A tájábrázolás metamorfózisa

Igényes projekt ez a galéria részéről, hiszen egy aránylag hosszú időszakot és egy igen széles műfaji skálán megjelenő, szerteágazó témakört kellett áttekintenie a tárlat rendezőinek. Nem véletlen, hogy számokban is kivételes ez a kiállítás: hét kurátor dolgozott a műtárgyak kiválasztásán és egységbe rendezésén, az Esterházy-palota két emeletét foglalja el a kiállításra 40 helyről (hazai és külföldi múzeumok, galériák, magángyűjtemények) összeválogatott kb. 500, különféle műfajú alkotás. A táj, illetve a természeti környezet a művészi közlés eszközeként széles műfaji skálán jelent meg e hosszú időszakban – jelen van a kortárs művészetben is. Ábrázolták és ábrázolják festményeken, grafikákon, képeslapokon, albumokba gyűjtött fotókon (több album látható a pozsonyi kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből), szobrokba formálva, objektekben, installáción és videón is.

A kiállítás tizenegy szekcióra bontva mutatja be a táj és a természeti környezet ábrázolásának esztétikai és tartalmi fejlődését, változásait. Ízelítőnek néhány stáció: a mozdulatlan (kulisszaként szemlélt) vagy élő táj szépségének dekoratív, stilizált vagy reális ábrázolása; a nemzeti jelleg kifejezése tájelemek által; historizáló tájábrázolás – a történelmi vonatkozások kifejezése (várak, várromok ábrázolása); a táj mint élettér bemutatása; portréfestés a tájban; domborzati viszonyok, földrajzi környezet megfigyelése és tükröztetése; természeti jelenségek, az időjárás, a fényviszonyok változásainak ábrázolása; a művész belső énjének kivetítése a tájban zajló természeti jelenségek révén; indulatok expresszív kinyilvánítása a táj stilizált elemeivel. Ezek a szándékok a 19. században zömmel varázslatos festményeket eredményeztek. A kiállítás egyik legcsodálatosabb egységében Mednyánszky László-művek láthatók.

A műfaji gazdagodás – alkalmazott grafika, fotográfia, kombinált technikák, a kortárs művészet eszközei – a későbbiekben magával hozta, hogy a művészek továbbléptek a táj arculatának láttatásán és a szigorú természetelvűségen. A tájat az arculatban rejlő, „használatba vehető” funkciók, szociális környezet stb. tereként szemlélik, s a művészeti érdeklődés tárgya korlátlanul (ki)szélesedik. Téma lesz a város a tájban (miként él a városi környezetben a táj); a felszín alatti élő természet (barlangok); a természeti adottságok kihasználása (az egyik szekció tárgya a fürdők mint az egészségmegóvás és a pihenés helyszínei). A kiállítás végül elvezet arra a pontra, ahol a táj a modernizáció útjára lép. E sok utat befogó képzőművészeti mustra izgalmas barangolást kínál a változatos ábrázolási technikákkal megragadott természetben.