A szlovákiai magyar nagycsaládok helyzete

A FECSKE – Nagycsaládosok társulásának tagjai többségükben három- és többgyermekes szülők, de támogató tagjaink lehetnek családokat, tevékenységünket segítő más személyek is. Két évvel ezelőtt, amikor megalakítottuk a társulást, úgy éreztük, szükség van arra, hogy a családok tudjanak egymásról, segítsék egymást, tapasztalatokat cseréljenek, és szükséges az érdekképviselet is, mert egyre nagyobb terhet kell viselniük a gyermekeket vállaló, nevelő szülőknek. A rendszerváltás ezen átalakuló időszakában a családok tehetetlen áldozatai a körülöttük végbemenő változásoknak. Szinte évente szűnnek meg vagy csökkennek a támogatások, kedvezmények, ezzel szemben állandóan emelkednek az árak, ami ugye a többtagú családokat többszörösen sújtja. Ehhez még hozzájárul az elítélő társadalmi szemlélet is, amit bizony gyakran tapasztalunk nagycsaládosként, ha segítségre van szükség. Az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került szülők segítség helyett sokszor csak azt a választ kapják, miért vállalnak ennyi gyermeket, ha nem tudják eltartani.

A gyermek közösségi, társadalmi érték, mert társadalmunk jövőjét jelenti. Sajnos, ma nincs megbecsülve sem értékelve a gyermeket vállaló szülő, aki nemcsak időt, energiát, szeretetet fektet a jövő nemzedék felnevelésébe, hanem többletkiadásokat is vállal. Ezzel önmaga és családja is rosszabb anyagi helyzetbe kerül, mint a gyermeket nem vállaló egyén. A nehézségek ellenére is gyermekeket fogadó, azokat tisztességesen nevelő és ellátó szülő nem kap semmilyen segítséget, ha olyan körülmények közé kerül, hogy nem tudja biztosítani a szükséges anyagi eszközöket gyermekei taníttatásához. Amíg az állam az állami gondozott gyermekeknek biztosítja a továbbtanulás feltételeit, sajnos egyre több alacsony jövedelmű család gyermeke nem látogathatja a kiválasztott iskolát, mert az utazás, az étkezés és a kollégiumi elhelyezés túlságosan megterheli a család költségvetését. Igaz, hogy az oktatás egyelőre ingyenes, de nincsen szociális támogatási program sem az iskolákban, sem az önkormányzatoknál, és nincsenek alapítványok sem, ahol pályázni lehetne szociális ösztöndíjért. A középiskolai ösztöndíj már régen elavult, ma már nem érvényesíthető. A szülők, az elutasítástól félve, nem tudják és nem is merik kérdezni, hogy hol kaphatnának segítséget. Vajon hány gyermek fog elkallódni, mert nem kap esélyt a továbbtanulásra? Vajon nem közös érdekünk-e, hogy minden gyermek tehetségének megfelelő szakképesítést szerezzen, s így hasznos munkaerőként tudjon érvényesülni? Talán gazdaságosabb, ha alapfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek tömegét fogja eltartani a jövő társadalma?

Az idei áremelések még több családot juttatnak a veszélyeztetettek csoportjába, ami Szlovákia déli járásaiban a magas munkanélküliségnek és az alacsony béreknek köszönhetően már így is nagyon nagy létszámú. Az energiaárak jelentős emelése, az élelmiszerárak növekedése, a felemelt közlekedési díjak és az egészségügyi ellátás drágulása miatt nagyon sok családban a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem jut elég pénz a gyermekek taníttatására. Ezért kérem, hogy közösen próbáljunk valamilyen megoldást találni, hogy ezek a gyermekek is esélyt kaphassanak a továbbtanulásra. Az itthoni restrikciós intézkedések után a közeljövőben aligha várható hatékony szociális támogatási rendszer létrehozása. Fontos, hogy megtaláljuk azokat a forrásokat, amelyek segítségével támogatni lehetne a rászoruló gyerekeket. A különböző alapítványok az iskolák fejlesztése mellett, támogatást nyújtanak a diákok létszámának megtartása, illetve növelése érdekében kollégiumi, utazási és étkeztetési költségekhez is. E pályázatok segítségével nemcsak a rászoruló gyerekeket segítenék a továbbtanulásban, hanem az iskolák tanulóinak létszáma is növekedhetne. Ha minden iskola pályázhatna a rászoruló gyermekek érdekében, segítséget kapnának azok a családok is, akik más módon nem jutnak a megfelelő információkhoz, így a segítséghez sem. Kérem Önöket, ha támogatják ezt a javaslatot, akkor próbáljunk közösen lépéseket tenni ennek megvalósítása érdekében.

(Vitafelszólalás)