A szlovákiai magyar nőírók újrafelfedezése

Az irodalmi folyamatoknak része az is, hogy szereplőik – emberek és intézmények – formálják őket – írja Menyhért Anna Női irodalmi hagyomány című tanulmánykötetében. Tovább folytatva a gondolatot kifejti, hogy még mindig tartja magát az a vélekedés, mely szerint ha egy mű jó, akkor előbb-utóbb bekerül a kánonba, ismert lesz, miközben megfeledkezünk arról, hogy ez nem magától történik meg, hanem attól, hogy a szövegek emberek – szerkesztők, írók, olvasók, kritikusok, tudósok, újságírók, könyvterjesztők, könyvesboltosok, könyvkiadók – közvetítésével és intézmények által meghatározott keretek között kerülnek kapcsolatba egymással. „Érdekviszonyok és hatalmi viszonyok is alakítják egy-egy korszak, kultúra, csoport közös ízlését. A magyar irodalomtörténet-írás azonban – a kifejezetten női irodalommal foglalkozó és ezért tulajdonképpen gettósított feminista irodalmárok kivételével – nem reflektál erre.” [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"258574","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvételei","class":"media-image","height":"480","title":"Bárczi Zsófia","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]] A pozsonyi Phoenix Polgári Társulás és az Aspekt Feminista Érdekvédelmi Szervezet közös kezdeményezése a mai Szlovákia területén egykor és ma alkotott és alkotó nőírók (újra)felfedezése, megismertetése a szakmai és laikus közönséggel, és nem utolsó sorban a szerzők és műveik beemelése az irodalmi kánonba, s ezzel együtt az irodalomoktatás anyagába is. A kutatás a magyar, szlovák és német nyelven író szerzők műveinek feltérképezésére és értékelésére is kiterjed.Az idei évben a (cseh)szlovákiai magyar irodalom kategóriájába sorolt nőírókkal foglalkoztunk, bár ez a fogalom a mai napig polémiákat vet fel, hiszen a nemzeti kisebbségi irodalom mintha felülírná az összes többi szempontot. Az első világháborús határváltozások után az új államalakulatban, Csehszlovákiában a kisebbségi irodalom kialakulásakor a nemzeti identitás megtartása volt az egyik fő cél, és gyakran ennek alárendelve értékelték az irodalmi műveket is. Ezen belül a női szempont észrevétlen maradt, bár legalább annyi női szerző alkotott, mint férfi, az idők során azonban eltűntek az irodalmi antológiákból, és lassan megfeledkeztek műveik újrakiadásáról is. A két világháború közötti korszakból Szenes Piroska műveit tartottuk fontosnak közelebb hozni a szakmához és az olvasóközönséghez. Az írónő két regénye a közelmúltban a Phoenix PT gondozásában meg is jelent (Egyszer élünk, 2013, Az utolsó úr, 2014). Ezekkel éppen egy évvel ezelőtt a szlovák közönség is megismerkedhetett a Szlovák Nemzeti Színházban az Aspekt irodalmi programsorozatán. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"258575","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Kovács Magda","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]] A mai szerzők közül Kovács Magda és Bárczi Zsófia műveit vizsgáltuk, hiszen anya és lánya írásművészetét kutatva valóban a női irodalmi hagyomány fonalát gombolyíthatjuk fel. A kutatás reményeink szerint azzal folytatódik, hogy a szerzők szövegeit szlovákra fordítjuk, s műveiket bemutatjuk a szlovák olvasóközönségnek. A női irodalmi hagyomány évszázadokig nem lehetett jelen az irodalomban, hiszen ha a nőírók közül néhányan a maguk korában sikeresek és elismertek voltak is, az irodalmi kánonban nem maradt fenn a munkásságuk, sőt a nevük is csak ritkán. Így feltehetjük a kérdést, vajon ismerjük-e irodalmi hagyományainkat, ha az egyik feléről – a nőiről – csak halvány elképzelésünk van. Bolemant Lilla