15. Sziget Fesztivál – kell egy hét együttlét!

1993-ban 43 ezer fizetős vendég látogatott ki a fesztiválra, az óbudai Hajógyári szigetre. A következő évben már 100 ezerrel többen. Tavaly 385 ezren. A rendezvény évről évre egyre színesebb programot kínál, s a szolgáltatások színvonala is folyamatosan emelkedik. A Sziget jelentős üzlet az ország számára is: a látogatók 2005-ben 1,3 milliárd forint becsült adóbevételt hoztak, valamint világszerte nagyban hozzájárul Budapest és Magyarország ismertségének növeléséhez. Az idei, színes zenei kínálatból hatot emelünk ki.

Locomotiv GT

„Nem nyugatról, keletről jön a legújabb rockszenzáció, a Locomotiv GT. Jegyezzék meg ezt a nevet, mert sokat hallunk még felőle” – írta 1971 augusztusában a New Musical Express nevű rangos brit zenei szaklap a magyar rocktörténet egyik legfontosabb zenekaráról. Presserék nyitják meg a Sziget Fesztivált, augusztus hetedikén – ez lesz az úgynevezett nulladik nap.

The Killers

A 2004 júniusában megjelent Hot Fuss című első nagylemezén az új hullám és a posztpunk örökségét meglovagló, Brandon Flowers énekes-billentyűs vezette Las Vegas-i együttest a vicces kritikusok a new new wave irányzatba sorolták be. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A The Killers a tavaly októberben kiadott Sam’s Town című második albumán rockzenekarként született újjá, a korongon minimális az új hullám és a posztpunk hatása.

Razorlight

Az énekes-gitáros, Johnny Borrell eleinte érdekességként került a zenei híradásokba azzal a kijelentésével, miszerint ő generációjának legjobb szövegírója, egy Bob Dylan-kaliberű dalszerző géniusz. Később a sűrűsödő kiváló bizonyítékok láttán a szakma és a közönség is kezdte őt komolyan venni. A Razorlight a tavaly júliusban megjelent, cím nélküli második nagylemezével az év egyik csúcsmunkáját tette le az asztalra. A beharangozó felvétel, az In The Morning az első albumot idézi, a New York-i art punk vonalat képviseli, a korong hangzásvilága azonban összességében jóval összetettebb, mint az elsőé, és visszaszorult a példaképek (Patti Smith Group, The Velvet Underground, The Strokes) hatása is.

Chris Cornell

A grunge vezető együttese, a Soundgarden 1997-es feloszlása után az énekes, Chris Cornell 1999 szeptemberében szólólemezzel rukkolt elő, Euphoria Morning címmel, majd az alkoholizmusban talált menedéket. Három híres zenész, a Zack de la Rocha által feloszlatott Rage Against The Machine hoppon maradt zenészei „gyógyították ki”. Közösen elindították a klasszikus hardrock új évezredbeli egyik legfontosabb amerikai zenekara, az Audioslave sikertörténetét, amely idén ért véget. Cornell most szólópályán van, májusban adta ki második albumát, Carry On címmel, amelyet már 2006 végén beharangozott – ő énekelte a Casino Royale című James Bond-film You Know My Name című főcímdalát.P!nk

„Extrém személyiség vagyok. Belekóstoltam a hiphopba, a rave-be, voltam rockzenész, és most ezeket együtt csinálom” – a közelmúltban így vallott önmagáról P!nk. Első nagylemeze, a Babyface irányítása mellett készült Can’t Take Me Home 2000 áprilisában került a boltokba. Profi munka, de a kiemelkedő szerzemények hiányoznak róla. Ezután hősünk gondolt egy nagyot, és búcsút intett a producernek. Második albumán az r&b-t pop-rockra cserélte fel, többek közt az egykori 4 Non Blondes frontasszonya, Linda Perry hathatós segítségével – az énekesnőt a M!ssundaztood világszerte ismertté tette. Jelenleg a tavaly tavasszal kiadott negyedik, I’m Not Dead című lemezével hódít, sorra másolja ki róla a dalokat.

The Good, The Bad & The Queen

Az utóbbi két évtized brit popzenéjének egyik legfontosabb zenésze, Damon Albarn a Gorillaz nevű animációs hobbiegyüttese feloszlatása után – sokunk meglepetésére – még mindig nem az eredeti zenekarát, a mellékvágányon lévő Blurt alakította újjá, hanem újabb hobbicsapatot verbuvált. Pontosabban szupergruppot, The Good, The Bad & The Queen néven. Neves zenészeket sikerült rávennie a közös munkára: az egykori The Clash basszusgitárosát, Paul Simonont, az egykori The Verve gitárosát, Simon Tongot és a nigériai származású dobost, Tony Allent. Az idén januárban megjelent albumukon billentyűs hangszerekkel és különböző effektekkel gazdagon meghangszerelt, nagyvárosi melankóliával átszőtt felvételek hallhatók, még vonósok is felbukkannak bennük, a szövegvilág pedig hemzseg a háborús utalásoktól – a központi téma természetesen Irak.