<p>Pozsony-Ligetfalunak nincs jó híre az országban. Sokan úgy tudják, ide csak aludni járnak a pozsonyiak, és sötétedés után veszélyes egyedül sétálni a panelházak között. Ha önállósulna, lakosai számát tekintve Szlovákia harmadik legnagyobb városa lenne. Egy fiatal magyarországi író, Czinki Ferenc ezt a helyet szemelte ki készülő regénye helyszínéül.</p>
A regényes Ligetfalu nyomában
Pozsony |
Miért érdekli önt annyira ez a panelrengeteg?Ligetfalu a kommunista múlt mementója. Másfél hónapos pozsonyi tartózkodásom alatt főleg azt kutattam, hogyan él együtt ez a városrész a modern negyedekkel és a történelmi belvárossal, ami teljesen más világ. Azok a helyek érdekelnek, ahol élnek az elmúlt rendszer tervgazdaságának nyomai, és bizonyos szempontból újra is termelődnek. Nagyon izgalmasnak találom a társadalmi és hétköznapi stratégiákat, amelyekkel az emberek elkezdik használni ezeket a területeket. Eleve ezért pályáztam ide alkotói ösztöndíjért. Amikor Krakkóban jártam, ott sem a történelmi belváros érdekelt, hanem a Nova Huta nevű hatalmas lakótelep. Ott azonban csak látogatóban voltam több alkalommal. De ott vált egyértelművé, mivel szeretnék foglalkozni Pozsonyban másfél hónapon keresztül. Az időm nagy része azzal telt, hogy megismertem a várost és kutattam a múltját. Magára az írásra ez alatt nem sok idő jutott, úgyhogy még csak a fejemben formálódik ez a könyv. De egy éven belül mindenképp szeretném befejezni. Hogyan zajlott az ismerkedés?Leginkább csatangolással. Közben pedig elkezdtem keresni a régi fotókat, írott anyagokat. Mivel nem tudok szlovákul, csak az angolul hozzáférhető információkra támaszkodhattam, és sok mindent találtam, mivel a nagy kelet-európai lakótelepek érdeklik a nyugati turistákat. Speciális túrákat is szerveznek számukra a város ezen részébe. Én persze egyedül jártam a terepre, és mivel nem sürgetett senki, annyi időt tölthettem ott, amennyit akartam. Mivel a történeteim fikciók, a várostörténetet csak érintőlegesen kezelem. Igazából csak számomra fontos, hogy ismerjem a hátteret, magában a szövegben ebből nagyon kevés jelenik majd meg. Ez jókora falat, úgyhogy lassan közelítettem Ligetfaluhoz. Először megnéztem kívülről, aztán fokozatosan egyre beljebb merészkedtem és egyre hosszabb túrákat tettem. Rendkívül izgalmas helyszíneket találtam. Szerintem a hasonló típusú magyarországi lakótelepekhez képest ez egy nagyon is élhető, változatos hely, tele zöld területekkel. És az ott élők általában szeretnek ott lakni. Előzetesen én is sok rosszat hallottam Ligetfaluról, de semmi negatív, lehangoló dologgal nem találkoztam ott. Készülő művében nevén nevezi a helyszínt, vagy inkább olyan érzést igyekszik kelteni, hogy ez egy kitalált város?A szöveg mostani állapotában meg van nevezve Ligetfalu, sőt a könyv jelenlegi munkacímében is szerepel. Most jelent meg Magyarországon egy könyvem Egy kocsma város címmel, amely a szülővárosom, Székesfehérvár külvárosi gyárakhoz kötődő kis kocsmáiról szól. Amikor ezek a szövegek tárcaként megjelentek a Déli Hírlapban, szerepelt bennük a város neve, illetve nagyon sok konkrétum. Amikor viszont kötetbe rendeztem őket, kivettem a város nevét, és olyanná alakítottam a szöveget, hogy bármelyik magyarországi vagy környező országbeli vidéki nagyvárosra érvényesek legyenek a történetek. Felmerül a kérdés, vajon a magyarországi olvasót menynyire érdekli Pozsony-Ligetfalu.Ez tényleg nagy dilemma, valószínűleg ezért is nyúltam hozzá a struktúrához a székesfehérvári történetek esetében. Szerintem az országos szintű érdeklődés nem a helyszínen múlik, hanem a történeteken. Remélem, le tudom majd kötni velük az olvasót. A városrészt tulajdonképpen csak eszközként használom, hogy megmutassak valamit, ami érdekes lehet. Ez a könyv anekdoták, visszaemlékezések gyűjteménye lesz. A főszereplő személye köti össze az egyes részeket. Ő egy író-újságíró, aki valaha itt élt, és visszatér, mert riportot akar írni a környékről. A könyvben az is megjelenik, ahogy dolgozik a riporton, és az is, amire közben visszaemlékszik. Ön panelban lakik vagy családi házban?Családi házban, de egy olyan érdekes kertvárosban, ahol négyemeletes, panelre hasonlító téglaházak is vannak. Nálunk nem rombolták le teljes a kertvárosi övezeteket, hanem itt-ott „beszúrtak” közéjük emeletes társasházakat. A közvetlen környezetem ilyen újabb építményekből áll, közöttük lakom egy kertes házban.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.