A hírnév csupán három napig tart

Az első versenyt 1956-ban rendezték meg tizennégy ország részvételével a svájci Luganoban. A jubileumi, ötvenediknek szombaton Ukrajna fővárosa, Kijev adott otthont, merthogy tavaly egy ukrán hölgy győzött. Azt hiszem, Ruslananak hívják. Talán megbocsátható, hogy a nevére nem emlékszem pontosan, hiszen nem sűrűn találkoztunk vele az elmúlt egy évben. Dalai nem kerültek fel a jelentősebb európai slágerlistákra, sőt még a jelentéktelenekre sem, lemezeit hazája hátárain kívül képtelenség beszerezni, mivel sehol sem forgalmazzák. Tehát belőle sem lett sztár. Vagyis csak Ukrajnában, de ott állítólag már korábban is az volt.

Az ABBA és Celine Dion is az Eurovíziós Dalfesztiválnak köszönhetik a világhírnevet – olvasható a verseny honlapján. A megállapítás „kicsit” sántít. A svéd kvartett 1974-ben valóban megnyerte a versenyt a Waterloo című dalával, csakhogy már előtte is eléggé ismert volt Európa-szerte, így minden bizonnyal nélküle is befutott volna. Ugyanez mondható el Celine Dionról, aki 1988-ban Svájc képviseletében győzött. Nálunk még ismeretlen volt, de a tengerentúlon már népes rajongótáborral rendelkezett, és ha jobban belegondolunk, nem a verseny hozta meg neki a nagy áttörést a kontinensünkön, hanem a Titanic betétdala, majdnem tíz évvel később. Tehát az Eurovíziós Dalfesztiválnak már évtizedekkel ezelőtt sem volt meghatározott funkciója – ha egyáltalán volt neki valaha. Ám, amíg a nyolcvanas évekig jelentett valamit a győzelem (ha nem is sokat), addig az utóbbi időben semmit. „Ez Európa leendő sztárjainak legnagyobb seregszemléje” – nyilatkozta a közelmúltban az egyik szervező, de ne higgyünk neki! A résztvevők néhány nap elteltével a feledés teljes homályába merülnek, soha sem lesz belőlük sztár hazájukon kívül. Az utóbbi évek győztesei közül mindössze egy Dana International nevű versenyző szerzett magának szélesebb körű hírnevet, de ő sem a dalaival, hanem a felettébb érdekes magánéletével – az izraeli hölgy ugyanis néhány évvel korábban még férfi volt…

Magyarország az elmúlt években nem vett részt a versenyen. A múltban többek között Szulák Andrea, a V.I.P. együttes vagy legutóbb, 1998-ban Horváth Charlie képviselte a magyar színeket. A legeredményesebb Friderika volt, akinek ‘94-ben Dublinban negyedik helyezést sikerült elcsípnie a Kinek mondjam el vétkeimet? című dalával.

Jelen

A Magyar Televízió márciusban rendezte meg a dalfesztivál magyarországi elődöntőjét. Gondolom, vagyunk páran, akik nem szívesen emlékezünk vissza rá. A zene ugyan többé-kevésbé rendben volt, viszont a kivitelezés hagyott némi kívánnivalót maga után. Látszólag a Megasztár mintájára akarták megrendezni, de sajnos önmaga paródiájává vált. Kiderült, hogy az MTV-ben már nincs egyetlenegy, a zenéhez konyító műsorvezető sem – az erre a szerepre felkért hölgy ugyanis jelesre vizsgázott zenei hozzá nem értésből. A végeredmény is előre borítékolható volt. A zsűri harminchét jelentkező közül választotta ki azt a tizenkét versenyzőt, akik részt vettek a seregszemlén. Együtt amatőrök és profik. Nyilvánvaló volt, hogy az amatőr előadók nem tudnak labdába rúgni az ismertek mellett. ĺgy aztán Judy, Baby Gabi & Lányi Lala, a Crystal és a NOX kapta a legtöbb voksot a tévénézőktől. Közülük választotta ki a végső győztest a szakemberekből (!) álló zsűri. Máig nem értem, mit keresett Aczél Réka, Pindroch Csaba és Verebes István a zsűriben. Még szerencse, hogy a legjobb csapatnak, a Péter Szabó Szilvia és Nagy Tamás alkotta NOX-nak szavaztak bizalmat.

Reménykedtem abban, hogy a duónak és a táncosainak sikerül jó helyezést elérnie Kijevben. Én azonban megmaradtam a realitások talaján, ellentétben azzal a néhány zenei szakemberrel, akik előre ittak a medve bőrére, úton-útfélen hangoztatták, hogy csakis a NOX győzedelmeskedhet. Hiába a profi produkció, a hibátlan kivitelezés, 2005-ben népzenei elemekkel tarkított popzenével már nem lehet nyerni, még annak ellenére sem, hogy a NOX-é volt a mezőny egyik legeredetibb előadása. Néhány évvel ezelőtt, mondjuk az évezred utolsó éveiben egy ilyen produkció tuti befutó lett volna. Emlékszem, a kilencvenes évek derekán Anita is elindult a magyarországi elődöntőben, egy népdalénekessel karöltve adta elő a produkcióját. Duójuk akár nyerhetett volna a dalfesztiválon, mivel a stílus akkor még kuriózumnak számított! Ám a zsűri, amely akkor is szakemberekből állt (!), csak másodiknak rangsorolta Anitát, helyette Delhusa Gjont hozták ki győztesnek, aki egyrészt messze nem hungarikum, másrészt bebizonyosodott róla, amit már a verseny előtt szinte biztosra vettünk, hogy alkalmatlan a megmérettetésre. Szerintem csak a szakemberekből álló zsűri csodálkozott azon, hogy már a középdöntőben elvérzett. A jövőben még jobban oda kell figyelni, hogy ki képviselje az országot. Szem előtt kell tartani egy fontos szabályt, amely szerint nem biztos, hogy aki nekünk jó, az Európának is megfelel.

Kijevben a papírforma érvényesült, a legesélyesebbnek tartott görög énekesnő diadalmaskodott. Valamilyen Helena. Örült a lelkem. Én is örültem. De nem a győzelmének, hanem a verseny egészének. Ukrajnát dicséret illeti, a műsor hibátlan volt.

Jövő

Sajnos az indulók közül ma már, két nap távlatából nem tudnék ötnél többet felsorolni. Attól tartok, hogy holnapra a győztes nevét is elfelejtem. Abban biztos vagyok, hogy a hölgy dalai nem fogják elhagyni Görögország határait. De sebaj, vigasztal az a tény, hogy nyáron a görög tengerpartra készülök, s majd ott megveszem a lemezét. Ha meg nem jutna az eszembe a neve, megkérdezem a helybéliektől. Ők tudni fogják. Legalábbis remélem, hogy országában nem háromnapos hírnév vár rá. (péjé)