Van egy jelenet Az aszfalt királyaiban, már a film vége felé, amelyben Christian Bale rálép a gázra, a kilométeróra már a végét járja, közben pedig meglepően jó zene szól, és a színész szeméből elkezdenek potyogni a könnyek a világ talán legismertebb versenye közben. Nem mondom, hogy a filmtörténet legjobb pillanatai között fogják számon tartani, amit itt látunk, de mégis: bennem ekkor tudatosult, hogy amit nézek, majdhogynem minden elemében profi mozi, két és fél órás minőségi szórakoztatás.
A benzingőz csodája
És őszintén szólva, ez a felismerés némileg meglepetésként ért, mert Az aszfalt királyaitól nem várt mást az ember, mint a szokásos autós sportfilmet, melyben a hangsúly a kocsikon van, és azon, hogy melyikben milyen motor, vagy éppen ködlámpa van. A Logant is rendező James Mangold azonban tudta, hogy nem csupán azoknak készít filmet, akik pontosan tudják, mi történt 1966-ban a Le Mans-i 24 órás autóversenyen, ahol a Ford először legyőzte a Ferrarit. És aki az eredeti címből (Ford v Ferrari) arra következtet, hogy a film mindössze a két gyár közötti rivalizálásról szól, szerencsére téved, mert a mozi sokkal inkább egy barátság története, mint kommersz sportfilm.
Itt van két ember, Carroll Shelby (Matt Damon) és Ken Milles (Christian Bale), mindketten az autóversenyek világából, de valahogy egyikük sem az a gazfickó, aki a családját is eladná egy trófeáért. És hiába érzi a néző, hogy némileg klisékkel van kikövezve az útjuk, egyszerűen jó nézni, ahogy győzködik egymást, átkarolják a másik vállát, vagy éppen összeverekednek az utcán, de öt perc után már a hatvanas évek kólásüvegéből isszák a Coca-Colát. Persze, kell mindehhez Matt Damon, ám sokkal inkább kell Christian Bale, aki az Alelnök után most megint jópár kilóval vékonyabb, viszont ugyanolyan tehetséges. Viszi a hátán a filmet, egy-egy pillantása órákon át mesélhető történeteket rejt, és hát amikor kiül a fiával a versenypályára, hogy a távolba révedjen, és valami fontosat mondom, nos, azt a jelenetet is nehéz elfelejteni.
De Az aszfalt királyai nemcsak az utóbbiak miatt remek film: tudja, amit csak kevés sportfilm, és nem próbálja meg beadni a nézőnek, hogy amit lát, azon a világ sorsa múlik. Inkább azt mondja, hogy mindegy, hogy nyersz vagy vesztesz, ha a verseny végén ott van valaki, akinek a vállára teszed a kezed, akkor nincs az égvilágon semmi gond. Nem mintha ez valami újszerű tanulság volna, de nem akarok ellenkezni, mivel Christian Bale még arról is meggyőz, hogy nincs ebben semmi közhely.
Az aszfalt királyai (Ford v Ferrari). Amerikai–francia filmdráma, 152 perc, 2019. Rendezte: James Mangold. Szereplők: Matt Damon, Christian Bale, Jon Bernthal, Caitriona Balfe.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.