A körülményekhez képest

„Jó szokás, hogy az emberek értékelik az elmúlt évet, jót, rosszat egyaránt, és megfogalmaznak bizonyos elképzeléseket az új évre. A zene világa mindenkit összeköt, ezért jó, ha a zene segítségével teszik ezt. Nem lesz könnyű az idei év, de ha összefogunk, és kiirtjuk a viszálykodást magunk közül, eredményesek lehetünk” – mondta Duka Zólyomi Árpád, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke a kassai újévi hangverseny előtt.

Egy újévi hangversenytől mindenki ugyanazt várja. Optimizmust, stíluskavalkádot, színvonalas szórakozást, és nem utolsósorban nézőtéri divatbemutatót. El vagyunk kényeztetve, a tévében az utóbbi napokban egymást érték az ilyen rendezvények, versenyre kelni a krém krémjével lehetetlen, elég, ha csak a terem díszítését vizsgáljuk. A kassai Művészetek Házában két koszorú árválkodott a falon, a színpadot eléggé „cikis” arany szalag volt hivatott feldobni, a szélen árválkodó, az orgona mögé tolt karácsonyfáról pedig inkább ne essék szó.

Immár negyedszer hívott vendégeket a kassai Csermely kórus január ötödikére. Mivel az előző években beharangozott nagy sztárok az utolsó pillanatban sorra lemondták a részvételt, idén kisebb nevekben gondolkodtak a szervezők, illetve a jól bevált megoldásokat részesítették előnyben. Évről évre üdítő színfolt a Musica Iuvenalis vonós kamarazenekar. Közép- és főiskolások alkotják, jelenleg Igor Dohovič, a kassai Állami Színház fiatal karnagya vezényli őket, és bizony nincs okuk szégyenkezésre. A Csermely kórus is dicséretet érdemel, főleg a kulisszatitkok ismeretében. Csupán szeptembertől próbálták hetente kétszer a rendkívül igényes repertoárt, kevesebben vannak, mint fénykorukban, a kicsikkel, azaz a Csengettyű kórussal közösen előadott Karácsonyi misét pedig összesen egyszer próbálták el, ráadásul úgy, hogy mindkét kórus más-más tempóban tanulta meg Halmos László művét. A gyerekeket és Homolya Éva kórusvezetőt elismerés illeti, annál is inkább, mivel több szakértő néző szerint is néha jobbak voltak, mint a „nagyok”. Nem csoda, hiszen a kassai magyar alapiskola kórusára idén több nemzetközi megmérettetés is vár.

Havasi József, a Csermely kórus karnagya, valamint az egész rendezvény motorja remekül összeállította az újévi hangverseny programját. Volt kórusmű, opera, operett, musical, rockopera, barokk zene, humor és komolyság, népi és modern gyökerek. Érdekes módon a Time to Say Goodbye nagyobb közönségsikert aratott, mint a Bánk bán áriája, a Hazám, hazám, te mindenem, hiába, az ilyesmi kiszámíthatatlan. Ám mivel el vagyunk kényeztetve, és a Daróczi Tamás által kiválasztott népszerű tenoráriák maestro Pavarotti előadásában fészkelték be magukat fülünkbe, az ennél kevésbé zseniális interpretációt nem mindig fogadjuk kellő tisztelettel. Számomra ezért tűnhetett közepesnek Daróczi Tamás budapesti művész teljesítménye. És mivel a Varázsfuvola Éjkirálynő-áriáját is Miklósa Erika tökéletes előadásában szerettem meg, Vajda Margaréta csalódást okozott nekem. Aki nem tudja kiénekelni az ária mindenki által várva várt legmagasabb hangját, az válasszon inkább mást, jegyzem meg margóra. Szintén a besztercebányai Állami Opera művésznőjének üzenem, hogy nem tanácsos „meglógni” a zenekar elől, mert nagyon nehéz utolérni azt, aki ennyire felpörgeti a ritmust, illetve ennyire öntörvényű módon „száll be”. Számomra a hangverseny legemlékezetesebb alakja Hundzsa István volt, aki a kassai Állami Színház tagja, emellett a Csermely kórusra is van ideje, és jelenléte bizony jót tesz az énekkarnak. Ez a fiatalember, bár hivatalosan basszusként jegyzik, probléma nélkül énekli Jézus áriáját a Szupersztárból, meglepő biztonsággal vált át tenorba. Talán több teret is megérdemelt volna ezen az estén. A hangverseny után egyébként farsangnyitó bál következett, ez a kissé bizarr ötlet a körülményekhez képest remekül bevált. Az idei első kassai bált Kupa Mihály volt magyar pénzügyminiszter, újdonsült pártelnök nyitotta meg, ám talán még nála is emlékezetesebbek maradnak a szepsi Twingi-mazsorettek, akik voltak már Európa-bajnokok is.