A tudomány és a zene részhalmaza

A zenészek között sok a tudományos érdeklődésű ember, és egy-egy világsztár képes bevonzani azokat is, akiknek egyébként eszükbe sem jutna részt venni a Starmus fesztiválon. A francia szintetizátormágus, Jean-Michel Jarre szerint pédául a zene a matematika lelke. Ma, 75 évesen is ő a legismertebb francia zenész. Igazi újító és vizionárius, aki fél lábbal mindig is a jövőben érezte magát, lelkesen kísérletezett az elektronikus zenével, és rekordokat döntött monumentális szabadtéri koncertjeivel: Párizsban 2,5 milliós tömeg előtt játszott, Moszkvában pedig 3,5 millióan voltak kíváncsiak rá. A csütörtöki pozsonyi sajtótájékoztatón személyesen jelentette be, hogy ő nyitja meg a Starmus fesztivált egy ingyenes koncerttel május 12-én, a Duna-parton. A látványvilágnak az „ufóhíd” is fontos része lesz, vendégként pedig Brian May gitározik. A Queen alapító tagját videón keresztül lehetett kérdezni, amit meg is tettünk – de erről majd később.

A tudománynépszerűsítő fesztivált egy örmény származású asztrofizikus, Garik Isrealian alapította, aki 1999-ben bemutatta az első megfigyelési bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szupernóva-robbanások felelősek a csillagtömegű fekete lyukak kialakulásáért. Egy olyan rendezvényt álmodott meg, ahol a tudomány emberei művészekkel összefogva közérthetően oszthatják meg a nagyközönséggel munkájuk gyümölcsét. Azt a tévhitet akarta eloszlatni, hogy az átlagemberek számára a tudományos témák felfoghatatlanok. Sőt,  szerinte a tudományt kommunikálni legalább olyan fontos, mint művelni.

A Starmus másik alapítója Brian May. A rocksztárok között nagy valószínűséggel ő az egyetlen asztrofizikus PhD-fokozattal. Több tudományos munkában is részt vett, például a NASA New Horizons nevű Pluto-szondájának megalkotásában. Tudását az ismeretterjesztésben is kamatoztatta: két neves brit csillagász-szal közösen írt könyvet az ősrobbanásról és az univerzum fejlődéséről.

A két alapító sorra nyerte meg az ügynek a nagy koponyákat, köztük Stephen Hawkingot. A fesztiválok finanszírozásásába nagy cégek és pénzintézmények szálltak be. Mindig más-más országban szervezik, a legutóbbit 2022-ben tartották Jerevánban, az akkori fő téma az első Mars-expedíció 50. évfordulója volt, az eddigi leglátogatottabb Starmus pedig Norvégiában zajlott.

Pozsony sorrendben a hetedik ilyen fesztiválnak ad otthont, első kelet-európai helyszínként – nálunk az ESET, kiberbiztonságra szakosodott szoftvercég állt a kezdeményezés mellé. Május 12–17. között a Tipos Arénába várják az érdeklődőket. Idén a távoli égitestek helyett a mi bolygónk került fókuszba, illetve a Földet sújtó problémák. A kerekasztal-beszélgetések résztvevői között nyolc Nobel-díjas tudóst is találunk, de a leghíresebb vendég Jane Goodall etológus és antropológus lesz, a csimpánzok szociális életének kutatója, aki pár napja töltötte be 90. életévét.

A fesztivál másik világsztárja egy amerikai molekuláris biológus, akit a punk-rockerek is jól ismernek: Dexter Holland, az Offspring zenekar frontembere. Ő tudósként és zenészként egyaránt meghívást kapott, és mindkét feladatnak eleget is tesz. Az Offspring állítólag valami olyasmire készül Pozsonyban, amit még sosem csináltak – kíváncsian várjuk, mi lesz az, mert harminc éve ugyanazt csinálják.

Laurie Andersonról viszont elmondható, hogy ritkán csinálja kétszer ugyanazt, valamennyi eddigi projektje meglepetés volt. Az experimentális zene New York-i nagyasszonya szintén ott lesz a Starmus fesztiválon.

Tony Hadley neve talán nem sokat mond nálunk, de ha hozzátesszük, hogy ő volt a Spandau Ballet énekese, máris leeshet a tantusz. A brit új romantikus zenekar olyan népszerű volt a 80-as években, hogy még a Live Aid-koncerten is felléptek.

Végül jöjjön a Brian May Q&A. Az 1975-ben született '39 című Queen-dalban találkozik a szerelem és az asztrofizika. A történet szerint az űrhajósok nekivágnak az ismeretlennek és megtapasztalják az idődilatációt – vagyis a számukra rövidnek tűnő utazás alatt a földön száz év telt el, és mire visszatérnek, mindenki, akit szerettek, meghalt már. Azért indultak útnak, hogy a lelakott, kizsigerelt Föld helyett keressnek egy élhetőbb helyet. Bár ez csak egy fél mondat a dalban, világos, hogy a szerzőt, Brian Mayt már huszonévesen foglalkoztatta bolygónk sorsa. Arra voltunk kíváncsiak, változott-e szerinte a dal kontextusa az évtizedek alatt.

„Ez egy történetmesélő dal, a főhős nem feltétlenül én vagyok, de tény, hogy az illető aggódik amiatt, hogy teljesen kimerítettük a Föld energiaforrásait, ezért ideje átköltöznünk egy másik bolygóra. Feltűnt nekem, milyen sok angol folkballada szól a felfedező hajósokról, de senki sem írta még meg ugyanezt az alaphelyzetet űrhajósokkal. Azért is izgatott a sztori, mert tudtam, hogy a fénysebesség elérésével megváltoznak az időkoordináták, és az egy év múlva visszatérő főhős már nem láthatja viszont a szerelmét, de annak unokájában felismerheti őt. Számomra ez rendkívül izgalmas téma volt, főleg a család egységének szempontjából, ami az emberiség fejlődésének alapja, hiszen az unokák a nagyszüleik tulajdonságait öröklik és viszik tovább. Tekinthetjük ezt sci-finek, de tényleg megtörténhet. Hiszen látjuk, hogy mára mennyi minden megtörtént már mindabból, amit a sci-fi-szerzők anno leírtak. Mostanában például a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tudományos-fantasztikus elképzelések válnak valóra. Ezt a dalt folkstílusban írtam, és érdekes belegondolni, hogy valamikor a jővőben valaki eljátssza majd akusztikus gitárkísérettel, mert aktuálissá válik a tartalma, hogy az emberiségnek új lakóhelyet kell keresnie. Nagyon remélem, hogy azt már nem tesszük tönkre!”