A kortárs szlovák irodalom magyar kistükre

Európai figyelő című rovatában lenyűgöző összeállítást közöl a jelenkori szlovák irodalomból a Magyar Napló októberi száma. A szlovák irodalom nem először szerepel a Magyar ĺrószövetség rendszerváltással egyidős havi lapjában, öt évvel ezelőtt már megjelentetett egy hasonló körképet. Erről a mostaniról azonban első pillantásra is látszik, hogy minden tekintetben reprezentatív, s noha ez a bemutatkozás mindössze húszoldalnyi terjedelmet kaphatott, az összkép csaknem teljes.

A mai szlovák irodalom című összeállítás a két válogatója, Žilka Tibor és Rédey Zoltán irigylésre méltó irodalomismeretéről tanúskodik. Az olvasó mindössze talán azt hiányolhatja, hogy a válogatás és az elé írt, talán bevezetőnek szánt jegyzet nincs összhangban: míg a versek, elbeszélések és eszszék a jelenkori szlovák irodalom legjavát adják nagyon jó fordításban, így határozottan ínyenc olvasót feltételeznek, a túlságosan általános jegyzet inkább a tájékozatlan, kevésbé igényes befogadónak szól. Ez a kisebb igény a bevezető szövegezésén is érződik (mondatfűzése helyenként bántóan közhelyes és önismétlő: „az első csoport a szocialista rendszer kegyeltjei közül toborzódott, akik közül sokan a rendszer következetes kiszolgálói voltak, de nem egy közülük...” – vagy éppenséggel zavaros „Pavol Strausst 1989-ben rehabilitálták, és szinte egész életében üldözték”). Meglehet, a jegyzet eredetileg nem is ehhez az összeállításhoz készült: a benne hosszabban említett Dušan Mitana például nem szerepel a beválogatottak közt.

Lássuk tehát azokat, akik helyet kaptak a körképben! A költők közül Erik Groch, Štefan Strážay, Ivan Štrpka, Mila Haugová, Daniel Hevier, Ján Zambor, Ján Buzássy, Peter Macsovszky, Michal Habaj (aki harminc évével az itt szereplők legfiatalabbika). Hasonlóan illusztris társaság a prózaíróké: Pavel Vilikovský, Michal Hvorecký, Peter Pišťanek, Vladimír Balla, Václav Pankovčín, Dušan Dušek, Pavol Rankov. A sort és a panorámát Pavol Strauss esszéi zárják. Az irodalmi szövegek fordítói: Bolemant László, Forgács Ildikó, Kiss Annamária, Tóth Annamária, Tóth László és Varga Imre.

A kortárs szlovák irodalmat bemutató körképhez egy hasznos szerzői kislexikon is tartozik. (Van néhány szépséghibája. Például, hogy szól az összeállításban ténylegesen nem szereplő Igor Hochelról és Jozef Urbanról is. Következetlenségre vall továbbá, hogy némely kötet címét magyarul is megadják az összeállítók, másokét nem. Vilikovský magyarra fordított, díjazott regényeinek csak a címét keressük hiába, Pišťanek esetében azonban meg sem említődik, hogy magyarul is olvasható. Igaz, hogy Vilikovský az egyetlen Vilenica-díjas szlovák író, de ez az információ félrevezető abban a megfogalmazásban, mely szerint „Az egyedüli Vilenica-díjas író Szlovákiában” – hiszen Grendel Lajos is az.) Jegyzetében Milan Resutík a legkisebb „olvasói piaccal” rendelkező szlovák irodalom kapcsán a túlélés új módszereinek megtalálását szorgalmazza. Aligha hihető, hogy ilyen nagyszerű irodalmi felhozatal számára, mint amilyen a jelenkori szlovák, különösebb túlélési stratégiát kellene kitalálni. A piacbővítést is célzó láttatás sok apró, de annál fontosabb csínja-bínjának elsajátítása azonban csak a javára válhat. (csg)