A hazai sajtófotó legjava

Pozsony. Két hazai magyar díjazottja is van a szlovákiai sajtófotósok idei versenyének. A kisgéresi Asszonyi Eszter első díjat kapott a Slovak Press Photo Művészet kategóriájában, a lapunknak is fotózó dunaszerdahelyi Cséfalvay Á. András fotó-sorozata pedig harmadik lett ugyanebben a mezőnyben.

A hatodik alkalommal megrendezett Slovak Press Photo versenybe összesen 229 alkotást neveztek maguk a fotósok, az öttagú nemzetközi zsűri nyolc kategóriában értékelt és osztott ki díjakat (Aktualitások, Hétköznapok, Riport, Portré, Természet és környezetvédelem, Sport, Művészet, valamint a 25 év alatti fotósok kategóriája). Valamennyi kategóriában a három legjobb önálló felvételt és a három legjobb fotósorozatot keresték.

Bulizó, táncoló tömegben

A 21 éves Asszonyi Eszter A szabadság szigete című fotója az idei Sziget fesztiválon készült, és Péterfy Bori szörfözik rajta a közönség feje fölött. Eszter szerint a felvétel elkészítésének körülményei nem voltak éppen ideálisak, hiszen bulizó, táncoló tömegben nehéz fotózni, de szerinte egy fotós számára nem léteznek ideális körülmények. A fiatal alkotó egyébként Budapesten tanul kommunikációt, ezen belül a sajtóra szakosodott, vagyis majdani hivatásának egyik legfontosabb hazai seregszemléjén kapott első díjat.

„Először neveztem erre a pályázatra, de mindjárt több fotóval. Beküldtem például egy sorozatot a Gombaszögi Nyári Táborról, amiről többet tudnak a magyarországi magyarok, mint az itteni szlovákok, ezért kötelességemnek éreztem, hogy ráirányítsam a figyelmet erre a rendezvényre. Egy másik sorozatom a kollégiumok állapotát mutatja be, illetve azt, milyen helyzetek merülnek fel, amikor négyen kénytelenek osztozni egy szobán” – meséli Eszter, aki kollégistaként személyesen is érintett a témában, és bár a fotók Budapesten készültek, szerinte Szlovákiában sem jobb a helyzet.

„A lakosság elég jelentős hányadának ismerős ez a probléma, mégsem igazán foglalkozik vele a sajtó. Engem a sajtóérdeklődés perifériáján élő emberek érdekelnek, azok az átlagosnak nevezhető alanyok, akikből hiányzik a szenzációérték. Azt tudom a legjobban fotózni, amihez személyesen is kapcsolódom valamennyire. Ilyenek például az átlagos fiatalok. Nálunk is, Magyarországon is sokan foglalkoznak hajléktalanokkal vagy romákkal. Akik viszont nem hátrányos helyzetűek, azok kevesebb ilyen jellegű figyelmet kapnak” – állítja Eszter, hozzátéve, hogy munka közben a kölcsönös bizalom a legfontosabb, hiszen az alanynak közel kell engednie magához a fotóst, a szó átvitt értelmében is. Már gimnazista korában megérezte ezt, amikor komolyabban kezdett foglalkozni a fotózással. Első publikált felvételei a Szabad Újságban jelentek meg, majd különböző egyházi lapok számára fotózott.

Feltűnés nélkül jelen lenni

A dunaszerdahelyi Cséfalvay Á. András díjazott sorozata a nagy port kavart, pozsonyi Voayer – Meztelen nők kiállítása című rendezvényen készült. „Az interneten láttam, hogy készül egy ilyen akció. Először nem is vettem komolyan, azt hittem, hogy az egész valami médiahack. De mivel több portálon is reklámozták, kíváncsi lettem. Elsősorban a megvalósítás érdekelt, illetve az, hogy kik néznek meg egy ilyen kiállítást, kikből áll majd a közönség. Érdekes módon sok volt a fiatal, teljesen átlagos emberek, nagyjából fele-fele arányban férfiak és nők, sőt párok is érkeztek. Megkötések nélkül lehetett dolgozni a helyszínen, a látogatók közül is sokan fotóztak, videóztak. Nagy meglepetésemre a nézőket sem zavarta, hogy megörökítik őket, vagy rajta lesznek egy-egy videófelvételen – meséli András, hozzátéve, hogy ő nem az esemény szenzáció jellegét igyekezett megmutatni, inkább a hangulatát. A Paraméter hírportálon publikált képeken nincs tolakodó, a szó szoros értelmében vett meztelenség. Ez a fajta diszkréció és finom megközelítés András szerint más weboldalakra nem volt jellemző.

A régóta fotózó, szabadúszóként dolgozó fiatalember számára nem ez volt a legbizarrabb szituáció. Egy falusi bikavágás viselte meg a leginkább. „Városi gyerek vagyok, de kiskoromban láttam néhány disznóvágást, úgyhogy azt hittem, itt sem lesz gond. Ehhez képest, amikor a levágásra ítélt állat utolsó másodperceit fotóztam, legszívesebben felkiáltottam volna, hogy ne bántsák, engedjék el. Aztán több képet csináltam úgy, hogy oda se néztem, csak kattintgattam. Persze, ehhez egészen közel kellett mennem, a végén találtam is néhány vércseppet az objektívemen.”

Cséfalvay Á. András a Slovak Press Photo Hétköznapok című kategóriájában is elismerést kapott a zsűritől Alfréd című sorozatáért. Ez egy tízéves, súlyos tanulási és viselkedészavaros fiúról szól, akinek egyetlen szenvedélye a foci. „Egy csallóközi iskolában készült a sorozat, ahol annak idején tanítottam. Ezt a kisfiút integrálták egy normál osztályba, de meglehetősen nehéz volt nála elérni, hogy tanuljon. Úgy sikerült rávennem erre, hogy jutalmul kivittem focizni, vagy fényképezhetett a gépemmel. Nagyon érdekelte a működése, aztán abban egyeztünk meg, hogy ő engem fotóz vele, én pedig őt. Így születtek ezek a képek.”

Andrásnak egyébként nincs kifejezetten kedvenc témája, de mindenütt a spontán emberi reakciókat keresi, amikor nincs mód színészkedésre, pózolásra. Szívesen vegyül el az emberek között, igyekszik feltűnés nélkül jelen lenni. Néhány hete egy dokumentumfotó-versenyen bekerült a legjobb ötbe.

A Slovak Press Photo idei díjazott munkáiból összeállított kiállítás a pozsonyi Óvárosháza kiállítótereiben tekinthető meg november 30-ig.