A halász, a nő és a folyó

SZABÓ G. LÁSZLÓ

K+K. Kadár és Klos. Még a nevüket is összekötötték, miután 1966-ban Oscar-díjat nyertek az Üzlet a korzón című, hetedik közös filmjükkel. Rendezői párosuk első opusa az Elrablás volt 1952-ben, ezt követte a Zene a Marsról, az Ott, a végállomáson, a Három kívánság, A halál neve Engelchen, majd A vádlott, világsikert aratott munkájuk, az Üzlet a korzón után négy évvel pedig A vágy neve Anada.

Jan Kadár, vagyis Kadár János Budapesten született 1918-ban, filmrendezői pályáját azonban felvidéki magyarként már Pozsonyban kezdte, majd 1947-ben Prágában folytatta. Ott találkozott a brünni születésű, nála nyolc évvel idősebb Elmar Klosszal. Dokumentumfilmekkel kezdtek, majd tizenhét év alatt nyolc játékfilmet forgattak együtt. Munkamódszerük gyorsan kialakult: Kadár rendezett, ő vállalta a felelősséget a színészi munkáért, a forgatókönyvet közösen írták, Klosnak a zene, a díszlet és a vágás volt a területe. „Bolondok lettünk volna, ha nem osztjuk meg a munkát, vagy ha mindketten ugyanazt csináljuk” – hangoztatta Elmar Klos. Juraj Herz, A hullaégető rendezője, aki az Üzlet a korzón felvételein Jan Kadár asszisztenseként vett részt, azt is hozzátette: Klos néha napokig nem is mutatkozott a forgatáson. „Egyszerű és praktikus volt a mi együttműködésünk – jellemezte a közös munkát a páros idősebbik tagja. – Olyanok voltunk, mint két összeszokott teniszjátékos. Mindenben kiegészítettük egymást. Abban is, amit tudtunk, és abban is, amit nem. Tudtuk, mikor kell a másikra hagyatkoznunk, mint ahogy azt is, mikor szorul a támogatásunkra.”

A Jozef Kroner és Ida Kaminska főszereplésével készült Üzlet a korzón világsikere (Kroner 1965-ben a cannes-i fesztivál különdíját kapta jeles alakításáért) és a hatvannyolcas prágai események után Jan Kadár Amerikába ment, Elmar Klost pedig anélkül, hogy kérte volna, nyugdíjazták. Kadár két filmet forgatott még a tengerentúlon. Bernard Malamud novellája alapján a Levin, az angyalt Harry Belafontéval és Zero Mostellel a főszerepben, majd öt évvel később, 1975- ben az Ahogy én láttamot Makay Árpád operatőri közreműködésével. Egy bajba jutott idős New York-i zsidó története az előbbi, egy éles eszű montreali zsidó kisfiú és guberáló nagyapja kapcsolatáról szól ez utóbbi.

Szlovákiai magyar lévén Kadár János jól ismerte a magyar irodalmat és a magyar filmgyártást is. A Zilahy Lajos regénye alapján 1943-ban készült Valamit visz a víz (Jávor Pál és Karády Katalin főszereplésével) olyan nagy hatással volt rá, hogy huszonhárom évvel később ő maga is megrendezte. Így született meg A vágy neve Anada. A szenvedélyek hatalmát költői magasságokba emelő történet egy folyó partján élő, boldog házaspár hétköznapjait ecseteli, majd ezt az idilli kapcsolatot borítja fel a folyóból kimentett Anada, a szépséges, ám titokzatos idegen, akibe az addig józanul gondolkodó férj végzetesen beleszeret. A regény már megjelenésekor óriási sikert aratott, Jávor és Karády játéka tömegeket vonzott a moziba. Kadár a szerb Rade Markovicsra és az angol Paula Pritchettre bízta a két főszerepet. A film létrehozásában forgatókönyvíróként Gyöngyössy Imre, operatőrként Morell Mihály segítette. Disszidálásával (és az akkor még merésznek számító erotikus jelenetekkel) azonban lehetetlenné tette az alkotás bemutatását. A vágy neve Anada dobozban várta szabadulását.

Külön érdekessége a filmnek, hogy a szereplők között két magyar színész is feltűnik. Kristóf urat, a jómódú, megnyerő külsejű autóversenyzőt, akit gyengéd szálak fűznek Anadához, és képtelen lemondani a lány szerelméről, Darvas Iván játssza. Több jelenetben csak a hódító férfit kell adnia, ami nem okoz gondot számára. Színészi nagyságát abban az epizódban tudja megmutatni, amikor csónakba száll vetélytársával, Janóval, és anélkül, hogy sejtené, gondolatban mire készül a halász, arról beszél, hogy balesete után fél évet adtak neki az orvosok, most mégis itt van, igaz, rosszul lát. Drámai a jelenet, hiszen Rade Markovics már épp elszánja magát a végzetes tettre, amikor Darvast hallgatva mégis győz a jobbik énje.

Turner Zsigmond a másik magyar szereplője a filmnek. Egyetlen rövidke epizód jutott neki: egy óra- és ékszerbolt vezetőjeként nem veszi vissza a feldúlt lelkű halásztól az Anadának vásárolt gyűrűt. Kiváló alakítás Turneré, egy pillanatra még az Üzlet a korzón Tono Brtkóját is eszünkbe juttatja.

Zilahy regényében a Tisza partján játszódik a történet. Jan Kadár az egész filmet a Duna partján forgatta. Sokaknak lesz ismerős a táj, de a legtöbben majd azokra a képsorokra kapják fel a fejüket, amikor Komárom szívében, a városháza előtt látják nézelődni az érzelmek hálójában vergődő, feleségével és fiával évekig háborítatlan lelki nyugalomban élő férfit.