A kataszter szó jelentéseiről (1) – rendszerint két jelentését tüntetik fel

Nemrégiben az Új Szó egy nagyobb összeállítást közölt az ingatlan-nyilvántartásról, ennek kapcsán érdemes néhány szót ejteni a kataszter szóról, annál is inkább, mivel jelenleg több jelentésben is használatos.

Az idegen szavak szótárai e szónak rendszerint két jelentését tüntetik fel: 1. ’nyilvántartás’; 2. ’telekkönyv, földadókönyv’. Az első jelentésére példaként hozhatjuk fel az alábbi szavakat és kifejezéseket: fakataszter, templomkataszter, oktatási kataszter, kulturális kataszter, kéménykataszter, műemlék-kataszter stb. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy ezek újabb fejlemények, s valószínűleg azért választják őket az egyszerű nyilvántartás szó helyett a beszélők, hogy jelezzék, nem egyszerű összeírásról, nyilvántartásról van szó, hanem olyanról, amely az adott objektumok, intézmények bizonyos elvek szerint összeállított és rendszerezett adatait tartalmazzák.

A szótárakban közölt másik jelentéshez hosszabb magyarázatot kell fűznünk, ugyanis a szótári adatok kissé félrevetetőek. A szűkebb értelmű kataszter valójában a földnek (termőföldnek) adózási célokra történt nyilvántartása volt. A történelmi Magyarországon a 16. századtól kezdődően fokozatosan fejlődött ki a földnyilvántartás, a mai rendszer alapjai a 19. század második felében alakultak ki, főleg az 1875. évi VII. törvénycikk (címe: „a földadó arányos megadóztatása céljából”) hatályba lépése után. A mai terminológiai problémák fő oka talán abban keresendő, hogy már kezdetektől fogva kettős nyilvántartás működött. Az egyik nyilvántartás a földadókataszter (vagy földadókönyv) volt, ez magában foglalta mindazokat a feljegyzéseket, adatokat, amely alapján a földadó a földrészlet mindenkori birtokosára kivethető volt. Ilyen adatok voltak pl. az adott földterület megjelölése (azonosítása), a föld minősége, művelési ága (pl. szántó, gyümölcsös, kert), hozadéka (jövedelme), esetleges adómentessége stb. Ezzel párhuzamosan azonban a 19. század közepén osztrák mintára bevezették a telekkönyv intézményét. Ez is lényegében földnyilvántartás volt, viszont csak a forgalomképes (azaz eladható) és megterhelhető ingatlanok adatait tartalmazta, s elsősorban a szóban forgó ingatlanokkal kapcsolatos jogokról, követelésekről nyújtott áttekintést. A 20. század második felében a történelmi Magyarország utódállamaiban lényegében végbement a két rendszer összevonása, főként azért, mert bár a két nyilvántartás adatai között nagyfokú átfedések voltak, egyik sem volt teljes. Magyarországon az egységes földingatlan-nyilvántartás létrehozása után hivatalosan már nem használták a kataszter szót – ellentétben például Csehszlovákiával (illetve Szlovákiával), ahol viszont a kataster szó és a melléknévi származékával, a katastrálny-val alkotott összetételek továbbra is használatosak maradtak. Jelenleg a szlovák nyelvben (ideértve a vonatkozó törvényekben való előfordulást is) a kataster két jelentésben él: 1.’állami (hivatalos) földingatlan-nyilvántartás’ (a kataster nehnuteľností „egyszerűsített“ változata); 2. ’egy adott településhez tartozó földingatlanok összessége’.

Ha megnézzük az újabb adatokat, láthatjuk, hogy magyarországi földmérési és térinformatikai szakszövegekben megint felbukkan a kataszter szó, mégpedig a szlovák kataster elsőként említett jelentésével azonos értelemben: a kataszter egy olyan jegyzék, mely egy adott területen (pl. településen, országban) található földingatlanok minden fontos adatát tartalmazza. Az elmondottakból kitűnik, hogy az idegenszó-szótárakban feltüntetett magyar megfelelők, azaz a földadókönyv és a telekkönyv a kataszter valamikori jelentését adják vissza, a mai jelentése: ’hivatalos (állami) földingatlan-nyilvántartás’.