A buranovói éneklő nagymamák átalakították falujukat

Az ilyen helyeken a kollektív gazdaságok rendszerint tönkremennek, a faházak megdőlnek és belesüppednek a földbe, az utak tele lesznek sáros kátyúkkal, és a falusi bolt legnagyobb mennyiségben fogyó áruja a vodka. A hanyatlás megállítása nehéz, még ha talán nem is lehetetlen. Az Ural nyugati részén lévő háromszáz éves Buranovo azonban a legvalószínűtlenebbnek tűnő okból vált kivétellé: nyolc helybéli asszony, többen közülük idősek és hajlott hátúak, Buranovszkije Babuski - Buranovói Nagymamák - néven fellépett az Eurovízió májusi dalfesztiválján, és híressé vált.

Az együttes, amelynek tagjai közül a legidősebb 86 éves, második helyezett lett a kontinenst minden tavasszal lázba hozó versenyen. A hagyományos népviseletbe öltözött hat matróna rockdalt énekelt, megmosolyogtatva vele a világot. Az előadásról készült video felkerült az internetre, ahol a döntő élő közvetítésének 100 millió nézőjén kívül még nagyon sokan látták.

Megmentették a falut

És a nem várt eredmény: nemcsak az együttes tagjainak az élete, hanem Buranovóé is megváltozott. A majdnem győzelem elismeréseképpen a helyi hatóság vízvezeték építésébe, utcai világítás felszerelésébe kezdett, mi több, nagy sebességű internetet biztosított a falu iskolájának, és megjavíttatta a főutca burkolatát.

"Az isten se törődött ezzel a hellyel azelőtt, hogy a nagymamák énekelni kezdtek" - mondta a The New York Times című lapnak Alekszandr Malkov, miközben az udvaráról nézte az utcán a csatornázáshoz szükséges csövekkel végiggördülő teherautókat.

Nehéz túlbecsülni a változások jelentőségét. Az orosz vidék nagy részéhez hasonlóan Buranovo egyszerre festői és nyomorúságos. Lakói tejtermelésből, gyümölcstermesztésből, méz- és gombagyűjtésből tartják fenn magukat.

Olga Tyurikova, aki a bakui verseny alatt az egyik nagymama csirkéit etette, úgy véli, hogy a csoport megmentette a falut. "Ha nincsenek a babuskik, senki se törődik azzal, hogy Buranovóban nincs vezetékes víz" - jelentette ki.

Mélyen vallásosak

"Az egész egy csodával kezdődött" - mesélte a csoport vezetője, a 43 éves Olga Tuktareva, aki az együttes neve ellenére nem is nagymama.

2008-ban barátnőjével sétált a faluban, és Buranovo történetének egy szomorú epizódjáról beszélgettek; arról, hogy a sztálini Szovjetunióban számos más templommal együtt a helyi Szentháromság-templomot is lerombolták.

Az 1901-re felépült templomnak három - a Szentháromságnak, Mihály arkangyalnak és Ézsaiás prófétának - szentelt oltára volt. Pártkomiszárok azonban 1937-ben lelakatoltatták, tizenkét évvel később pedig egy, a Volga felső folyása mentén olajfúrásokat végző csapat lerombolta, és a téglákat elvitte, hogy barakkokat építsenek belőlük a munkásoknak.

A séta során megszólalt Tuktareva telefonja. Egy zenei producer hívta, aki már hallotta a helyben fellépő babuskikat, és ajánlatot tett: ha a csoport az anyanyelvén, udmurtul előadja a Queen együttes We Are the Champions című számát egy olajipari vezetőkből álló moszkvai közönségnek, méltón megfizeti érte.

"Furcsa, gondoltam magamban. Épp arról beszéltem, hogy nem tudjuk újjáépíteni a templomot, amikor megszólalt a telefon. Úgy éreztem, ez nem lehetett véletlen" - idézte fel a "kórusvezető".

Ezt követően a csoport némi hírnévre tett szert a Beatles, a Deep Purple és az Eagles számainak udmurt nyelvű előadásával. Tagjai - kivétel nélkül mélyen vallásos asszonyok, akik a szovjet korszakban titokban gyakorolták hitüket - keresetüket a templom újjáépítésére fordították.

Imádkoztak és sírtak

A nagymamák a 2010-es Eurovíziós dalfesztiválra is beneveztek, de végül nem ők képviselték Oroszországot. Akkor még nem rockot énekeltek, daluk címe az volt, Hogy csináljunk nyírfakéregből kalapot.

Mivel nem arattak vele igazi sikert, rájöttek, hogy több körítésre és több angolra van szükségük, ha előbbre akarnak lépni. A Bakuban előadott Party for Everybody szövege részben udmurt - azt Olga Tuktareva írta -, részben pedig angol, ami Mary Susan Applegate-nek, a Modern Talking és más együttesek szövegírójának a munkája.

Miközben a kórus az azerbajdzsán fővárosban versenyzett, odahaza lerakták a templom alapjait. Mikor hazaértek - rendőrmotorosok kísérték őket a legközelebbi repülőtérről -, már az építkezéshez szükséges acél és beton is Buranovóban volt.

"Imádkoztunk és sírtunk" - jegyezte meg Tuktareva.

Natalja Pugacsova, egyike az együttes azon két tagjának, akit az 1930-as években még az eredeti Szentháromság-templomban kereszteltek, évekig sertéstelepen dolgozott, mielőtt híressé vált. "Akkoriban bizony olyan volt az élet" - magyarázta.

Az együttes tagjai az Eurovíziós Dalfesztivállal nem kerestek, viszont szép bevételre tettek szert egyéb koncertjeikkel. A hírnév mindazonáltal megváltoztatta az életüket. A verseny után környékbeli iskolákból csoportok keresték fel a falujukat.

A nagymamák azt mondják, titokban egész életükben vallásosak voltak, de nem számítottak rá, hogy valaha is újjáépül a templomuk.

"Bíztam benne, hogy valami változni fog a falunkban, de sosem gondoltam volna, hogy így kapjuk vissza a templomunkat" - húzta alá Alevtyina Begiseva, a csoport hatvanéves tagja.