A versek segítenek álmodozni

A jókai születésű Mészáros Lajos a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett jogi diplomát. Kezdetben ügyvédként dolgozott, majd 1992-ben a csehszlovák Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselője, az alkotmányjogi bizottság tagja volt. 1998–2000 között parlamenti képviselőként, az alkotmányjogi bizottság alelnökeként tevékenykedett. 2000-től tizenkilenc éven át alkotmánybíró volt. Amikor tavaly visszatért Kassáról Dunaszerdahelyre, békés nyugdíjas éveket tervezett. Ehhez képest idén júniusban, Zuzana Čaputová államfő személyes kérésére elvállalta a tagságot az Országos Bírósági Tanácsban.

A jelenlegi otthon ülős időszakot könyvtárának rendezésével tölti, azt mondja, most végre van ideje kipakolni a Kassáról hazaszállított ládákat.

„Gimnazistakoromban kezdtem érdeklődni a versek iránt. Abban az időben a Ki mit tud volt talán a legnézettebb műsor a tv-ben. A vers kategória fogott meg a legjobban. Azonkívül nagyon jó magyartanárom volt, Párkány Antal, aki sokkal többet adott nekünk, mint amennyi a tankönyvben szerepelt. Érdekes történeteket mesélt az írókról, költőkről, néhányra máig emlékszem. Amikor monográfiát írt Sas Andorról, mi gyűjtöttünk neki anyagot a pozsonyi egyetemi könyvtárban, úgyhogy alaposan megtanultunk katalógusokban keresni. Egyik osztálytársam, Buday Erzsi annyira imádta a verseket, hogy sokunkat megfertőzött. József Attilát például neki köszönhetően szerettem meg. Aztán amikor jöttek az első szerelmek, az ilyen témájú költeményeket olvasgattam.”

A most kiválasztott Nagy László-verset is akkoriban ismerte meg, az Új Tükör című magyarországi hetilapban talált rá.
„Nagyon tetszettek a képek, és valahogy magamra ismertem benne, hiszen engem is a szépség és a vígság éltet, meg persze az igazság. És gyerekkoromban mi is kiszívtuk a kenderből az édességet, ezért rögtön megértettem a kócból mézet szívó rabokról szóló képet. Szerintem az olvasó akkor tud igazán közel kerülni egy vershez, ha személyes élményeket idéz fel benne. Nekünk nem volt otthon könyvtárunk, csak néhány imádságoskönyv és egy biblia, amit édesapám olvasgatott. Templomba járók voltunk, és a szentmiséken is a felolvasott szövegek képszerűsége ragadott meg leginkább. Például amikor karácsony előtt elhangzott az evangéliumból, hogy Jézus születésének úgy örültek az emberek, mint akik a zsákmányt osztják. Gyerekként teljes mértékben átéreztem azt az örömöt, hiszen a zsákmány szétosztásánál nyilván kevés örömtelibb dolog létezik. Persze, a képek mögötti gondolatok ugyanolyan lényegesek. A versek segítenek nekünk álmodozni. Fontos, hogy az ember álmodozzon, hogy elképzelje magát különböző helyzetekben.”

A képzeletnek – mint tudjuk – semmi sem szabhat határt, ám az a helyzet, amelybe néhány hete kerültünk, alaposan megváltoztatta a preferenciáinkat. Olyan dolgok váltak elérhetetlenné számunkra, amelyeket eddig természetesnek vettünk. A bezártságot, illetve az állandó összezártságot sem könnyű elviselni. A fertőzés című Barak László-vers jó egy hete karanténban született, először jelenik meg nyomtatásban. Mészáros Lajos jó barátságban van a szerzővel, aki telefonon felolvasta neki új versét, mert kíváncsi volt a véleményére.
„Ennél aktuálisabb témát keresve sem találhat az ember. Kegyetlenül szép ez a vers, a hangulata azonnal megfogott. Azt a bizonyos trágár szót sem tartom zavarónak ebben a kontextusban, bevallom, először észre sem vettem. Számomra nincsenek csúnya és szép szavak, csak szavak vannak. Viszont a szavakkal csúnyán vissza lehet élni. Gyakran többet lehet ártani velük, mint a fizikai erőszakkal. Általában tudjuk, kit hogyan kell megcélozni, hogy fájjon neki. Barak László itt egy hosszú, negatív élményt jelenít meg, ugyanakkor a szöveg nagyon szoros összetartozást sejtet. Például amikor azon töpreng, hogy magába ássa-e el a másikat.”

Mészáros Lajos nem állítja, hogy ez a két vers számára mind közül a legszebb, csupán annyit, hogy ezek a legszebbek közé tartoznak. Azt mondja, nehéz volt a választás, egy alkotmánybírósági döntéssel is felért. És máris sorolja további kedvenceit: József Attila: Kopogtatás nélkül; Szabó Lőrinc: Semmiért egészen; Illyés Gyula: Bartók; Jevgenyij Jevtusenko: Köszönöm, vagy Pilinszky János és Babits Mihály versei. Nagy Lászlóval egyébként személyesen is találkozott, amikor a költő Vágsellyére látogatott, Tóth Lajos irodalmi klubjába. Ez meghatározó élmény volt a fiaatal ügyvéd számára, mindent elolvasott Nagy Lászlótól, és azt a lemezt is megvette, amelyen a költő egyik utolsó interjúja hallható. „Amikor megkérdezték tőle, bízik-e abban, hogy jobbá válhat az emberiség, azt mondta, önzők, irigyek, hiúk vagyunk, és ez nehezen fog változni. Arra a kérdésre pedig, hogy mit üzen a következő századok embereinek, úgy emlékszem a következőt válaszolta: »Ha még lesz emberi arcuk, úgy csókoltatom őket.«”  

„A környezetem tudja rólam, hogy sokszor kezdtem új életet. És ehhez mindig egy jó dátumot kerestem, mert az embernek szüksége van a szertartásokra. Ez általában április 11-e volt, József Attila születésnapja, és Márai Sándoré is, akit kassai éveim alatt szerettem meg. Vagy két gyermekem születési dátuma közötti felező idő volt egy másik újrakezdési időpont. Most megint új életet szeretnék kezdeni, és talán nem vagyok ezzel egyedül, hiszen ebben a bezártságban van időnk gondolkodni, számba venni, mi igazán fontos számunkra, és mi a felesleges. Illetve azon, hogy mennyi haszontalan dologra fecséreltük az időt.”