A női princípium

A Szőrös Kő idei negyedik számát a marosújvári Muresan Ildikó színes és fekete-fehér illusztrációi díszítik. A szépirodalmi rovatban Z. Németh István fanyar humorú verseit olvashatjuk, amelyekben aktuális jelenségekre is reflektál a maga sajátos stílusában. A vajdasági Muzslán élő Sándor Zoltán három novellát közöl, amelyek más-más aspektusból világítják meg férfi és nő örökös párharcát, s amelyekből az is kiderül: „Azért szar ez a világ, mert a női princípiumot háttérbe szorították.” A nagyváradi Kinde Annamária vadonatúj szonettkoszorúval lepi meg az olvasókat, Hajtman Béla pedig legújabb novellájával van jelen a számban. A kortárs fiatal szlovák irodalomból Horváth Erika két művet ültetett át magyarra. Svetlana Zuchova író, műfordító – fő foglalkozását tekintve Bécsben végzett pszichológus – Jelenés Klaipedában című elbeszélése a mágikus realizmus ízeit kínálja, a kassai underground jelentős alakjának, Uršula Kovalyknak A ragadozó című novellája pedig egy teljesen mai, színes és szabad szájú történetet mesél el. Érdekes jelensége a fiatal irodalomnak a szekszárdi Sós Dóra, akinek első könyve tavaly, 15 éves korában jelent meg. Folytatásokban közölt, Tealevelek című kisregényének témája az internet, a fiatalok és a chatek világa, meg ami körülötte zajlik. A tatai Vasi Ferenc Zoltán haiku-füzérrel jelentkezik.

A Kő kövön rovatban Kelemen Zoltánnak a tiszaeszlári vérvád évfordulójának apropóján írott, A „nagy pör” perei című tanulmánya olvasható. „A vérvád az utóbbi majd’ ezer évben egyértelműen a zsidó közösségek ellen fölhozott vád volt, melyben keveredtek a vallási szertartások törvényszerűségeire, az élethez való jog elvitathatatlanságára és legfőképpen a rasszizmusra utaló vonatkozások a mindenkori jogi eljárással” – írja, majd végigköveti a jelenség világ- és magyar irodalmi előfordulásait, változásait és azok hatását.

Ardamica Zorán Nem vállalhatok közösséget... című jegyzete a mai fiatal értelmiségiek kontra közösség dilemmáját járja körül. A Kolozsváron élő Francois Bréda író Csáki István grafikus képeinek és Ármos Lóránd költőnek a közös kolozsvári tárlatáról szól.