A hendikepes tehetségkutató

PUHA JÓZSEF

A több országban futó The Voice egyetlen nemzetközileg ismert énekest sem tud felmutatni. A győztesek és a felfedezettek még odahaza sem kerülnek be a zenei élmezőnybe. Hosszan lehetne írni arról, hogy a műsor miért nem váltja be a hozzá fűzött reményeket még az USA-ban és az Egyesült Királyságban sem, és arról, az ismertté váló tehetségek miért nem tudnak helyt állni. A The Voice túl későn lépett a piacra, amikor már mindenütt futószalagon folyt a sztárgyártás – ez a legfontosabb magyarázat pehelykönnyű súlyára.

Szedett-vedett tehetségek

A magyar The Voice nézettsége hétről hétre csökkent. A finálé előtti adásra már csak 800 ezren voltak kíváncsiak, ami ilyen volumenű műsor esetében kevés. Pedig az alapanyag látszólag jobb volt, mint a harmadik X-Faktoré. Hangi adottságával a középmezőny is simán verte Kovács László Stone-t vagy Csobot Adélt. Sikerült rászedni jó hangú, de alig ismert vagy népszerűségük csúcsán már túljutott veteránokat is az indulásra. Csakhogy baj van a veteránokkal, ha annyira messze vannak az élmezőnytől. A legnagyobb baj az, hogy – Csobot Adéllal ellentétben – nem egyéniségek. A The Voice-ban sokan jutottak messzire, aztán sokan estek ki adásonként. Akik maradtak, azok sem szerepeltek eleget a képernyőn, és nem láttunk náluk szinte semmilyen fejlődést. Sőt több versenyzőnél visszafejlődésről beszélhetünk.

Nem csak a hang számít

A Csak a hang számít szlogen szemfényvesztés. A The Voice ugyanolyan show-műsor, mint az összes többi, ha csak a hang számítana, pár tízezer zenerajongó nézné. A reklámszlogen a magyar változatnál is csupán a legelején érvényesült, amikor a mesterek a versenyzőknek háttal ülve döntöttek arról, továbbjuttatják-e őket. (Egyébként nehéz elhinni, hogy semmit sem tudtak az indulókról.) Aztán a hang eltörpült, és a körítés kapott főszerepet. A hatalmas színpadon a gigantikus díszletek között és az egyfolytában villogó sztroboszkóp fényében elveszett az énekes, az internetes fórumokon pedig egyebek mellett Veres Mónika sok négyzetméternyi helyet elfoglaló uszályos ruhája volt a téma. Azért adták rá, hogy legyen miről beszélni, írni. A zenekar viszont jól teljesített, a háttérénekesekkel együtt többé-kevésbé profi előadásokat produkált. Szintén dicsérendő, hogy a The Voice-ban nem kerülnek képernyőre a tehetségtelen, önjelölt bohócok. Csodálkozom is azon, hogy a szerkesztők vállalják ezt, hiszen van egy jelentős csoport, amely rájuk kíváncsi, de a színvonalas adásokra már nem.

A műsorszerkesztők azonban elkövettek egy olyan harakirit, amire nincs ésszerű magyarázat. Többször jók párbajoztak jókkal és kevésbé jók a hozzájuk hasonlókkal. Ezért olyanok jutottak messzire, akiknek semmi keresnivalójuk sem volt ott. Érthetetlen, hogy egymással kellett megküzdenie a két legjobb hangú előadónak, Veres Mónikának és Fehér Adriennek. Ez utóbbi a legnagyobb vesztes, a szakma Cserháti Zsuzsa utódját látja benne, ezt azonban a zeneiparban nem és nem tudja kamatoztatni.

Unalmas Somló, idegesítő Malek

A zsűrivel is csak ötven százalékban lehetünk elégedettek. A tévécsatorna egyfolytában új megmondó emberekkel próbálkozik, de az első két Megasztár zsűrijéhez mérhetőt nem tud összeállítani. Az ízig-vérig zenész Caramel már az elején kitűnt bölcs hozzászólásaival, aztán szerencsére Mező Misiből is előjött a zenész, és visszavett a ripacsságból. Ők tartották lendületben a műsort. Somló Tamás csalódást okozott, szótlan, sótlan volt. A második sorozatban – biztosan lesz – Presser Gábort kell a helyére ültetni. Ilyen nagy műsor rendezésénél nyilván csekélynek számít az az összeg, amivel többet kérne, és az meg is térülne. Malek Andrea engem idegesített a röhögésével és sértődéseivel. Nem értem, miért kell harcba szállni a másik tévécsatornával. Meggyőződésem, hogy Andrea azért kapott szerepet a The Voice-ban, mert öccse az X-Faktor zsűrijét erősítette. De Miklós zenei szakember, Andrea pedig színész-énekesnő. A mesterek között nem volt meg az az összhang, ami az X-Faktor mentorait jellemzi. Összességében a dalválasztások is sokkal jobbak voltak a másik műsorban.

A győztes dupla szerencséje

A lebonyolítási rendszer miatt korántsem a legtehetségesebb szereplők jutottak be a négyes fináléba. Pál Dénes győzelmében duplán is közrejátszott a szerencse. Több vetélytársa lemorzsolódott mellőle, a külsejével, a szép szemével pedig maga mellé állította a tinilányokat, és elnyerte a „Magyarország hangja” címet. Tehetséges a fiatalember, végig egyenletesen jól teljesített, kiderült, mi lakik a torkában, az első magyar The Voice-ot azonban mégsem neki kellett volna megnyernie. De ez már a múlt, a jövő pedig nem kecsegtet túl sok jóval. A győztesnek és a többi felfedezettnek – ha maguk is úgy akarják – gyökeret kellene ereszteniük a túlzsúfolt magyar zeneiparban. Ne legyen igazam, de úgy gondolom, hosszútávon ez egyiküknek sem sikerül…