A bőség kosara: 56 országból több mint 250 fellépő

Budapest. Ismét ez az időeltolódás-dilemma. Nekem most péntek dél van, önöknek viszont, akik ezt olvassák, már szombat. Azaz rég lezajlottak a „ma esti” koncertek a Szigeten. Jóslásokba vagyok kénytelen bocsátkozni.

A legegyszerűbb megoldás, ha a borítékolható sikerkoncertekkel kezdem. Egy komolyabb összeget is hajlandó lennék feltenni arra, hogy a New Yorkban élő orosz cigány emigránsokból verbuválódott Gogol Bordello fergeteges hangulatot csinál majd, a fél ötös kezdés ellenére. Tavaly késve érkeztem a koncertjükre, és már nem fértem be a WAN2 sátorba, annyian őrjöngtek odabent erre a punkos, romás, oroszos, ellenállhatatlan fúzióra. A zenekar ilyen látványosan harcolta ki magának a nagyszínpadot.

A Madnesst minden ismerősömnek forrón ajánlottam. Remélem, nem égetnek be. Ez a formáció a 80-as évek közepén volt a csúcson, a punk utáni brit színtér egyik legizgalmasabb zenekarává vált: beatzenei hagyományokból, kupléból, kabarézenéből és a jamaicai eredetű skaból gyúrták össze sajátos stílusukat, és ezek a dalok ma is frissnek hatnak. Suggs, az énekesük ráadásul később szólóban összehozta életem egyik meghatározó lemezét, a Three Pyramids Club-ot.

A „mai” nagyszínpados produkciók közül egyértelműen a Nine Inch Nails-re vagyok a legkíváncsibb, az előttük játszó Kispáléknál tudom, mire számítsak (jóra), a The Hives pedig két éve a sziget egyik legfergetegesebb koncertjét prezentálta. Énekesük az új Mick Jagger, zenéjük pedig friss, ropogós, pörgős, „előre mutató” rock. A NIN szerintem túl van már fénykorán, tulajdonképpen tíz éve ugyanazt csinálják, viszont a technót és a rockot ők házasították össze legügyesebben, és ez a boldog házasság máig tart, ami bizony ritkaság.

Csak az a gond, hogy a NIN előtt fél órával kezd egy másik helyszínen az ausztrál Resin Dogs, akiket mindenkinek látnia kellene életében legalább egyszer. Kenguruföldi barátaink a funkos dob-basszus-megszólalást kombinálják hip-hoppal és törzsi ritmusokkal, közben valódi nagybőgős nyomja a basszust egy örökmozgó MC alá, és két DJ pakolja a bakelitet. Kitűnően szórakoztam rajtuk 2005-ben, sőt sikerült megkaparintanom egyet limitált cédéik közül is, amelyekért szabályos közelharc indult a koncert után. Szóval megint a bőség zavara, illetve két helyszín közti ingázás, mint oly gyakran.

Paradox módon egyre gyakrabban szidom a szervezőket, amiért lecsúszok sok mindenről, miközben hálásnak kellene lennem a sok mindenért. Az idei fesztiválon 56 országból több mint 250 külföldi fellépő érkezik a Szigetre. Az egy hét együttlét alatt 500 hazai koncert, illetve csaknem 1500 kulturális program várja a látogatókat. Kortárs tánc, utcaszínház, irodalom, kabaré, képzőművészet, film, akcióművészet, sport, sőt karaoke is, amely időtöltés feltűnően népszerű a fiatalok körében. Úgy látszik, egy idő után mindenki híres előadónak képzeli magát, annyi híres előadó bukkan fel a fesztiválon. A nagyszínpadon az előző évekhez képest jóval színesebb a line-up, ami abból is látszik, hogy összesen három magyar zenekar, a Kispál és a Borz, a Quimby és a Tankcsapda fért fel idén a legfontosabb deszkákra. A világzenei nagyszínpadon is hasonló a helyzet, ott öt, illetve a Baba Yagával együtt öt és fél formáció képviseli a magyar színeket.

Aki ezek után még mindig hezitál, ne tegye, ugorjon el a fesztiválra legalább egy napra. Annál is inkább, mivel a szervezők nagyban készülnek a kezdetektől számított 4 milliomodik látogató méltó fogadására.