A Mizantróp Kassán

Az akkori közönség nem fogadta kitörő lelkesedéssel a művet, egy évszázaddal később azonban már sokan felismerték rejtett értékeit. Diderot például megjegyezte, hogy „A Mizantrópot ötvenévente újra kellene írni”. Az előadás olyan örök témákat boncolgat, mint a szólásszabadság, a másik ember személyes autonómiája, az ízlés képlékenysége, az igazmondás határai, a társas élet buktatói, a megállapíthatatlan átmenet empátia és elvtelenség, tolerancia és gyávaság között. Azt mutatja meg, hogyan roncsolódik, esik szét egy közösség, hogyan mállik szét egy társaság, melyet valamilyen érdek, vagy egy közös hazugság, esetleg csak egy statisztikai tény tart össze. Alceste, a darab főszereplője (Petrik Szilárd) mindig mindenkivel összevész, állandóan különvéleménye van, mégis kitartó tagja egy „baráti” társaságnak. Szerinte mindenkinek a szemébe kell vágni, hogy mit gondolunk róla, a folyamatos, fáradhatatlan kritika az egyetlen esély arra, hogy az amúgy is rohadó társadalom ne rohadjon el véglegesen. Barátja, Philinte (Ollé Erik) szerinte talpnyaló és elvtelen, szerelme, Célimene (Varga Szilvia) pedig mindenkit az ujja köré csavar, elvtelen játékokat űz, és visszaél szellemi fölényével. A többiekről azt tartja, hogy kicsinyesen, ötletszerűen lavíroznak az erkölcsi szabályok és szabálytalanságok között. Mindenki azt teszi és mondja, ami éppen jól jön neki. Alapszabály, egymás háta mögött bármi lehet, csak meg ne tudjuk, kiről ki mit terjeszt. A „szomorú vígjáték” Petri György 1988-as forradalmi fordításában kerül színre Kassán, a dramaturg Forgács Miklós, a versbetéteket Csehy Zoltán fordította. A további szerepekben Benkő Gézát, Szabadi Emőkét, Latóczky Katalint, Madarász Mátét és Nádasdi Pétert láthatja a közönség. A díszletet Fodor Viola, a jelmezeket Őry Katalin tervezte, az előadás zenéjét Lakatos Róbert írta.