A vámpírmítosz vége – és kezdete

Az Alkonyat – Hajnalhasadás II. része beszippant, és megtartja az érdeklődést. A trendi vámpírműfajban az Alkonyat-széria megteremtett egy remek alapot – s ezzel az új résszel elvitte a csúcsra. Érzelgős és naiv ugyan, hatást akar kelteni, ahol csak lehet, ám ezzel együtt jó mozizást kínál.

A sztori megint nem a leglényegesebb. A hivatalos szinopszis szerint „Bella (Kristen Stewart) miután életet adott lányának, új képességek birtokában, vámpírként tér magához. Beteljesedett, amire mindig is vágyott: vámpírként élhet Edward oldalán. A boldogságukat azonban hamarosan megzavarja a Volturik tanácsa, akik azt állítják, a Cullenek vétettek a vámpírtörvények ellen. A Volturik csak a kínálkozó alkalomra vártak, hogy örökre leszámolhassanak a Cullenekkel. Edward Jacobbal (Taylor Lautner) az oldalán szövetségeseket gyűjt, hogy együtt küzdjenek meg a Volturikkal a mindent eldöntő, utolsó nagy csatában.” Eddig is úgy tűnt, az új rész megnézése után még inkább így vélem, nem a történet az, amiért több mint másfél ezer rajongó sátorozott Los Angelesben, a vámpírsorozat befejező epizódjának premierjét várva. Nem csak a sztori alakulásáért (az nem kínál annyira lenyűgöző fordulatokat és csodálatos újdonságokat) érkeztek a világ minden pontjáról a bemutató helyszínére, s tódulnak majd a mozikba a rajongók, hanem a mítoszért, amit ez a film megteremtett. S amit nem lehet elvenni, nyomtalanul kitörölni az emlékezetből: egy nemzedéknek az Alkonyat-folyam jelenti majd a mozihoz való kötődését. S ehhez hozzá tartozik a főszereplők – Kristen Stewart, Robert Pattinson és Taylor Lautner – iránti rajongás. S ha eddig nem is beszéltek róla annyit, ebben a részben igencsak „kidomborodik” az Emmett Cullent alakító Kellan Lutz is. Sőt, a film végén megjelenik egy újabb figura: a félig ember, félig vámpír fiú – őrá még csak vár a hírnév. (Rá és a Cullen kislányra akár újabb szériát lehet írni.) A film misztikájának domináns része az idegen távoliság érzetét keltő rejtélyes környezet, a hatalmasságában megmutatott borús-zöld erdőrengeteg. Ebben is tudott újítani az új rész: a vámpírtábor a leszámolásra havas tájba vonul át. A mindent tisztára mosó fehérség a végtelenség, a határtalan erő érzetét kelti, ezáltal a környezet megsokszorozza a csata monumentalitását.Most is, akárcsak az előző részekben, a hangeffektusok és a zene erőteljesen megemeli a mozit. Hol a lágy, hol a tomboló ritmusok égetik bele a néző tudatába a látványt, a vásznon zajló eseményeket, aminek nagy részét az összecsapás, a viaskodás akrobatikája tölt ki. De olyan koreográfiával, olyan vizuális megoldásokkal, olyan technikai szinten, hogy le a kalappal. Van kérdés és történés, ami nyitott és lezáratlan marad, de az összbenyomás kellemes meglepetést szerez. S csak hozzátesz a meglepetéshez a Bella által kimondott üzenet, amelyből azt vonhatjuk le, hogy az idegenséghez a megismerés szándéka a legjobb hozzáállás.