A barátság felbecsülhetetlen érték

Sajnos, fogalmaink éppúgy ki vannak téve a változásnak, mint minden más, pedig vannak, amelyeknek állandónak, változatlan értékűnek kellene maradniuk. Ilyen a barátság fogalma is. Hogy mi mindent neveznek ma barátságnak, aminek semmi köze hozzá, azt naponta tapasztaljuk. Kevés fogalom veszített korunkban annyit az értékéből, mint a barátságé.

Az igazi barátság két oszlopon nyugszik: a bizalom és az áldozatosság szilárd oszlopain. Az igazi barátnak nincs titka barátja előtt, és az igazi barát mindent megtesz barátjáért. A bizalom és az áldozatkészség nem anyagi érték, hanem lelki, éppen ezért felbecsülhetetlen, minden anyagi értéket felülmúl. A barátság ezért többet jelent a vérrokonságnál is, amely sok esetben éppen az anyagi javak miatt válik ellenségessé.

Az igazi barátok lelki rokonok, lelki hozzátartozók. A barátságok leggyakrabban kórházi kórtermekben, lövészárkokban, börtönökben, koncentrációs táborokban szövődnek, vagyis a barátságok szülőanyja a közösen és egymásért elviselt szenvedés, a lemondás.

Mivel a barátság megfizethetetlen érték, elárulása a legaljasabb tettek közé tartozik, júdási cselekedetnek minősül. Jézus bizalmával és szeretetével ajándékozta meg Júdást, azt a szerencsétlen embert, aki e bizalommal visszaélt, s e szeretetet semmibe vette. Többre becsülte az árulás díját, a 30 ezüstpénzt ezeknél az értékeknél. Persze, aztán égette a markát, felborította lelki egyensúlyát. Az árulás díját szétszórta a templomban, fogta a kötelet, és felakasztotta magát. Nem volt képes elviselni saját aljasságát.

A barátságot nemcsak pénzért szokták elárulni, hanem élvezetekért is áruba bocsátják. Ma barátságnak szokás nevezni a szexuális kapcsolatot is. Mivel a barátság lelki kapcsolat, semmi köze a testiséghez. Az önzés alapján álló testi kapcsolat tehát a barátság elárulása, a legtöbb esetben szakításhoz vezet – barátságból ellenségesség lesz. A testi kapcsolat gyümölcsét és az apaságot, vagyis a barátság egyik alappillérét: az áldozathozatalt már nem vállalja az „erősebb” fél. Az áldozathozatalon fennakad a barátságnak hazudott kapcsolat.

Barátságnak szokták nevezni az ivócimboraságot is. „Ha fizetsz egy féldecit, barátok leszünk, de ha nem, akkor semmi közöm hozzád!” Az ilyesfajta viselkedés is megcsúfolása, elárulása a barátságnak. A barátságot nem itathatja át, nem fertőzheti meg üzleti szellem.

Akik a barátságot koronákban akarják kifejezni, még akkor is az értéktelenedését mozdítják elő, ha jótékonyságról van szó. Egyszer egyik ismerősöm tanácsot kért tőlem: függessze-e ki a templomra adakozók névsorát az előcsarnokban. Azt a tanácsot adtam neki, hogy ne tegye, mégpedig azért, nehogy azok, akik bármely oknál fogva kevesebbet adtak, szégyenben maradjanak a többiekkel szemben. Nem a pénz nagysága dönti el, hogy valakit a barátság szelleme vezérel-e, vagyis a szeretet, vagy pedig a hiúság szelleme, a dicsőségvágy, amely szintén megölője, elértéktelenítője a barátságnak. „Aki többet ad, az jobb barátom.” Az ilyesfajta elgondolás nem az üzleti szellem, a materializmus megnyilvánulása-e? Mi köze ennek ahhoz az isteni viszonyuláshoz, amely többre becsüli a szegény özvegy kétfilléresét a gazdagok tízeseinél? Jaj annak az intézménynek, amely az üzleti szellem által akarja megalapozni jövőjét.

Barátság és üzleti szellem olyan, mint a tűz és a víz, mint az élet és a halál, mint a hit és az istentagadás.