A Dolce vitaj elhozta Pozsonyba Fellinit

Ez évben Fellini a vezető motívum, a húzó téma – kell-e nagyobb „attrakció”, mint a Cinecitta mágusának, Federico Fellini születésének a századik évfordulója? 
A Dolce vitaj szervezői, az Olasz Kulturális Intézet munkatársai minden eddigi évfolyamban exkluzív kiállítást hoztak el a pozsonyi közönségnek, ám azokat zárt térben prezentálták. A helyzetre reagálva azonban az idei kiállítás helyszínéül a legnagyobb és a leginkább hozzáférhető „galériát” választották, a főváros utcáit: itt helyezik el Paul Ronald eddig nem publikált, Fellini 8 és ½ című filmjének forgatásán készült fotográfiáit, standfotóit 50 ún. citylig formátumban. Az utca e nagy méretű fotográfiák prezentálására nemcsak azért jó választás, mert hosszú idő után az emberek újra kiléptek az utcára, hanem azért is, mert Fellini imádta a várost, és a városképet befogó kockákat. A kiállítás fotográfiái az említett film készítésének a háttérfolyamatát, vagyis a forgatásnak azt a misztikáját örökítik meg – az alkotók jelenlétével együtt –, amelyből megszületik a mű, de a vásznon nem látható. 
Ennek a misztikának a bemutatására a 8 és ½ a legjobb példa. Részint azért, mert ezzel a munkájával Fellini stílust váltott, új szintet lépett saját pályáján és a filmtörténetben egyaránt. Részint azért, mert ennek a mozgóképes opusnak épp az a különlegessége, hogy Fellini a filmkészítésről is lerántja a leplet, azzal, hogy filmet forgat a filmben. 
Az 1963-ban készült 8 és ½ (Otto e mezzo) című drámáról azt tartják, hogy Fellini legismertebb filmje, 18 díjat kapott, köztük két Oscar-díjat – amihez nyolc jelölés is társult. A film főhőse Guido, a filmrendező, aki „beköltözik” egy magánklinikára, hogy elbújjon a világ elől. Kísérlete azonban kudarcba fullad, mert ott is megtalálják. Nemcsak a felesége és a szeretője üldözi folyvást, hanem az a rengeteg ember, aki tőle vár újabb munkát, egy következő, lehetőleg ismét nagy sikerű filmhez. Guido zseniális filmötletének megvalósítása azonban várat magára. Az alkotómunka helyett ugyanis álmok, gyerekkori szorongások gyötrik. Képzeletében megjelennek mind azok a nők, akik valamilyen szerepet játszottak az életében. A 8 és ½ Guido vívódásának fantáziadús merész képeibe avatja be a nézőt. A Guidót alakító Marcello Mastroianni mellett a kor nagy (színész)nőideáljai tűnnek fel a vásznon, az élen Claudia Cardinaléval. 
Paul Ronald a másik olasz filmmágus, Luchino Visconti udvari standfotósa volt, de Fellini is szívesen dolgozott vele. A Cinecittához fűződő legendás éra, az olasz filmtörténet aranykorának egyik legjelentősebb fotográfusaként ismert. Fellini 1962-ben hívta meg standfotósnak, megbízva őt a 8 és ½ felvételeinek fotografálásával. Paul Ronald olyan sorozatot készített, amely nemcsak azt az alkotófolyamatot örökítette meg, ami a forgatáson történt, hanem belesett a kulisszák mögé is, és élő, lélegző felvételek során adta vissza a 8 és ½ munkálatai körül kialakult hangulatot is. Több színes felvétel van közöttük, ami azért különleges, mert maga a film fekete-fehér. 
Paul Ronald fotográfiái – köztük azok, melyek Pozsony utcáin is megjelennek – Antonio Maraldi magángyűjteményében találhatók. Maraldi a Cesenai Filmközpont (Centro Cinema) igazgatója, és Paul Ronald a barátja volt. Egyedi kollekciója a fotográfus baráttól ajándékba kapott 2200 negatívból és a 250 színes diapozitívból áll. A hozzánk is elhozott kiállítás annak a rendezvénysorozatnak a részét képezi, amellyel Emilia-Romagna régió emlékezik meg a Fellini-centenáriumról a Cesenai Filmközponttal együttműködve. 
A kiállítás képei nálunk ma reggeltől június 2-ig tekinthetők meg. 
A fotókat tematikus csoportok szerint tagolták. Az első csoportba tartoznak azok a képek, melyeken Federico Fellini egyedül vagy a stábtagok társaságában látható. A következő fejezetet a főszereplő Marcello Mastroianniról a felvételek alatt és azok szünetében készült porték és egész alakos felvételek alkotják. Külön blokkban látható Fellini és Mastroianni elválaszthatatlan kettőse, továbbá a placcon, a munkafolyamatról készült felvételsorozat, valamint a színes fotók albuma a női szereplőkről és Mastroianniról. 

Paul Ronald Fellini módszeréről

„Luchino Viscontival ellentétben, aki a forgatások alatt megkövetelte az abszolút csendet és a fegyelmet, Fellini imádta az izgalmas nyüzsgést. Nála a placcon a káosz és a szórakozás volt az uralkodó. Egyik nap azzal fordult a stábhoz, hogy olyanok vagytok, mint, akiket leforráztak. Vigyetek már a munkába egy kis életet – mondta. Nem tudom, más filmjeinek forgatásán hogyan viselkedett, de a 8 és ½ felvételei felfokozott, életörömtől teli hangulatban teltek. Mindvégig ott voltam a placcon, akkor is, amikor nem kellett fotóznom. Meghúzódtam, nem zavartam senkit. Fellini tudta, hogy ott vagyok, és mindent, amit csinál, megörökítek. Hagyott, megbízott bennem.”