolgár tekinthette meg a brandenburgi kaputól nem messze, az Unter den Linden nevű sugárúton felállított cellát. A szerencsésebbek a harminckilenc éves Oleg Navalnijjal is találkozhattak, aki politikai nézetei miatt ugyancsak ült már börtönben, három és fél évig.

Daniel Roher filmje természetesen nem ad, nem adhat választ arra a kérdésre, hogy miképpen alakul Navalnij sorsa. Kaszparov szerint Putyin nem végezhet vele. Inkább az egészségét teszi tönkre. Aduászként tartja a kezében, hogy a kellő pillanatban eszközként használhassa fel a Nyugattal szemben.

„Nem adhatjuk fel!” – üzeni Navalnij a film végén.

Az Oscar-gálán a rendező mellett ott állt Alekszej felesége, a lányuk, Darja és a fiuk, Zahar is. Büszke volt a család. „Alekszej, arról a napról álmodom, amikor szabad leszel, és az országunk is erős lesz – üzente párjának Julija Navalnaja. – Maradj erős, szerelmem!”

Navalnij egyelőre bírja erővel. A kérdés csak az: meddig?

A szerző a Vasárnap munkatársa