A kakaófától a -masszáig

Néhány növényi mag különös karriert fut be. A szentjánoskenyérfa-magok például annyira egyformák, hogy évszázadokon át ezekkel mérték a drágaköveket. A Theobroma cacao magját Amerika őslakói, elsősorban az azték és maja indiánok tartották nagy becsben: „Mexikóban, a XVI. század elején, a kakaóbab volt a pénzgazdálkodás alapja. Ezt követően még hosszú ideig pénzként használták egész Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részének nedves trópusi esőerdő-területein, ahol a 10-15 méteres örökzöld növény őshonos.

A hódítás előtti indiánvilágról szóló, színes festményekkel, rajzokkal illusztrált fakéreg kódexek élethű képet idéznek a Tlatelolko-piacról, ahol az árucikkekért kakaóbabbal fizettek. A kor e leghíresebb piactere az azték birodalom fővárosában, a mai Mexikóváros helyén, Tenocstitlánban volt. Európába Kolumbusz (mások szerint Cortez) hozta az első terméseket Mexikóból. Latin nevét Linné adta, mégpedig azért választotta ezt, mert a Sorbonne tanára, dr. Bouchet szerint a jól elkészített kakaó méltóbb isteni eledel, mint a nektár és az ambrózia. A Theobroma, azaz az istenek tápláléka, találó név. Magjából készült ugyanis a mexikói indiánok ősi tápláló itala, a sokoatl. A megőrölt magokat kukoricaliszttel, vízzel, esetleg mézzel keverve, és az egyik orchidea termésével, a vaníliával ízesítve habzó italként fogyasztották. Ez volt az első csokoládéital a világon. A csokoládé tehát Mexikóból terjedt el a közép-amerikai indián civilizációkba, és Peruba is, majd Amerika felfedezésével s a spanyolok közvetítésével Európába.

Angliába a kakaó az Ázsiából érkező teával nagyjából azonos időben (1650) került. Érdekes, hogy a teaszeretetükről ma közismert angolok a kakaót sokáig jobban kedvelték a teánál, pedig akkortájt még arannyal kellett fizetni érte. A XVIII. században már kakaóklub is működött, és a kakaó fogyasztása – talán tápláló volta miatt – különösen a haditengerészetnél igen megnövekedett. A XIX. század elején létesítették az első ültetvényeket a nyugat-afrikai Aranyparton. Ekkorra ugyanis a kakaófogyasztás Európa-szerte, sőt az egész világon már annyira elterjedt, hogy a kakaócserje-ültetvények létesítése kifizetődőbb volt, mint az aranybányászat. ĺgy aztán, ahogyan ez gyakran előfordul, az őshazát is megelőzve, ma is Ghana az első a világpiacon, bár jó üzlet lévén a XIX. század elején már szinte minden trópusi vidéken megkezdték a kakaóültetvények létesítését.

A XVII. századig csak italként ismerték. Akkortájt készítették az első csokoládét – Kubából behozott cukorral – Guanacóban élő apácák. A csokoládé nahua indián nevéhez, a sokoatlhoz hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is.” (Járainé Komlódi Magda: Legendás növények, Gondolat, Budapest, 1987)

Csokoládé

Végre minden lelkiismeret-furdalás nélkül ehetünk csokoládét. Persze azért módjával! Egy Angliában végzett kutatás szerint ugyanis a csokoládé illata serkenti egy olyan antitest képződését, amely a légúti fertőzések kialakulása ellen hat. És a jó hírnek még nincs vége! Az Egyesült Államokban nemrégiben publikált felmérés szerint azt tapasztalták, hogy a csokoládé és a cukorkák kedvelői csaknem egy évvel tovább élnek, mint akik nem szeretik az édességet – bár ennek oka egyelőre még nem tisztázott. (nl)