A zene szerepe a színházban

Emlékszem, mikor figyeltem fel önre: 2013-ban a Komáromi Jókai Színházban, a Magyar zombi előadásán, amelynek úgy volt szerves része a zene, hogy nem tolakodott a fülbe, mégis markánsan alakította a hangulatot. Hogyan került a színház közelébe? Úgy tudom, eredetileg dzsesszgitárosnak készült. 

Jólesik ez a dicséret, mert a Magyar zombi volt az első komáromi munkám és az első komolyabb színpadi kísérőzeném is. Az előadás rendezőjével, Bagó Bertalannal akkoriban kezdtünk rendszeresen együtt dolgozni. Zalaegerszegi vagyok, ahol 14 éves koromban alapítottam egy dzsesszzenekart Pertu Jazz Group néven. Bulikat csináltunk, volt egy klubunk, ahol igényes, de szórakoztató zenét játszottunk, és nem térdet bámulva hallgatott minket a közönség. 

A dzsessz eredetileg is bulizenének indult…

Pont ez volt a jó ebben a zenekarban, hogy a műfaj eredeti funkciójához nyúltunk vissza. A Pertu Jazz Group mellett a másik fontos kulturális közeg a színház volt Zalaegerszegen, amely az én kamaszkoromban nagyon erős előadásokat kínált. Bagó Bertalan volt a főrendező, Bereményi Géza a művészeti vezető, szóval jó társaságba csöppentem már tizenévesen. Elkezdtünk a színházban zenélni, a színháziak kezdtek járni a koncertjeinkre, jóban lettünk, és egy idő után kezdték pedzegetni, hogy próbáljak dalokat vagy kísérőzenét írni az előadásokhoz. Amikor leérettségiztem, történt egy váltás a színháznál, lecserélődött a vezetés és csaknem a teljes társulat. Budapestre kerültem a konzervatóriumba dzsessztanszakra, a színházból sokan szintén a fővárosban kezdtek dolgozni. Bagó Bertalan egyre több színpadi zenét kért tőlem. Bereményivel pedig írtunk egy közös lemezt, amikor húszéves voltam, Nagy Péter színművésznek. Ezt már a következő zenekarommal játszottuk fel, amely a mai napig létezik, és Dobridán névre hallgat. Közben Bertalan Székesfehérvárra került művészeti vezetőnek, én pedig mentem vele az ottani színházhoz. 

Szóval valahogy belekeveredett ebbe a közegbe és menet közben tanult meg színpadi zenét írni? 

Igen, eléggé sajátos utat jártam be, mielőtt felvettek a Zeneakadémia zeneszerzés szakára. Már dolgozó színpadi zeneszerzőként kezdtem el tanulni a zeneszerzést. 

Azt mondják, a színpadi zene akkor jó, ha észrevétlen. Ha annyira belesimul az előadásba, hogy a néző nem kapja fel rá a fejét. 

Tiltakozom! Inkább a filmzenének vannak olyan ágai, amelyekre ez valóban érvényes. A zenének nem alá kell festenie az előadást, hanem hozzá kell tennie valamit. Akár gondolati szinten, akár formailag, szóval jó esetben ugyanolyan szerves része az előadásnak a zene, mint a színészi játék, a díszlet, a jelmez vagy a mozgás. 

Hogyan kezdődik a munka? Először elemzi az adott darabot? 

Ez minden rendezővel másképp zajlik. Sőt, akár egyazon rendezővel különböző próbafolyamatoknál különbözőképpen dolgozunk. Az biztos, hogy először elolvasom a darabot, elkezdek gondolkodni a zene stílusán, a hangszerelésen, a zenekar apparátusán. Majd általában elkezdek próbákat nézni, és folyamatosan beszélgetünk a rendezővel a zenei koncepció kialakításáról. 

Beleszól a rendező konkrét zenei témákba? Vagy átirat ezt-azt? 

Ilyen is előfordult már, de nem ez a jellemző. Nem szeretem, ha egy konkrét zenei témába szól bele valaki, vagy túl direkt dolgokat kér. Szerencsére elég jó rendezőkkel dolgozhattam eddig, akiknek határozott elképzelésük volt, ami nem egy zenei stílust, vagy valaminek a lemásolását jelenti, inkább egy irányt, dramaturgiai összkoncepciót. 

Úgy vettem észre, az utóbbi években mintha mifelénk is kezdenék komolyan venni a színpadi zenét. Egyre ritkábban rakják tele az előadásokat konzervzenével. 

Igen, szerencsére egyre nagyobb a kereslet az eredeti zenék iránt. Én kizárólag olyan előadásokban veszek részt, ahol ez a helyén van kezelve. Általában ragaszkodni szoktam az élő zenéhez az előadásban. Hiszen sem dramaturgiailag, sem akusztikailag nem mindegy, hogy egy dobozból hallja-e a zenét a közönség, vagy a zenész része a színpadképnek, a játéka külön hangsúlyt kap. 

Egyre több időt tölt Olaszországban, Rómában. Ez is véletlen sodródás eredménye, vagy tudatos törekvés?

Nagyon is tudatos volt, de magam sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan beindul. Mindig is vágytam rá, hogy Rómában éljek, vagy hosszabb időt eltölthessek ott. Két évvel ezelőtt kaptam egy ösztöndíj-lehetőséget a Zeneakadémiától, a Római Magyar Akadémián, illetve a Santa Cecilia Egyetemen tölthettem el két hónapot. Ebben az időszakban darabot is írtam, amit bemutattunk Rómában, és koncerteztünk is Jókai Ágival a Róma környéki városokban. Aztán egyre több és több felkérést kaptam. Tavaly novemberben Horváth Csaba koreográfussal és a Forte Társulattal dolgoztam a Roma Europa Fesztiválon, ahol egy zenés színpadi művet hoztunk létre Teatrum Mortis címmel. Decemberben Dél-Olaszországban, Nápolyban, Materában és Potenzában mutattunk be egy vonós darabomat egy olasz zenekar és egy csodálatos nápolyi énekesnő jóvoltából. Tavaly Matera volt Európa kulturális fővárosa, ennek kapcsán négy országból hívtak meg egy-egy fiatal zeneszerzőt, szlovák, cseh, portugál és olasz kollégámmal együtt kutattuk az ottani népzenét. Jártuk a falvakat, találkoztunk helyi zenészekkel, idős bácsikkal, nénikkel, akik énekeltek nekünk, megmutatták a tradicionális hangszereket. Ebből inspirálódva komponáltunk egy-egy darabot, amelyeknek a bemutatója Materában volt. 

Mik a legközelebbi tervei?

A legfontosabbal kezdem: tavasszal diplomázom a Zeneakadémián. Négyen végzünk idén a zeneszerzés szakon, valamennyien írunk egy-egy nagyzenekari darabot. Megkaptuk az Óbudai Danubia Zenekart és a Zeneakadémia nagytermét május 9-re, ami csodálatos lehetőség, úgyhogy szeretnék egy igazán jó, hozzám közel álló művet írni. A kamaradiplomám pedig a már említett  Teatrum Mortis magyarországi bemutatója lesz a Forte Társulattal egy nappal korábban a Zeneakadémia Solti-termében. Ez a két darab most közel áll a szívemhez, úgyhogy szeretném, ha minél többen meghallgatnák. Ezenkívül számos színházi munka vár rám, és több saját darabtervem is van. Januárban néhány zeneszerző társammal elindítottunk egy kortárs zenei klubot a budapesti Szimpla Kertben, ami eddig elég pozitív visszhangot és nagy érdeklődést kapott.