A négy páncélos és a gyerek

Ez áll a film hivatalos ismertetőjében. Annak viszont, amit 134 percen keresztül mutat, vajmi kevés köze van magához a történelmi időben megtörtént történelmi eseményhez. Inkább csak amolyan hollywoodi háborúsdi. David Ayer mozija háborús kalandsztori a túlzott hősiességről és az eltúlzott, önfeláldozó kiállásról. Kőkemény akciófilm, amely mögé csak kulisszaként tolták oda a német hadszínteret. A Harag egyetlen, harmatgyönge szállal kötődik a történelmi háttérhez: hogy itt is harcolnak.

David Ayer háborús filmjét csak azoknak lehet jó szívvel ajánlani, akik nem a második világháború igazi „arcára”, hanem harcra, harcmodorra, katonásdira, hőstettekre, amerikai csapatszellemre, mindent felperzselő tűzpárbajokra, települések házsorait téglatörmelékké morzsoló robbantásokra, olaj- és puskaporszagú szűk tankbelsőre kíváncsiak, s meg is elégszenek ennyivel. Ezekből viszont jó ritmusban, kellő mértékben és fokozással adagolva, töményen van a filmben. Az ütközetekben agresszív nyomulással tör előre a tankos csapat, egyre rombolóbb pusztítással, ami egyre nagyobb fokú izgulást vált ki a nézőben.

Tulajdonképpen arról szól a film, hogy a Harag (Fury) névre keresztelt amerikai tank sokat tapasztalt, öttagú legénysége miként száll szembe a túlerőben felsorakozó német regimenttel. Amikor egy összecsapásban elveszítik lövészüket, a páncélos legénységének nagy öregjei közé egy tejfölösszájú újoncot (Logan Lerman) osztanak be. Az őrmesternek, vagyis a tank parancsnokának sok dolga akad vele; az első bevetés előtt be kell törnie. Meg kell értetnie vele a háborúzás legfőbb törvényét: vagy öl, vagy őt ölik meg.

Romantikus szálat is kínál a film. Egy lebombázott német városkában az őrmester és az újonc felmegy egy szétlőtt épület aránylag épségben maradt lakásába, ahol egy német anya és kamasz lánya reménykedik a túlélésben. Az újonc kiskatona összejön a lánnyal. Románcukból romantikus ív kerekedik, ámulatba ejtő bájjal.

Jól is jön a rövid ideig tartó béke, mert – a harcmezőket járva – a tank legénysége körül a háború összes iszonyata és mocska felbukkan, és a vászonról ránk zúdul. A halál leheletét érezni a cafatokra marcangolt emberi tetemekben. A tankban is kísért a hálál fenyegető árnyéka – tudatosíttatva a katonákban, hogy minden perc az utolsó lehet. Ezt az egzisztenciális bizonytalanságot és függést olyan átütő erővel ábrázolja a film, hogy a néző borzongva éli bele magát a vázolt helyzetekbe. Ettől ütős David Ayer mozija. De mély nyomot hagy a színészek komoly teljesítményének köszönhetően is. Brad Pitt kőkemény parancsnok, de alakításán is túlnő az újoncot megformáló Logan Lerman játéka, aki egy átalakuló karaktert mutat meg megérintően árnyalt gesztusrendszerrel. A néző az ő oldalán áll filmbéli felbukkanásának első percétől. Mély nyomot hagy a film a környezetábrázolással is: hiteles, nyomasztó látványt nyújt a tér, amelyben játszódik. Történelmi időtől és helytől függetlenül átélhető háborús kaland, sötét, lesújtó, erősen szuggesztív mozi a Harag.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"168415","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]