„A közönség igényli az élő zenét”

A Pozsonyi Dzsessznapokon évek óta délben kezdődnek a hangpróbák, az önök koncertje előtt viszont 9 órára rendelték be a technikusokat az Amadinda hangszerparkja miatt. Ezek szerint az ütőhangszereket nemcsak szállítani nehéz, hanem „belőni” is.Igen, mivel a hangpróba előtt rengeteg mindent kell felpakolni a színpadra. Ne kérdezze, hány hangszert használtunk, mert fogalmam sincs. A koncertjeink 90 százalékát akusztikusan játsszuk, gyakran egyszerre használunk apró és hatalmas hangszereket, s ezeket együtt nehéz erősíteni. Minden tiszteletem a pozsonyiaké, mert alaposan előkészítették a terepet. A hangszerarzenál mellett a repertoár is meglepett. Azt hittem, dzsessz-sztenderdeket hallok majd, ehelyett kortárs zene váltakozott afrikai, baszk és tahiti népzenével.Ez a koncert nagy kihívás volt számunkra. Sokat gondolkodtunk a műsoron, mivel a Pozsonyi Dzsessznapok rangos esemény a régióban. Éreztük, hogy olyasmivel kell jönnünk, ami érintkezik a dzsesszel, mégis mi vagyunk. Játszhattunk volna dzsesszátdolgozásokat is, de tudtuk, hogy az eseményen fellépő sztárokkal a saját műfajukban nem versenyezhetünk. Ezért eddigi pályafutásunk keresztmetszetét akartuk prezentálni. Minden koncert önálló műalkotás. A legnagyobb kérdés most is az volt, hogyan reagál a közönség. Nagyon jól reagáltak, állótaps volt. Éreztem egyfajta oktató-nevelő szándékot is.Pedig esküszöm, nem volt. A zenésznek nem feladata oktatni. Csak zenélni kell, és élményhez juttatni a közönséget. Az Amadinda CD-i iránt is nagy volt az érdeklődés a koncert után. Huszonévesek vásárolták a John Cage-albumokat...Ennek örülök, mert büszkén mondhatom, hogy jó alkotói kapcsolatban voltunk a huszadik század egyik legfontosabb zeneszerzőjével. 1991-ben Cage külön nekünk írt egy művet, 1992-ben pedig egy hétig laktam nála és dolgoztam vele New Yorkban. Senki sem gondolta volna, hogy abban az évben meghal. Mintha csak érezte volna, rengeteg instrukciót, tanácsot adott. Ezek alapján dolgoztunk, mindenben követve a mester elképzeléseit. Húsz év alatt lemezre rögzítettük a teljes Cage-életművet. Miért választották a Hungaroton kiadót? Külföldön nyilván sokkal előnyösebb szerződést kaphattak volna…A svéd BIS kiadó jelentkezett, hogy teret adna ennek a kezdeményezésnek, de mi nemet mondtunk, mert otthon akartunk dolgozni. Tudtam, hogy ez életünk legfontosabb feladata, és azt is tudtam, hogy Magyarországon többet piszmoghatunk az utómunkákkal, és nyugodtabb tempóban dolgozhatunk, mint Svédországban, ahol állandóan hajtanának minket, és megszabnák, mire hány órát szánhatunk a drága stúdióban. Jól fogy ez a CD-sorozat?Nagyon jól, de az ilyen jellegű lemezeknél nem a tényleges fogyás a legfontosabb mérce, hanem az, hogyan fogadja a szakma, kikhez jut el, milyen kritikákat kap a szaklapokban. Szerintem ez a hat CD ötven–száz év múlva lesz igazán értékes. Ugyanis Cage addigra klasszikussá nemesül. Olyan kincs lesz ez, mintha, mondjuk, valaki anno Schubert-műveket rögzített volna lemezre úgy, hogy a zeneszerzővel dolgozott együtt. Minél távolabb kerülünk az adott kortól, annál többet ér egy-egy olyan kordokumentum, mint például a miénk. Sokan elemezték már azt a kérdést, hogy manapság vajon miért nem népszerű a kortárs komolyzene. Mint ahogy minden korban az adott kor zenéjét hallgatta a közönség.Ez nem a kortárs zeneszerzők, és nem is a közönség hibája, hanem az előadóké. Szerintem a közönség veszi a lapot, ha jó előadásban hallja a műveket. Ha viszont az előadó lusta, felületes, vagy lenézi a közönséget, abból semmi jó nem sülhet ki. Manapság rengeteg ütőegyüttes működik a világban show jelleggel, vagy erősebben fogalmazva, hatásvadász jelleggel.Sajnos igen... Miért van erre kereslet? A közönség nem tud különbséget tenni a minőségi zene és a szemfényvesztés között?A közönség igényli az élő zenét, és e mohó vágytól vezérelve gyakran lépre megy, ha ügyesen lépre csalják. Ügyes marketinggel mindent el lehet adni. Meg kell nézni, meddig él egy-egy ilyen formáció. Ha harminc évig, akkor már lehet benne valami. Mivel készül az Amadinda ütőegyüttes a jövő évi, harmincas jubileumra?Sokfelé fogunk játszani Magyarországon és külföldön is, például lesz egy hosszabb amerikai turnénk. A születésnapi koncertet napra pontosan az első zeneakadémiai koncertünk évfordulóján tartjuk, május 18-án. A naptárunk 2015 őszéig betelt. Mi lesz ezután?A magam nevében beszélhetek csak: eldöntöttem, hogy hat év múlva befejezem a zenélést. Elhatároztam, hogy hatvanéves korom után már nem állok ki a színpadra. Lehet, hogy fogok még vezényelni, nyilván tovább tanítok a Zeneakadémián, de azt hiszem, akkor kell abbahagyni az aktív zenélést, amikor még jól megy, és nem erőltetett a dolog.