A jelentősen eltérő amerikai és európai ajándékozási szokásokra jó példa a Fogtündér esete. Nálunk kevéssé, vagy inkább egyáltalán nem gyakorolt hagyomány ez, ám az amerikai kisgyerekek annál jobban várják ezt a képzeletbeli jótevő idős hölgyet, aki aprópénzt tesz a párna alá, kihullott tejfoguk helyére.
A jelentősen eltérő amerikai és európai ajándékozási szokásokra jó példa a Fogtündér esete. Nálunk kevéssé, vagy inkább egyáltalán nem gyakorolt hagyomány ez, ám az amerikai kisgyerekek annál jobban várják ezt a képzeletbeli jótevő idős hölgyet, aki aprópénzt tesz a párna alá, kihullott tejfoguk helyére. Jonathan Liebesman elsőfilmes rendező egy picit módosít ezen a legendán: a Fogtündér most pénz helyett halált hoz.
A főcím előtti montázsban megismerhetjük az alternatív Fogtündér-monda eredetét. 150 évvel ezelőtt a Fogtündér, név szerint Mathilda Dixon arca rondán megégett, miközben kigyulladt házából menekült. Ettől kezdve a Fogtündér kénytelen volt egy ormótlan porcelánmaszkot viselni, így azonban csak félelmet keltett az emberekben, akik kisvártatva boszorkánnyá nyilvánították és kivégezték. A Fogtündér persze nem hagyta ennyiben a dolgot: vérszomjas bosszúálló kísértetként folytatta tovább áldásos tevékenységét... A jelenben Kyle (Chaney Kley) már másodszor szívja meg a Fogtündérrel: kisfiúként végig kell szenvednie, ahogy édesanyja a Fogtündér áldozatává válik, majd felnőttként gyerekkori szerelme, Caitlin (Emma Caulfield) a segítségét kéri, mert kisöccsének, Michaelnek (Lee Cormie) visszatérő rémálmai vannak a „tejfoghullási” időszakban...
Liebesman semmi különöset nem tud felmutatni nekünk a meglehetősen bizarr alapötletet leszámítva. Kialszik az elemlámpa, sötét lesz, támad a Fogtündér, rohangálás, sikoltozás, halál. Aztán valaki megint felgyújtja az elemlámpát, és hangosan kiabálja, hogy: „Maradjatok a fényben!” Aztán megint kialszik az elemlámpa, sötét lesz, támad a Fogtündér... és ez így megy az idők végezetéig. Pontosabban 85 percig. A direktor érezhetően a „ha sötét van, ne látszódjon semmi sem!” iskola híve, a megvilágítatlan jelenetek sorozatát ráadásul még meg is spékeli idegbeteg módon rángatózó kameramozgásokkal, így aztán a film nagy része tökéletesen követhetetlen lesz.
Nem mondom, hogy nézhetetlenül rossz mozi A sötétség leple, de teljes mértékben hidegen hagyja a nézőt. És ezek után már csak idő kérdése, hogy elkészüljön az első Mikulásos és húsvéti nyuszis horror is! (mozinet)
A sötétség leple (Darkness Falls), színes, am. film, 85 perc, R.: Jonathan Liebesman, Sz.: Chaney Kley, Emma Caulfield, Lee Cormie, Grant Piro, Peter Curtin
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.