A francia hadnagy ostravai atyja

Karel Reisz neve valamitől mégsem cseng igazán ismerősen sem nálunk, sem a cseheknél. Pedig Csehszlovákiában született 1926-ban, s tizenkét éves múlt, amikor szülei a nácik elől külföldre menekítették. Ostravából Angliába. Nem sok idejük volt a gondolkodásra. A Nicholas Winton, a háború előtti évek leghumánusabb angol üzletembere által indított különvonatra tették fel, hogy idegenben élje túl a kezdődő zsidóüldözést. Bátyja már korábban Londonba került, a szülők viszont életüket vesztették a koncentrációs táborban. Nagy tekintélyű rendezővé vált fiuk hetvenhat évesen, 2002-ben halt meg, így Petra Všelichová róla készült, hetvenperces đdokumentumfilmjében ő már nem mesélhet fájó kamaszkoráról, majd szépen felívelő, komoly elismerésekben gazdag pályájáról. Az Egy filmes élet című, nemrég elkészült alkotásban azok szólalnak meg, akik a legközelebb álltak hozzá: fivére, Pavel és három fia, Barney, Mathew és Toby Reisz, valamint jeles angol pályatársai, köztük Stephen Frears, Az én mosodám és a Veszedelmes viszonyok rendezője, aki együtt tanult vele Cambridge-ben. Petra Všelichová ostravai sétára indul a már hajlott korú Pavel Reisszel, aki annyi év elteltével még arra is emlékezik, hol állt a városi piac, ahol édesanyja pontyot vett a vasárnapi ebédhez, hol a cukrászda, amely ifjú korukban, legalábbis számukra, a város legfontosabb boltja volt. Pavel Reisz remek mesélő. A család életének sok jelentős mozzanatát feleleveníti.„Apánk legnagyobb hobbija a fotózás volt, innen jött a filmezés ötlete Karel életében. Anyám önállóságra tanított bennünket. Ha gondod van, oldd meg, mondogatta hol neki, hol nekem. 1939-ben, amikor én már Londonban voltam, levelet kaptam anyámtól, hogy Karelt vonatra ültették, várjam őt a pályaudvaron. Ez volt Winton híres gyermektranszportja, amely százakat menekített ki a nácik karmai közül.” Karel Reiszből nem lett Charles Reisz, pedig így talán jobban hangzott volna a neve. Inkább lélekben változott: a cseh nyelvet egyszerűen eltolta magától, Angliában teljesen új életet kezdett, a szüleitől való elszakadás gyógyíthatatlan trauma maradt számára. Ezen nem tudta túltenni magát soha, a cseh nyelvet könnyedén átlépte, mintha soha nem is beszélte volna. Így védekezett a múlt fájó emlékei ellen. „Anyánk érezte, hogy nem éli túl a holokausztot – meséli Pavel Reisz. – Mindent a lakásunk pincéjében rejtett el. Az ékszereit, a családi ereklyéket, apánk rólunk készült fényképeit, amelyeket nyolc albumban őrzött. Karel ezt mind megtalálta, amikor a háború után hazalátogatott Ostravára. A visszaútra már nem volt pénze, de maradni sem akart. Prága mellett, egy amerikai repülőgépre könyörögte fel magát.” Két év az egyetemen, aztán kémiát tanít a munkásosztály gyermekeinek. Magasra ívelő álmai vannak Karel Reisznek: pilótának készül a Brit Királyi Légierőnél, de valahogy minden ellene szól. Nem igazán megy neki a repülés. Rosszul ér földet egy légcsavaros harci géppel. Csodával határos módon csak ő éli túl a manővert, a gép nem. Égi jelnek veszi a történteket, többet nem száll fel. Filmes újságíró lesz. A Lindsay Anderson alapította rangos Sequence munkatársa, majd a Sight and Sound kritikusa. Később programigazgatója lesz a Nemzeti Filmintézetnek. Rendezői pályáját a Ford-gyár által rendelt reklámfilmekkel kezdi, majd különböző dokumentumok következnek. Könyvet ír a filmgyártás technikájáról. Első jelentős rendezése, a nagy berobbanás 1960-ben jön. A Szombat este, vasárnap reggel a brit új hullám sorozatnyitó darabja, amelyet Tony Richardson követ az Egy csepp mézzel, John Schlesinger a Szerelem-félével és Lindsay Anderson az Egy ember árával. A szociális realizmus filmjei ezek, a fogyasztói társadalom vidékről jött munkásfiataljainak sokszor vakvágányra futott sorsaival. Egyszerű emberek nagyon is ismerős gondjai, a hétköznapok drámái, a női lélek rejtelmei foglalkoztatják Karel Reiszt. Ez utóbbi eredménye a szabad tánc istennőjéről, Isadora Duncanről forgatott filmje és A francia hadnagy szeretője. Petra Všelichová dokumentuma pontosan követi Reisz életútját. Halkan jár a korszakalkotó filmes nyomában, aki egykor Hollywoodot is megjárta, majd színpadi rendezőként zárta le alkotói pályáját. Maradt Forman. Az utolsó cseh filmes mogul, akit viszont erősebb szálak kötnek hazájához. Pedig ő sem úszta meg a nácik (majd később a kommunisták) ténykedéseit.   Karel Reiszből nem lett Charles Reisz. Inkább lélekben változott.