A látva látás öröme

Nem csak a lélegzetelállító fotók miatt. A kötet kivitelezése is impozáns, a tipográfiától a tördelésen át a grafikai elrendezésig. Élvezet kézbe venni, és még nagyobb élvezet beleolvasni. A képek mellett elhelyezett kísérőszövegek ugyanis olyanok, mintha nem egy fotós, hanem egy író tollából születtek volna. (Elnézést kérek a fotósoktól, de nem ismerek köztük olyat, aki ennyire jól bánna a szavakkal.) Rövidek, velősek, és épp csak annyira líraiak, amennyire az adott fotó megkívánja. Ami pedig a legfontosabb: egy biológus szaktudását sejtetik. Egyszerre érezni belőlük az alapos felkészülést, a lelkesedést és a szeretetet. Íme egy jellegzetes példa: „A harkályok számára az öreg erdők jelentik az eszményi vadászterületet, hisz lárvák, pondrók tanyáznak a korhadt fában. De a lakóhely miatt is vonzódnak ehhez az élőhelyhez. Jellegzetes madaraink önerőből vájják ki odújukat a kürtőszerű mély üreggel. Miközben a növekvő fiókák igyekeznek felmászni az odú bejáratához, hogy élelmet kapjanak a szülőktől, gyakorolják a függőleges terepen való mozgást, kapaszkodást, amire oly nagy szükségük lesz felnőttkorukban.” A kötet ráadásul háromnyelvű, és a fordítások is teljesen rendben vannak. Nem lehetett egyszerű megtalálni az összesen 73 madár, emlős és növény szlovák, valamint angol nevét, én legalábbis nem vállaltam volna azt a munkát, amit Szakolczay Elisabeth és Haraszti Ildikó elvégzett.

A természetfotós úgy viselkedik a terepen, mint a vadász. Ül hosszú, méla lesben, kibiztosított fényképezőgéppel, gyakran napokon át, amíg sikerül elkapnia egy kivételes pillanatot. Máskor a kivételes pillanat egy véletlen kattintással elkapható, azaz a végeredmény minősége és a rászánt idő mennyisége nincs mindig egyenes arányban. Ezért ehhez a hivatáshoz a tapasztalat mellett türelem és elszántság szükségeltetik. Fodor Péternél mindez adott, sőt megvan benne az alázat és a tisztelet is. Tudja, hogy egy másik világba lép be, amely világ a miénkkel párhuzamosan létezik, és amelyről csak akkor tudhatunk meg többet, ha a látogató, azaz a fotós és tárgya között – ha csak pillanatokra is – létrejön a valódi találkozás. „Tőlünk eltérően működő lények, melyeknek létét szánalmasnak tartjuk. A tudomány még csak most fedezi fel, mire is képesek, mi vezérli őket. Úgy látnak, hallanak, éreznek, ahogy azt mi nem tudjuk elképzelni. Tökéletes lények egy, a miénknél tökéletesebb világban, amitől mi már eltávolodtunk, vagy tán soha nem is voltunk részesei” – írja a szerző a kötet előszavában. Fodor Péter fotóival és rövidke szövegeivel eléri, hogy megálljunk egy pillanatra, vagy legalább lassítsunk, és rácsodálkozzunk a minket körülvevő természetre. Arra, ami tulajdonképpen ott van az orrunk előtt.

A Csallóközben létező „másik világról” tudtommal még senki nem készített ilyen gyönyörű és ilyen alapos látképet. A barna varangytól a kónya vicsorgón át a zöld lombszöcskéig sok „mindenkivel” megismerkedhetünk. Éljünk ezzel a lehetőséggel!

Fodor Péter: Aranykert – Zlatá záhrada – Golden garden. Vámbéry Polgári Társulás, 2015.