A meztelen lány

Vida Nikoletta első verskötete ígéretes vállalkozás: a metaforikusan értelmezett meztelenség, a lecsupaszított létezés tudattartalmait rögzíti, de folyamatosan reagál a testi viszonylatokra is. Versei zömében egy elbeszélés kellős közepéből kiszakított szövegfoszlányoknak vagy gondolatfutamoknak tűnnek, rendszerint prózai, sokszor egyenesen igénytelen nyelven. Ez a típusú vers a retorikai megformálásból és a szöveg plasztikusságából nyeri erejét. Mintha egy kígyót bottal piszkálnánk, terelgetnénk valamilyen általunk kijelölt cél felé. A versszövegek azonban csak a legritkább esetben keltik ezt a feszültségteli, veszélyes hangulatot, általában a női magazinok szokatlanul poétikus tárcáit idézik. Ritka az olyan koncentrált szerkesztés, mint pl. A jelen hasonmásai című szövegben, ahol a kevés felvett motívum alaposabb nyelvi vagy egzisztenciális megszólaltatására is sor kerül. A csupasz test és a ruha magányának közös nevezőre hozása a Libabőr című versben remek ötlet: „Levetkőztünk. / Mindenki meztelenre. / Libabőrös testünk oly magányos volt, / akár egy szakadt neccharisnya...” Vagy a fent és lent kimozdításából fakadó perspektíva is lenyűgözi az olvasót: „Valaki szalad a fák közt, / árnya betakarja az eget”. És íme a köznapi létben megpillantott szépség: „Lenne saját nadrágod, / Saját bugyim, / De közös lenne a mosás”. Vida Nikolett kötetében sok a szép, kidolgozott, alaposan megfontolt hely, passzus, a versek egésze azonban néha valóban olyan, mint ahogy a fülszöveg sejteti: „csendes, vontatott, melankolikus zenéjű”. Ez a vontatottság különösen akkor zavaró, ha a minimális közlendő a közhelyek mentén kísérletezik poétikus kizökkentésekkel, vagy ha maga is minden irónia nélkül a közhely anatómiájává sekélyesíti a verset, mint pl. a Csupaszon esetében: „Süketen és vakon álmodjuk tovább / Önző álmainkat”.

Vida Nikoletta kötete autentikus, izgalmas szöveg a maga kipróbálatlanságból fakadó bizonytalanságaival – inkább egészében véve, regényszerűen érdemes olvasni, mintsem versekre bontva.

Vida Nikoletta – A lány meztelenül (Madách-Posonium, 2012 )

Értékelés: lllllmmmmm