A Szentföld öröksége

A kiállítás átfogó jelleggel mutatja be az Izrael Múzeum gyűjteményét. Szertartási tárgyak, régészeti leletek, szobrok, ötvösmunkák, valamint festmények révén nyújt átfogó képet a gyűjteményről. Melynek „anyaga a prehisztorikus kortól a kortárs művészetig ível, magába foglalja a világ legátfogóbb kiállítását Izrael országának régészetéről, a zsidó világ anyagi kultúrájáról, valamint – a reneszánsz korától napjainkig – egy gazdag válogatást ölel fel képzőművészeti alkotásokból.” Ezt tükrözi a Szépművészetiben prezentált tárlat azáltal, hogy a közönség elé tárt műtárgyak az Izrael Múzeum különböző gyűjteményi részeiből, különböző történelmi időszakokból és különböző művészeti területekről származnak. A műtárgykollekció ilyen jellegű összetételével a budapesti tárlat képet ad „a térség történetének kulturális sokszínűségéről”.

A tárlat legrégebbik darabja az i. e. 7 évezredből származik: egy mészkőből készül maszk, amelyet a júdeai sivatagban találtak, s valószínűsítik, hogy vallási szertartások, mágikus rítusok során használták. Ugyancsak időszámításunk előtti időkből, de már későbbről, a 13. századból származnak azok az ember alakú, festett terrakotta koporsók, amelyekre Gáza környékén bukkantak rá régészek, s amelyek egyiptomi hatásokat mutatnak. A kiállítás legértékesebb darabjaként tartják számon a 2000 éves Holt-tengeri tekercsek egy darabját, amely a 20. század legfontosabb régészeti leleteinek egyike. Ahogy a tárlat ajánlója közli, ezek az 1947-ben beduin pásztorok által fedezett „pergamentöredékek a Biblia könyveinek másolataiból, valamint apokrif munkákból és egy vallási szekta irataiból származnak. A kiállításon látható a leghosszabb megtalált tekercsnek, az ideális templom részletes elvét ismertető, ún. Templom-tekercsnek egy negyven centiméteres része.” A történelmi időkből származó műremekeknél időzve megcsodálhatunk egyebek között egy 550 selyempapírlapot tartalmazó aranyozott Koránt, továbbá számos, Tórához tartozó kegytárgyat. A kereszténység emlékeit pedig egyebek között Secondo Piának a Torinói lepelről 1898-ban készített fotográfiájának negatív és pozitív képe képviseli.

A képzőművészeti anyag is kínál remekműveket. Köztük Rodin Írisz, az istenek hírnöke című bronzszobrát, továbbá Rembrandt Szent Péter a börtönben, valamint Chagall A rabbi című festményét, valamint Nicolas Poussin A jeruzsálemi templom kifosztása és lerombolása című olajképét, amellyel kapcsolatban Yigal Zalmona, az Izrael Múzeum főkurátora, a kiállítás kurátora a sajtónak tartott tárlatvezetésen sok egyéb mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy Jeruzsálem elpusztításának üzenetével „minden háború ellen szól”.

Yigal Zalmona a tárlatvezetés során a 20. századi és kortárs anyagból mindenekelőtt Adi Nes fotónyomatát, valamint Mark Wallinger Ecce Homo című szobrát méltatta részletesebben, rávilágítva arra, hogy a szakrális tárgyakat és a kortárs művészeti anyagot egyaránt a spiritualistás, a szentség fogalma fogja át.

Adi Nes fotóalkotása, a Cím nélkül olyan étkezést ábrázol, amelyen izraeli katonák ülnek egy tábori asztalnál, mögöttük bozótos sivatagvilágra nyílnak a barakk ablakai. Az utolsó vacsorát idéző kompozíció az étel elfogyasztásával (erre a katonaalakok előtt lévő edények tartalma utal) az idő, az élet múlását idézi, amely felett kritikus szemlélőként felügyel az oldalt álló katona.

Mark Wallinger Jézus-szobra márványnak tűnik, valójában azonban fehér gyantából öntötték, modellje pedig egy brit fiatalember. A szobrot 1999-ben a londoni Trafalgar tér üres, ún. Negyedik Talpazatán állították ki.

A budapesti kiállítás létrejöttét az tette lehetővé, hogy az Izrael Múzeum felújítási munkák miatt részlegesen zárva tartja a kiállítótereit. Így kerülhettek el a Szépművészetibe a jeruzsálemi múzeum állandó kiállításán szereplő műtárgyak.