A szerzői jogok dilemmája a zeneiparban

Az Ed Sheeran elleni pert Ed Townsend producer-dalszerző családja indította – Marvin Gaye mellett Ed Townsend volt a Let’s Get It On társszerzője. Az utódok 100 millió dolláros kártérítést követelnek Sheerantól, azzal vádolva az énekest, hogy „engedély vagy hitelesítés nélkül másolta és hasznosította” Gaye dalát. Szerintük a Thinking Out Loud, melynek Sheeran mellett Amy Wadge a társszerzője, számos elemet emelt át Gaye dalából, beleértve a dallamot, a ritmust, a harmóniákat, a dobokat, a basszusvonalat, a háttérkórust, a tempót, a szinkópákat és a loopolást.

A tárgyalás a héten kezdődött, New Yorkban zajlik, és előreláthatóan még egy hétig is eltarthat. Sheeran eddig a tárgyaláson a dal keletkezését ecsetelte. Az énekes cáfolta a vádat, Sheeran ügyvédje, Ilene Farkas pedig azt hangsúlyozta, hogy nem megengedhető, hogy egyes művészek monopolizálják az alapvető zenei elemeket.

A felperesek egy koncertvideót hoztak fel bizonyítékul, melyben Sheeran a Thinking Out Loud-ot és a Let’s Get It On-t is játssza, sőt, az egyik dalból a másikba ugrál át. Sheeran erre azzal reagált, hogy a legtöbb popdal úgy keletkezik, hogy tartalmaz más dalokkal közös elemeket. A Thinking Out Loud inspirációs forrásaként pedig más zenészt nevezett meg, Van Morrison északír énekes-dalszerzőt.

A zeneipar türelmetlenül várja az ügy kimenetelét, ami nem csoda, hiszen az elmúlt évtizedben több ehhez hasonló plágiumbotrány robbant ki a berkeiben. Ezek kapcsán felmerül a kérdés, hogy milyen mértékben lehet, illetve lehetséges-e egyáltalán szerzői jogokkal védeni a popzenészek munkáját, illetve az is, hogy a zenészek mennyire kiszolgáltatottak a jogi lépésekkel szemben.

A szerzői jogokat vitató dilemma 2015-ben bontakozott ki a zeneiparban, mikor a bíróság plágiumnak ítélte meg Robin Thicke dalát, a Blurred Lines-t, melyet Pharrell Williamsszel közösen írt. Érdekesség, hogy a felperesek akkor szintén egy Marvin Gaye-dal, az 1977-es Got to Give It Up kapcsán indították a jogi lépéseket. A kanadai–amerikai Thicke sokáig ismeretlen volt, csupán hatodik, Blurred Lines című albuma hozta meg számára az áttörést. Az album fényes siker volt, a friss popsztár népszerűségét azonban rövidesen beárnyékolta a nyakába akasztott bírósági per. Thicke meglehetősen hanyagul kezelte az ügyet, a tárgyaláson a vádakra adott magyarázata összefüggéstelen volt – végül ráfázott. A bíróság döntése nyomán nem csupán neki áldozott le a csillaga: az ügy alapjaiban rengette meg a popszakmát, ahol addig nem volt irányadó, hogy a popzene kreatív újrahasznosítására problémaként tekintsenek a dalszerzők.

A szakmában sokan érvelnek azzal, hogy az alapvető zenei elemek, a dallamok, a ritmusok köztulajdonnak számítanak, tehát nem lehet lopásról beszélni. A dalszerzők rendszerint azt hangsúlyozzák, hogy fontos figyelembe venni az inspiráció és a lopás közti különbséget.

A 2020-as Led Zeppelin-ügyet követően egy darabig úgy tűnt, a dolgok menete visszaáll a régi kerékvágásba. Az akkori szerzői jogi per kapcsán a bíróság kimondta, hogy a zenekar 1971-es klasszikusa, a Stairway to Heaven nem koppintotta a jóval kevésbé ismert gitáros-énekes, Randy Wolfe szerzeményét, a Taurust. A banda jogászai azzal érveltek, hogy a két dal közös vonása – egy bizonyos akkordmenet és egy kromatikus hangsor – annyira alapvető zenei elemek, hogy azokat nem lehet szerzői monopóliumnak tekinteni, egy zeneszakértő a tárgyaláson pedig kifejtette, hogy ehhez hasonló elemekre 300 éve bukkanhatunk a zenében.

Az ügynek volt azonban folytatása is. Miután Wolfe utódai fellebbeztek, ismételten a Led Zeppelin került ki győztesként. Az ügy egyre nagyobb hullámokat vert – még a Trump-adminisztráció is megszólalt a per kapcsán – és egyre inkább erősödtek a méltatlankodó hangok: sokak szerint a Led Zeppelin csupán egy technikai körülményeknek köszönhetően nyert, valójában tényleg szemet szúró, illetve fület sértő lopásról van szó.

Ed Sheeran nem először keveredik plágiumgyanúba: a Shape of You című sláger miatt ellene indított szerzői jogi pert tavaly áprilisban, Londonban megnyerte. Ha a bíróság ezúttal nem menti fel a vád alól, a döntés meghatározó lehet azzal kapcsolatban, hogy milyen irányban halad tovább a szellemi alkotások jogainak megítélése a popszakmában. Mi pedig kíváncsian várjuk, hogy hol húzódik majd a szabadon használható zenei elemek és a szerzői jogokként kezelt dallamok közti határ.