A varázsdoboz rejtélye

Mégsem érdemes gyors tempóban végigszaladni a sorokon, hogy minél előbb megtudjuk, hova fut ki a történet. Ízlelgetni kell, elgondolkodni a súlyos igazságokat megfogalmazó mondatain, mert az élet van bennük. Mivel a nehéz sorsokról mesélő, megható történetben a gyermekek és a felnőttek világa is benne van reális valóságukban, kicsiknek és nagyoknak egyaránt hasznos és tanulságos olvasmány. Szülőknek, nagyszülőknek és mindenféle rokonságnak ajánlható. Paul Griffin író szeretetteljes figurát formál meg Ben Coffinban, a talált gyerekben. A fiú otthonát keresve azt állítja magáról: „Sosem tudtam, hová tudnék beilleszkedni, vagy hol is van a helyem az életben. Mintha a létezésem merő tévedés lenne.” Ennek ellenére okos, talpraesett, az életben felelősségtudattal közlekedő fiúcska, aki remekül eligazodik a felnőttek világában, jól és pontosan látja, milyenek vagyunk, milyennek igyekszünk mutatni magunkat mi, „Lóci fölé növő óriások”. Ezért sokat tanulhatunk a könyvből mi magunk is. Főleg azt, milyen értékrendet követve és érzelmi viszonyulással alakítsuk hozzáállásunkat a gyerekhez. Hogyan lépjünk be a világukba úgy, hogy lehetőleg ne sérüljön, és főleg ne okozzunk maradandó sebeket. Erős történetet (életét, barátságát és egy kutyához való viszonyát) meséli el Ben Coffin. Az élet nem bánt/bánik kesztyűs kézzel a fiúval. Tízéves volt, amikor egy hölgy örökbe fogadta. Talál egy gazdátlan, kivert kutyát, barátot lel egy lányban, aztán megint egyedül marad, felnőtt támasz nélkül, majd úgy alakulnak a dolgok, hogy a barátsága is veszélybe kerül… Kívülállóként a jóságával, az okosságával, a segítőkészségével, a másokra figyelésével éri el, hogy elfogadják. Mindig minden helyzetben más javát nézi, akkor is, amikor speciális képzésen vesz részt „befogadott” kutyájával, hogy bekapcsolódjon a diszlexiás gyerekek fejlesztésére indított programba – de ez csak egy a jótettei közül. A megpróbáltatásoktól megedzett, sokat tapasztalt Ben Coffin elképzelései mellett makacsul kitartó, belevaló fiú. Kiállásra ösztönöz. Arra bátorít és ahhoz ad erőt, hogy az esetlegesen ránk mért sanyarú sors, minden támadás, bántás és gáncsolás ellenére eltökélten haladjunk a kitűzött célunk felé vezető úton. Ahol csak az van, „amit magaddal viszel” – áll a Csillagok háborúja V. epizódjában. Az idézet a könyv mottója. És Ben Coffiné is, mert  imádja a Csillagok háborúját, „sci-fi-bolond”. Könyvtárba jár – itt találja meg az életre szóló barátját, a Szivárvány Lányt is –, és rengeteget olvas. Tegyük hozzá, meg is látszik rajta. Azon, amilyen elfogadással viseli a sorsát, a sorcsapásokat. Azon, amilyen intelligensen vélekedik a világról, a felnőttekről. A kifinomult ízlésén is és azon is, amilyen feltétlen szeretettel közelít emberhez, állathoz és a tudományos fantasztikus világ csodáihoz – a Szivárvány Lánnyal együtt írnak egy mesés fantasysztorit (ez is a regény része). Paul Griffin nem csak saját könyvével szerettet(het)i meg az olvasást a kicsikkel (műve kis gyöngyszem, amely segít az írott szó megkedvelésében). A szerző több irodalmi alkotásra is utal művében, olyanokra, amelyeket gyerekhősei olvastak. A Szivárvány Lány kedvence a Jane Eyre, Ben Coffiné A kis herceg, amely miatt rákapott a sci-fire, és „tintaszívó vámpírként” olvas.  Az Ahol a barátom, ott az otthonom rokona ezeknek. Paul Griffin művének otthonról, igazi barátságról megfogalmazott tartalmi elemei és érzelmi töltete olyan szálakon fut, amelyek ezekben az elődökben szövődtek, és művének értékrendje is azokkal rokon.  Ez, a tizenkét éves gyerekről szóló történet sok tabut dönt le – olyan, mindennapjainkban jelen lévő súlyos, szorongató, lélekölő problémákat emel be Paul Griffin a könyvbe, amelyekkel a gyermek- és ifjúsági irodalomban nem gyakran találkozunk. Alkoholizmus, a hajléktalanok súlyos helyzete (amikor még a kutyájuktól is kénytelenek megválni), a nemi orientáció miatti kirekesztés (még a „lányosan aprócska” kutya is gyanússá teszi a fiú gazdit, gyanúsabbá, mint a könyv), a családon belüli erőszak. Nem utolsósorban a rákbetegség és a gyerekhalál. Olvasmányélményként nehéz tudomásul venni, megemészteni a valóságnak e rémisztő velejáróit, még nehezebb kiegyezni velük, annak ellenére, hogy a könyv humora, valamint a fiatalos, a kamaszok hangján megszólaló elbeszélésmód enyhít valamit a tragikus élen.  Paul Griffin nagy erénye, hogy nem hazudik, nem kertel, nem szépít, olvasóját – kíméletlenül, de hát ez van! – szembesíti a valós élet kellemes és kellemetlen oldalaival egyaránt. Az emberi kapcsolatok sokféleségével, az otthonvesztés, a sehova se tartozás kilátástalanságával, azzal, milyen könnyű elveszni az életben, hacsak... hacsak nincs egy titkot rejtő, mindenre gyógyír varázsdoboz, amelyről a Szivárvány Lány és Ben Coffin írópárosként sci-fit ír. Az általuk megalkotott fantáziadús elbeszélés az enyhet és reményt adó mese Paul Griffin barátságról és a valódi otthonról szóló igaz történetében. Amely megkönnyeztet és felemel.  Paul Griffin: Ahol a barátom, ott az otthonom. Menő Könyvek, 2017. 318 oldal.